Egy kis eszmefuttatás...
Rájöttem, miért is vagyok fáradt. Nem a kevés alvás és a túl sok stressz az oka, dehogy. A titok a sok munkában rejlik. Mert nézzük csak:
Az országnak 10 millió lakosa van, de ebből 3 és félmillió nyugdíjas, tehát a maradék hat és félmilliónak kell minden munkát elvégeznie.
700 ezren tanulnak, az összes munka tehát 5, 8 millió emberre marad.
A dolgozókból 800 ezren a kormány alkalmazásában állnak, így a maradék 5 millióra marad minden munka.
Félmillió ember a katonaságnál van, marad tehát 4 és félmillió ember, akire az összes munka hárul.
Ha ebből kivonunk mindenkit, aki a a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, már csak másfél millió ember marad, akire a tényleges munka elvégzése jut.
Vegyük hozzá, hogy egy adott pillanatban egyszerre mintegy 300 ezer ember munkaképtelen beteg, és van félmillió munkanélküli is. Ezek után megkapjuk a valódi adatot: 700 ezer emberre jut minden munka.
Viszont a legújabb statisztikák szerint jelenleg 699 998 ember van börtönben, így mindössze két emberre marad minden munka. Rád és Rám.
Márpedig Te most épp a számítógéped előtt ülsz, és hülye történeteket olvasol...
Varga Nóra : Poet-buli
Poet-buli
Poetosok összejöttek,
Remekül mulattak,
Nincs ki őket hazavigye,
A kocsmában ragadtak.
Beszélgetnek és söröznek,
Rengetet kacagnak,
Ismerkednek, verselgetnek,
Rigmusokat faragnak.
Sodrelap viszi a szót,
Ha kell, ha nem sóderol,
Bajó Alex bólogat csak,
S Magdusnak udvarol.
Bozó Éva harsány kedve,
Berora is átragad,
Für János és barátnője,
Ingyen könyvet osztogat.
Poet Márton és Holdsugár
Buzgón, s gyakran kattintgat,
Loppal lencsevégre kapják,
Bölcs poéták szárnyalását.
Amalina pirítóst ken,
Soultribe sörre szavaz,
Nóra inkább kávét rendel,
Zolka szomjas, kólát vedel.
Dobos Józsi, Elek Zsolti,
Mind kiváló rímfaragók,
Zsolti, hálám üldözni fog,
Hogy nem kellett vonatoznom.
Hát így mulatott poet-banda,
Andrássy út százharminc alatt,
S megfogadtuk, barátsággal,
Hogy összejövünk gyakrabban.
Varga Nóra
Poetosok összejöttek,
Remekül mulattak,
Nincs ki őket hazavigye,
A kocsmában ragadtak.
Beszélgetnek és söröznek,
Rengetet kacagnak,
Ismerkednek, verselgetnek,
Rigmusokat faragnak.
Sodrelap viszi a szót,
Ha kell, ha nem sóderol,
Bajó Alex bólogat csak,
S Magdusnak udvarol.
Bozó Éva harsány kedve,
Berora is átragad,
Für János és barátnője,
Ingyen könyvet osztogat.
Poet Márton és Holdsugár
Buzgón, s gyakran kattintgat,
Loppal lencsevégre kapják,
Bölcs poéták szárnyalását.
Amalina pirítóst ken,
Soultribe sörre szavaz,
Nóra inkább kávét rendel,
Zolka szomjas, kólát vedel.
Dobos Józsi, Elek Zsolti,
Mind kiváló rímfaragók,
Zsolti, hálám üldözni fog,
Hogy nem kellett vonatoznom.
Hát így mulatott poet-banda,
Andrássy út százharminc alatt,
S megfogadtuk, barátsággal,
Hogy összejövünk gyakrabban.
Varga Nóra
Bíró Mihály:Elég az egész világ
Elég az egész világ
Egy kis szalmaszál suhan a szélben,
Vidáman, s talán nagyon is merészen.
Szembeszáll viharral és száguldó árral,
Dacolva bátran akár az egész világgal.
