Az igaz barát
Hogy ki az igaz barát?
Az, kinek megérted
Minden kimondott és
elhallgatott szavát.
Kinek a szeme
számodra nyitott könyv,
És ha ezeket a szemeket
Elönti a könny
Akkor te adod a válladat,
Hogy kisírja magát, s közben
Halkan megkérdezed :"Mi bánt?"
Ki elmondja neked minden baját
És te meghallgatod és segítesz
Megoldani a gondját.
Kit sose akarsz túlszárnyalni.
Legyőzni, kit sose tudnál igazán mellőzni.
Akit tisztelsz, s érdekel, hogy mi van vele
S a bajban mindig kiállsz mellette.
Nem érdekel, hogy kis hibát követett-e el, vagy nagyot,
A bajban akkor is barátok maradtok.
És milyen érzés ha neked van egy igaz barátod?
Felemelő dolog nem gondolod?
Ha van egy ember ki megérti minden bánatod,
S neki elmondhatod minden gondolatod.
Kivel érzed, hogy nélküle nem vagy egész,
Ha ő nincs a fél éned elvész.
Ki minden esetben kitart melletted,
S a vállára hajthatod a fejed, ha a sors sírásra késztetett.
Kivel megbeszélheted minden dolgodat
Kiről tudod, hogy a hátad mögött rólad sose mondana rosszat.
Kinek látványa mindig örömet okoz,
S ő csillapítja a fájdalmadat, ha a sors kegyetlenül felpofoz.
Ki biztat, s reményt önt beléd,
S aki minden bajban megállja a helyét,
ki sosem szól le, s megbecsül,
S kiálltok egymás mellett rendületlenül.
Az igaz barátság hatalmas érték,
Hogy mekkora arra nincs is mérték.
Az igaz barátot szeresd, becsüld meg,
S éreztesd vele, hogy milyen fontos,
Mert ha nem vigyázol rá, a sors
Ilyen értéket hamar elkoboz.
Ezt jól jegyezd meg,
Mert sok dolgot elveszíthetsz az életben,
De az igaz barát mindig ott lesz,
És nem hagy elveszni a végtelenben.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ismeretlen. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ismeretlen. Összes bejegyzés megjelenítése
Ha most elalszol
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Ez nem egy rang
Ez nem egy rang, vagy foglalkozás, és nincs semmilyen titok. Segítőnek születnek, hontalannak öltözött varázslók, elesettnek mutatkozó őrzők, öregbőrbe bújt angyalok. Ezer szemük, és világnyi szívük van. Csak magunkba tekintve láthatjuk meg őket. Aztán végül magunkra ismerünk. Áradós, megnyitós fajzat mind. Az Egy feleszmél bennük, ők, meg feleszmélnek az Egyben. Minden megadatott, és aki érteni, látni, élni akarja ezt a mindent, csak szót fogad nekik, és megnyílik. Ez, persze csak a létre vonatkozik, az élethez, már magunkat is félre illik tennünk.
A lényeg az
A lényeg az,
hogy akkor sem állunk készen a nagy pillanatra,
ha tudjuk, hogy előttünk áll.
Senki sem kéri,
hogy megváltozzon az élete,
de az megváltozik.
Ilyen tehetetlenek lennénk,
bábok?!
Nem!
A nagy pillanat eljön,
nem tehetünk ellene semmit.
Az számít,
hogy mit teszünk utána,
akkor derül ki,
hogy kik vagyunk.
hogy akkor sem állunk készen a nagy pillanatra,
ha tudjuk, hogy előttünk áll.
Senki sem kéri,
hogy megváltozzon az élete,
de az megváltozik.
Ilyen tehetetlenek lennénk,
bábok?!
Nem!
A nagy pillanat eljön,
nem tehetünk ellene semmit.
Az számít,
hogy mit teszünk utána,
akkor derül ki,
hogy kik vagyunk.
Bíztató
Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
Nincs e-mail címe
Nincs e-mail címe
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz...
