Amalina Őszi nap
Mit írhatnék kora reggel,
mikor a Nap épp hogy felkel,
elűzi fénnyel az éjszakát,
s megfürdeti benne önmagát.
Gyönyörben úszik most a táj,
a Nap szétküldi sugarát,
minden olyan meseszerű,
szétárad közöttünk a derű.
Szép reggelre virradtunk,
isteni ajándékot kaptunk,
egy újabb nyárias napot,
pedig már rég az ősz locsog.
Rohanjunk ki a levegőre,
és boruljunk le előtte;
a sugárzó Nap előtt,
aki most ismét eljött!