Sover Renáta:
A versírás
Verset írni nem szégyen,
Emiatt ne nézzenek le, kérem.
E művészet nem gazdagság,
Hanem csak játékos furfangosság.
Ehhez aztán nem kell tudás,
Csak egy hirtelen fölindulás:
Egy röpke pillanat, gondolat,
S elő is állt a rímes szófordulat.
S lám gondolkoznom sem kellett,
Az első szó újabb szavakat ellett,
Észre sem veszi az ember, s már
Rögtön a harmadik versszaknál jár.
Ez a művészet spontán és szép,
Amit leír a szerző: lelki tükörkép.
S az első sor lehet kicsi vagy nyers,
De a vége már kikerekített vers.