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz...
Egy kis eszmefuttatás...
Egy kis eszmefuttatás...
Rájöttem, miért is vagyok fáradt. Nem a kevés alvás és a túl sok stressz az oka, dehogy. A titok a sok munkában rejlik. Mert nézzük csak:
Az országnak 10 millió lakosa van, de ebből 3 és félmillió nyugdíjas, tehát a maradék hat és félmilliónak kell minden munkát elvégeznie.
700 ezren tanulnak, az összes munka tehát 5, 8 millió emberre marad.
A dolgozókból 800 ezren a kormány alkalmazásában állnak, így a maradék 5 millióra marad minden munka.
Félmillió ember a katonaságnál van, marad tehát 4 és félmillió ember, akire az összes munka hárul.
Ha ebből kivonunk mindenkit, aki a a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, már csak másfél millió ember marad, akire a tényleges munka elvégzése jut.
Vegyük hozzá, hogy egy adott pillanatban egyszerre mintegy 300 ezer ember munkaképtelen beteg, és van félmillió munkanélküli is. Ezek után megkapjuk a valódi adatot: 700 ezer emberre jut minden munka.
Viszont a legújabb statisztikák szerint jelenleg 699 998 ember van börtönben, így mindössze két emberre marad minden munka. Rád és Rám.
Márpedig Te most épp a számítógéped előtt ülsz, és hülye történeteket olvasol...
Rájöttem, miért is vagyok fáradt. Nem a kevés alvás és a túl sok stressz az oka, dehogy. A titok a sok munkában rejlik. Mert nézzük csak:
Az országnak 10 millió lakosa van, de ebből 3 és félmillió nyugdíjas, tehát a maradék hat és félmilliónak kell minden munkát elvégeznie.
700 ezren tanulnak, az összes munka tehát 5, 8 millió emberre marad.
A dolgozókból 800 ezren a kormány alkalmazásában állnak, így a maradék 5 millióra marad minden munka.
Félmillió ember a katonaságnál van, marad tehát 4 és félmillió ember, akire az összes munka hárul.
Ha ebből kivonunk mindenkit, aki a a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, már csak másfél millió ember marad, akire a tényleges munka elvégzése jut.
Vegyük hozzá, hogy egy adott pillanatban egyszerre mintegy 300 ezer ember munkaképtelen beteg, és van félmillió munkanélküli is. Ezek után megkapjuk a valódi adatot: 700 ezer emberre jut minden munka.
Viszont a legújabb statisztikák szerint jelenleg 699 998 ember van börtönben, így mindössze két emberre marad minden munka. Rád és Rám.
Márpedig Te most épp a számítógéped előtt ülsz, és hülye történeteket olvasol...
Február reggelén
Február reggelén
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Csak hunyd le a szemed
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Ha most elalszol
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek,
s ki éjszaka lát mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet,
s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek,
s ki éjszaka lát mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet,
s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Jó Éjszakát!
Jó Éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fa, szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas - homályba andalog;
Ringassanak álmomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkel az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fa, szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas - homályba andalog;
Ringassanak álmomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkel az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!
Felhőke Nevess velem!
Felhőke Nevess velem!
Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem
Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem
Barátság..
Barátság..
Amit egyszer leírtál,kitörölni nem lehet,
Ha valamit elhibáztál,be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tollvonással, baráton nem fog a radir,
Barátod,ha megbántottad, az öszínteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,féltve örzöt drága kincs,
És két szempár haragjánál,nimcs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát, mint sok ezernyi pénz,
Mert ha van egy jó barátod,megtartani is nehéz!!!
Amit egyszer leírtál,kitörölni nem lehet,
Ha valamit elhibáztál,be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tollvonással, baráton nem fog a radir,
Barátod,ha megbántottad, az öszínteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,féltve örzöt drága kincs,
És két szempár haragjánál,nimcs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát, mint sok ezernyi pénz,
Mert ha van egy jó barátod,megtartani is nehéz!!!
