B. Magdolna
Töprengés
A vér nem tiszta, s érintetlen,
Mely folyik az ereidben,
Fogalmad sincs honnan ered,
Családfádat nem ismered.
Némán fejtegeted vélt őseid titkát,
Bőszen rejtegeted, tiszta szemed mit lát,
Génjeid börtönén próbálsz áthatolni,
S közben előkerül néhány ócska holmi.
Látszólag mind elnyűtt, poros ócska kacat,
De nicsak! Egy fénykép: édesanyád kacag,
S apád fényképén a szívét is látod,
Hát innen ered a te kis világod.
A te véred innen ered,
Mely kitölti ereidet,
S az ész hiába ármánykodik,
Mert szívedben is e vér folyik.