Palkó Gábor Ferenc Nem értem

Palkó Gábor Ferenc
Nem értem

Nem értem az embereket.
Mindegyik csupa rejtély,
tetteik csupa szeszély.
Ezeket kifürkészni nem lehet!

Bár minden ember más,
az én szememben egyformák:
olyanok, mint zöld almák,
melyek rég megromlottak már.

Az embereket nem értem:
Tetteik mindig másak.
Építenek egyik kezükkel,
de rombolnak a másikkal.

Az emberek gonoszak majd mind.
Ha nekik is jó szeretnek segíteni,
de ott ártanak a másnak,
ahol az a legjobban tud fájni.

Sok emberrel találkoztam már,
és van néhány, aki nem rossz,
(Mint azok, akik bántanak)
de ilyenből sajnos kevés van.

És most belegondolok abba,
ha olyan lennék, mint a többi,
megérthetetlen ember,
vajon én is gonosz lennék?

A válasz sajnos igen.
Gonosz lennék én is.
Csak szórnám másra az átkot,
csak bántanám a világot.

De szerencsére nem ilyen vagyok.
Ennek azonban súlyos ára van:
Minden gonosz bánt engem.
Ott ahol éppen elér engem.

Próbálok belegondolni abba:
Miért vannak ilyen emberek?
Miért kell fájdalmat okozni?
Miért kell egymást bántani?

Bármennyire is gondolkodom,
nem értem az embereket.
Talán nem is kell értenem őket,
mert ha nem érted, nem vagy a része!