Egy vörös virág azonban irigyen figyel,
S féltékenységében magából kikel.
A szalmaszál gyorsan a vízbe ugrik,
De az nem ad rejtekhelyet, mert hamar felforrik.
Egy hatalmas szikla mögött keres fedezéket,
De az is felizzik, és már nem nyújt menedéket.
Nincs már hová menekülni, dühös a vörös virág,
Nincs már hová bújni, mert elég az egész világ.
A szalmaszál rájött, hogy értelmetlen meghátrálni,
S eljött az ideje a "virággal" szembeszállni.
Bíró Mihály
Egy kis szalmaszál suhan a szélben,
Vidáman, s talán nagyon is merészen.
Szembeszáll viharral és száguldó árral,
Dacolva bátran akár az egész világgal.
Egy vörös virág azonban irigyen figyel,
S féltékenységében magából kikel.
A szalmaszál gyorsan a vízbe ugrik,
De az nem ad rejtekhelyet, mert hamar felforrik.
Egy hatalmas szikla mögött keres fedezéket,
De az is felizzik, és már nem nyújt menedéket.
Nincs már hová menekülni, dühös a vörös virág,
Nincs már hová bújni, mert elég az egész világ.
A szalmaszál rájött, hogy értelmetlen meghátrálni,
S eljött az ideje a "virággal" szembeszállni.
Bíró Mihály
Mágori Bea: ...Mindenki más...
Mágori Bea:
...Mindenki más...
Sötét, fehér, szürke, sárga,
Minden tűznek más a lángja,
Minden füst másképpen száll,
Minden láng más táncot jár.
Minden élet másképp zajlik,
Minden ház más színben játszik,
Minden ember másként él,
Minden gyerek mástól fél.
Mindenkinek más az árnya,
Más a vétke, más a vágya,
Mindenki más dalra ropja,
Mindenkinek más a gondja.
Mindenki másba öl hitet,
Mindenki más bűnért fizet.
Mindenki máshogy szeret,
Mindenki másért eped,
Minden csillagnak van fénye,
Minden tájnak van szépsége.
Minden ember más és más,
Minden hajnal színpompás,
Mindenkinek van egy álma,
Mindenkinek más halála,
Mégis van egy közös bennünk,
Mindannyian megszülettünk.
...Mindenki más...
Sötét, fehér, szürke, sárga,
Minden tűznek más a lángja,
Minden füst másképpen száll,
Minden láng más táncot jár.
Minden élet másképp zajlik,
Minden ház más színben játszik,
Minden ember másként él,
Minden gyerek mástól fél.
Mindenkinek más az árnya,
Más a vétke, más a vágya,
Mindenki más dalra ropja,
Mindenkinek más a gondja.
Mindenki másba öl hitet,
Mindenki más bűnért fizet.
Mindenki máshogy szeret,
Mindenki másért eped,
Minden csillagnak van fénye,
Minden tájnak van szépsége.
Minden ember más és más,
Minden hajnal színpompás,
Mindenkinek van egy álma,
Mindenkinek más halála,
Mégis van egy közös bennünk,
Mindannyian megszülettünk.
Sidó Judit: Néha...
Néha...
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Jónás Tibor YoTi: A nagy hajó
Jónás Tibor YoTi:
A nagy hajó
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.
A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!
A nagy hajó
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.
A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!
Mihályi Réka:Ezt az egyet mondhatod!
Ezt az egyet mondhatod!
Bárhol légy és bárkivel,
Bármikor és bármiben,
Bárhonnan mész bárhova,
Bárki kísér, bárhogyan.
Bármit gondolsz, bármit vársz,
Bármit hiszel, bármit látsz,
Bármit adsz és bármit kapsz,
Bárkitől bármit akarsz.
Bárhogy vagy és bármilyen,
Bármit teszel, s bármit nem,
Bármit érzel, bármit tudsz,
Bárhonnan, bárhova jutsz...
Bezárva vagy szabadon,
Tömeggel vagy egymagad,
Éjfélkor vagy épp délben,
Kabátban vagy meztelen,
Télből lépsz a Tavaszba,
Tavaszból a Nyaradba,
Anyával vagy gyermekkel,
Kar-karban vagy durcásan.
