Bódi Beatrix Ezüst Éj

Bódi Beatrix
Ezüst Éj

Égi kapu oltárán
Ezüstfolyó csordogál,
S az égi óceán vállán
Kristálygömb csillám.

Est lelkének óráján,
Puha homokszemek honán,
Mosolygó lelkemmel sétálok...
Alvó világban ébredő ábrándok.

Tenger szegélyén,
Szellő leng oly gyengén.
Suttog szívemnek halkan...
Igézi jövendőm, s múltam.

A csillagok Holdfény zenéjére
Tündértáncot lejtenek lét tengerére,
S az mint hullámzó ezüst márvány,
Mossa léptem emlékek partján.

Az égi óceán s földi tenger
A távolban lágyan egybekel
S e nászra vitorlát bont a szél...
Életem hajója ismét útra kél...