Naplemente
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.
alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,
agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.
beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.