Kívül állsz vagy belül mész,
Sikert vársz vagy csalódást,
Hiszel-e vagy kételkedsz,
Mosolyt látsz vagy könnyeket,
Életet adsz vagy halált,
Pofont kapsz vagy csókokat,
Ördögtől akarsz-e pénzt,
Vagy csodákat Istentől?
Kedvesen vagy erősen,
Bájosan vagy keményen,
Pisztolyt fogsz vagy galambot,
Elsütöd vagy megfogod,
Gyűlölsz-e, vagy épp szeretsz,
Sokat tudsz vagy keveset,
Legmélyről a magasba,
vagy Egekből a Föld alá...
Bárhogyan élsz, bárhogy halsz,
Bárhogy játszol, bármennyit csalsz,
Bárkit szeretsz, bárhogy félsz,
Bárhogyan halsz, bárhogy élsz...
Ezt az egyet mondhatod:
Csak Magamra számíthatok!
Mihályi Réka
Bárhol légy és bárkivel,
Bármikor és bármiben,
Bárhonnan mész bárhova,
Bárki kísér, bárhogyan.
Bármit gondolsz, bármit vársz,
Bármit hiszel, bármit látsz,
Bármit adsz és bármit kapsz,
Bárkitől bármit akarsz.
Bárhogy vagy és bármilyen,
Bármit teszel, s bármit nem,
Bármit érzel, bármit tudsz,
Bárhonnan, bárhova jutsz...
Bezárva vagy szabadon,
Tömeggel vagy egymagad,
Éjfélkor vagy épp délben,
Kabátban vagy meztelen,
Télből lépsz a Tavaszba,
Tavaszból a Nyaradba,
Anyával vagy gyermekkel,
Kar-karban vagy durcásan.
Kívül állsz vagy belül mész,
Sikert vársz vagy csalódást,
Hiszel-e vagy kételkedsz,
Mosolyt látsz vagy könnyeket,
Életet adsz vagy halált,
Pofont kapsz vagy csókokat,
Ördögtől akarsz-e pénzt,
Vagy csodákat Istentől?
Kedvesen vagy erősen,
Bájosan vagy keményen,
Pisztolyt fogsz vagy galambot,
Elsütöd vagy megfogod,
Gyűlölsz-e, vagy épp szeretsz,
Sokat tudsz vagy keveset,
Legmélyről a magasba,
vagy Egekből a Föld alá...
Bárhogyan élsz, bárhogy halsz,
Bárhogy játszol, bármennyit csalsz,
Bárkit szeretsz, bárhogy félsz,
Bárhogyan halsz, bárhogy élsz...
Ezt az egyet mondhatod:
Csak Magamra számíthatok!
Mihályi Réka
Nagy Edina : Pillanatkép
Pillanatkép
Mint a lemenő nap, mely néha,
Még fel-felbukkan a láthatáron,
Úgy bukkan fel szívemben,
Egy el-eltűnő álom!
Alászáll a Nap. A vonat zakatol.
A kékeslilás ég, a szívemig hatol!
Olyan ez, mint tovatűnő varázslat,
A tenger kékje lepi el a tájat.
S felette a felhők,
Mint a tenger szelíd habjai,
Libbennek tova a széllel,
Mint a boldogság kék madarai!
Nagy Edina
Mint a lemenő nap, mely néha,
Még fel-felbukkan a láthatáron,
Úgy bukkan fel szívemben,
Egy el-eltűnő álom!
Alászáll a Nap. A vonat zakatol.
A kékeslilás ég, a szívemig hatol!
Olyan ez, mint tovatűnő varázslat,
A tenger kékje lepi el a tájat.
S felette a felhők,
Mint a tenger szelíd habjai,
Libbennek tova a széllel,
Mint a boldogság kék madarai!
Nagy Edina
Február reggelén
Február reggelén
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Jagos István : Köszönöm
Köszönöm
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönöm hogy a jó útra tereltél.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad,
Én vagyok a sikereim kovácsa,
S ne adjam fel semmiképp.
