Dalilácska : Csillaglány

Dalilácska : Csillaglány (2007-06-26)

Magasan egy toronyszobában
Egyedül élt a világ legszebb lánya.
Éjjelente az ablakpárkányra ült,
A gondolataiba csendben elmerült.

Míg egy éjjel hatalmas vihar kerekedett,
A lány ajka a sírástól remegett.
Ma nem láthatja, eltakarják a felhők,
Ma nem úsznak holdfényben az erdők.

Szerelmes volt, a Holdat imádta,
Benne mindig a hű társ arcát látta.
Bármi gondja volt figyelmesen hallgatott,
Nem intett nemet, és nem bólogatott.

De a lány szerette a fényes udvarát,
Fényében látta a távoli házak ablakát.
Arca kerek, bőre fénylő, haja fehér
Ő volt a lánynak az egyedüli remény.

S ma elvették tőle a fellegek,
A lány ettől a naptól mindig rettegett.
Ült az ablakban, haját fújta a szél,
S ma nem jött a szerető, ölelő fény.

Eltűnt a holdfény, maghalt a Hold,
Szívében éjjel a magány honolt.
Repülni akart, át a felhőn kedveséhez,
A halál segített eltalálni szerelméhez…

Nézd a Holdat, s körülötte a sok csillagot
Az mind a lány, ki szerelmet fogadott.
S éjjel, ha a Hold az égen körbejár,
Ha egy csillaghoz ér, a lány rátalál.