Ég és föld között
Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
szerelmes varjak táncparkettje legyen.
Netelka