Köszönöm, hogy erőt adtál.
Ha "mélyen" voltam vigasztaltál.
Általad szembenéztem magammal.
Köszönöm a türelmedet,
Hisz` másoktól nem kaptam meg.
Ezt nem tudom kifejezni szavakkal.
Köszönöm, hogy megmutattad,
Az utat, amit rég kutattam,
Amely végén ott a fény.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
És köszönet újra mindenért.
Jagos István
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönöm hogy a jó útra tereltél.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad,
Én vagyok a sikereim kovácsa,
S ne adjam fel semmiképp.
Köszönöm, hogy erőt adtál.
Ha "mélyen" voltam vigasztaltál.
Általad szembenéztem magammal.
Köszönöm a türelmedet,
Hisz` másoktól nem kaptam meg.
Ezt nem tudom kifejezni szavakkal.
Köszönöm, hogy megmutattad,
Az utat, amit rég kutattam,
Amely végén ott a fény.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
És köszönet újra mindenért.
Jagos István
Nagy Erus:Köszönöm
Köszönöm...
Köszönöm az őszinte barátságod,
Köszönöm a lábnyomod!
Köszönöm, hogy rám taposol,
Köszönöm a hamis mosolyod!
Köszönöm a hátamban a kést,
Köszönöm a hitegetést!
Köszönöm a hideg csókokat,
Köszönöm, hogy hazugul adtad!
Köszönöm a hamis reményeket,
Köszönöm a részeg estéket,
Köszönöm a fájó táncokat,
Köszönöm a hideg hajnalokat!
Köszönöm a viharos, sötét jövőt,
Köszönöm a szavad, azt az elköszönőt...
Köszönöm a rád váró hónapokat,
Köszönöm, hogy mindezt eltiportad...
Nagy Erus
Köszönöm az őszinte barátságod,
Köszönöm a lábnyomod!
Köszönöm, hogy rám taposol,
Köszönöm a hamis mosolyod!
Köszönöm a hátamban a kést,
Köszönöm a hitegetést!
Köszönöm a hideg csókokat,
Köszönöm, hogy hazugul adtad!
Köszönöm a hamis reményeket,
Köszönöm a részeg estéket,
Köszönöm a fájó táncokat,
Köszönöm a hideg hajnalokat!
Köszönöm a viharos, sötét jövőt,
Köszönöm a szavad, azt az elköszönőt...
Köszönöm a rád váró hónapokat,
Köszönöm, hogy mindezt eltiportad...
Nagy Erus
Radnóti Miklós: Rímpárok holdas éjszakán
Radnóti Miklós: Rímpárok holdas éjszakán
Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
Balta Viktória : Gondolatok
Gondolatok
Gondolatok mik fejedben cikáznak
ezernyi képből kelnek valóságra.
Szemed előtt még csak jövő képe tán,
Órákkal később már múlt része talán.
Majd holnap jönnek az új gondolatok
Fájdalmas vagy boldog?Csak te tudhatod.
S majd ha álmok ösvényére odaérsz,
Feledhetsz mindent, mi aznap bántott még.
Balta Viktória
Gondolatok mik fejedben cikáznak
ezernyi képből kelnek valóságra.
Szemed előtt még csak jövő képe tán,
Órákkal később már múlt része talán.
Majd holnap jönnek az új gondolatok
Fájdalmas vagy boldog?Csak te tudhatod.
S majd ha álmok ösvényére odaérsz,
Feledhetsz mindent, mi aznap bántott még.
Balta Viktória
T. Magdi :Ne rohanj
Ne rohanj
Annyi szép és csodálatos dolog létezik és észre sem vesszük,
Nincs időnk megállni, megcsodálni, mert nagyon igyekszünk.
Ez az igyekezet úgy ötven év felett lelessul,
Akkor tűnnek fel a csodák, mi mellett elrohantunk.
Ha szerencsénk van, akkor még esetleg tíz-húsz évig csodálhatjuk,
Csak ott a baj, hogy legtöbbször innentől a csodára várunk.