Legyél te
Legyél te
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Mondjátok meg
Mondjátok meg
Mondjátok meg búsan üvöltő szellemek,
Merre van, akit annyira keresek.
Ne titkoljátok el csillogó kék egek,
Küldjetek hozzá, kit annyira szeretek.
Ott láttam fodrozódó tenger habjain,
Elérni nem tudtam a hegyek ormain.
Reá gondoltam a mennyek nagy dombjain,
S rátaláltam egy piros rózsa szirmain.
Mondjátok meg búsan üvöltő szellemek,
Merre van, akit annyira keresek.
Ne titkoljátok el csillogó kék egek,
Küldjetek hozzá, kit annyira szeretek.
Ott láttam fodrozódó tenger habjain,
Elérni nem tudtam a hegyek ormain.
Reá gondoltam a mennyek nagy dombjain,
S rátaláltam egy piros rózsa szirmain.
Ködűző vágyak
Ködűző vágyak
Némaság: csüggedt csendhalom,
hamis-mézű megült áhítat.
Közöny zenéje lélekhúrokon
ködűző vágyakat fakaszt.
S csattannak vádló ostorok.
Lángnyelvre fent kard-szavak,
dühből kiásott vallomások
döngetnek kopott kapukat.
Szunnyadó álmok felriadtak,
száj szegletén kín-csíkmosoly,
az egerek mind megitattak,
most egy picit béke. Oszolj!
Némaság: csüggedt csendhalom,
hamis-mézű megült áhítat.
Közöny zenéje lélekhúrokon
ködűző vágyakat fakaszt.
S csattannak vádló ostorok.
Lángnyelvre fent kard-szavak,
dühből kiásott vallomások
döngetnek kopott kapukat.
Szunnyadó álmok felriadtak,
száj szegletén kín-csíkmosoly,
az egerek mind megitattak,
most egy picit béke. Oszolj!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Te tündöklő virradat!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert viruló ajakad
Mind hamissá csiszolja
A keserű szavakat!
S azt az édes arcodat,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Ha néha megbámulom!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert Rólad álmodom!
Nem kellesz!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert csodálom alakod!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak látványod akarom!
...S minden rezdülésedet,
Csak minden mozdulatod
S figyelni lágy testedet...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert úgy tűnik remegek...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert megszerettelek...
Te tündöklő virradat!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert viruló ajakad
Mind hamissá csiszolja
A keserű szavakat!
S azt az édes arcodat,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Ha néha megbámulom!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert Rólad álmodom!
Nem kellesz!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert csodálom alakod!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak látványod akarom!
...S minden rezdülésedet,
Csak minden mozdulatod
S figyelni lágy testedet...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert úgy tűnik remegek...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert megszerettelek...
Egy gyönyörű szonett a mosolyod,
Egy gyönyörű szonett a mosolyod,
napnyugtában is szikrázó csoda,
Benned születik az idő,
és Tebenned nyugszik a vég.
napnyugtában is szikrázó csoda,
Benned születik az idő,
és Tebenned nyugszik a vég.
Te vagy
Te vagy
Te vagy nekem a minden,
Te vagy nekem a remény,
Több vagy mint amit
Kívánhatok én.
Te vagy nekem az élet,
Te vagy az ki éltet,
Csak Te vagy az,
aki bennem élhet.
Te vagy az én angyalkám,
Ki fehér szárnyakon az égben jár,
Te vagy az én Világom fénye,
Te vagy nekem a minden,
Te vagy nekem a remény,
Több vagy mint amit
Kívánhatok én.
Te vagy nekem az élet,
Te vagy az ki éltet,
Csak Te vagy az,
aki bennem élhet.
Te vagy az én angyalkám,
Ki fehér szárnyakon az égben jár,
Te vagy az én Világom fénye,
Csak hunyd le a szemed
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