Arra, hogy nem fáj majd talán holnap, ami ma fájt,
Nem jön újabb baj, és lesznek nyugodt éjszakák.
Ha szerencsénk van ide ér a szép meghitt öregség,
Az elmulaszott szép dolgokat megtudjuk csodálni még.
T. Magdi
Annyi szép és csodálatos dolog létezik és észre sem vesszük,
Nincs időnk megállni, megcsodálni, mert nagyon igyekszünk.
Ez az igyekezet úgy ötven év felett lelessul,
Akkor tűnnek fel a csodák, mi mellett elrohantunk.
Ha szerencsénk van, akkor még esetleg tíz-húsz évig csodálhatjuk,
Csak ott a baj, hogy legtöbbször innentől a csodára várunk.
Arra, hogy nem fáj majd talán holnap, ami ma fájt,
Nem jön újabb baj, és lesznek nyugodt éjszakák.
Ha szerencsénk van ide ér a szép meghitt öregség,
Az elmulaszott szép dolgokat megtudjuk csodálni még.
T. Magdi
Kleki Petra: Mennyei pillanat
Mennyei pillanat
Mennyei pillanatban vagyok,
Engedjék meg, hogy sokáig tartson.
Nem érdekel már az eljövendő,
Számomra ez lesz a követendő.
Mindenkit szeretek, mindenki a barátom,
Bárki helyét átveszem a parázson.
Mindenkinek nyújtok segítő jobbot,
Hátha megváltok egy-két sorsot.
Tessék, a másik orcám,
Csak kerülj közelebb hozzám.
Tartom helyetted a hátam,
Nekem már megvan a szárnyam.
Tollas égi kanállal elrepülök,
De sohasem menekülök.
Inkább Mindannyian kövessetek,
Így lenne egység és szeretet.
Ellenem vétkezőnek megbocsátottam,
A Gonosszal meg összebarátkoztam.
Add, hogy ne veszítsem varázsom,
Mert én vagyok kit megáldott.
Most rám ragyog a Nap,
Így mennék a másik Világba.
Kleki Petra
Mennyei pillanatban vagyok,
Engedjék meg, hogy sokáig tartson.
Nem érdekel már az eljövendő,
Számomra ez lesz a követendő.
Mindenkit szeretek, mindenki a barátom,
Bárki helyét átveszem a parázson.
Mindenkinek nyújtok segítő jobbot,
Hátha megváltok egy-két sorsot.
Tessék, a másik orcám,
Csak kerülj közelebb hozzám.
Tartom helyetted a hátam,
Nekem már megvan a szárnyam.
Tollas égi kanállal elrepülök,
De sohasem menekülök.
Inkább Mindannyian kövessetek,
Így lenne egység és szeretet.
Ellenem vétkezőnek megbocsátottam,
A Gonosszal meg összebarátkoztam.
Add, hogy ne veszítsem varázsom,
Mert én vagyok kit megáldott.
Most rám ragyog a Nap,
Így mennék a másik Világba.
Kleki Petra
Safranka Judit: Tükör barát
Safranka Judit:
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Simon Roland : A padon
A padon
Mint megfáradt vagabund,
reszketve kóborol a remény,
üdvözölve emel kalapot,
köszön, és leül mellém.
Jöjj kedves, valaki vár rád,
az éjszakát heves csókkal írnám,
őriznénk a szerelem lángját ,
s a holdra bíznám kettőnk titkát.
Kitárt karok az elnyűtt padok,
habár válaszod a ködbe rejted,
őszinte arcod, libbenő alakod
képzeletem vásznára festem.
Simon Roland
Mint megfáradt vagabund,
reszketve kóborol a remény,
üdvözölve emel kalapot,
köszön, és leül mellém.
Jöjj kedves, valaki vár rád,
az éjszakát heves csókkal írnám,
őriznénk a szerelem lángját ,
s a holdra bíznám kettőnk titkát.
Kitárt karok az elnyűtt padok,
habár válaszod a ködbe rejted,
őszinte arcod, libbenő alakod
képzeletem vásznára festem.
Simon Roland
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
