Silvy:

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...

Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......

(Silvy)

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.

Berzsenyi Dániel : Az élet dele

Berzsenyi Dániel
Az élet dele

Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,
Ragyogva omlik rám fényed hév sugára.
S ah, tudom! valamint felért szép delére,
Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére
Hanyatló pályád!

Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,
De hamar felderűlt rövid elhunyásod.
Csak azért rejtezél néha fellegekben,
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben
Mosolygjon orcád.

Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,
Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:
De adtál víg elmét, erőt, barátságot,
Angyali érzéssel tölt édes órákot
Cypris ölében.

Mit várjak ezután, nem látom előre.
Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:
Annak örömeit sírva emlegetem,
Ennek komor képét előre rettegem
Setét ködében.

Tóth Krisztina: Altató

Tóth Krisztina: Altató


Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz

Laczkó Krisztina :Nagymama

Laczkó Krisztina :Nagymama
Az igazi nagymama, megőszült már a haja.
Lehet rövid, lehet kontyos, egy biztos, hogy nem bozontos.

Keresed? De nem találod?
Konyhába ha bekiáltod,
- nagyi hol vagy?!
Így felel,
- Itt vagyok én édesem.

Sose félj, hogy nem beszél,
hogy ódákat ő nem regél,
mindig tanít, karjába vesz,
arcod csókokkal halmozza el.

Rád mosolyog, szeme huncut, arca ráncos,
de ez mind-mind olyan bájos.

Unokáját mindig várja,
konyhája egy kincses bánya.

Van ott mindig fogra való,
vele lenni mámorító.

Olyan mint egy Holle-anyó,
mikor este párnám húzza,
lepedőmet lesimítja.

Égve hagyja lámpácskámat,
ne féljek az éjszakában.

Reggel meleg kakaó gőze fogad,
honnan tudjuk ki főzte azt?!
Nagymamás az illata, olyan meleg,
oly barátságos, bögréje is
mulatságos.

Ódivatú, de megszoktuk, pöttyös bögrék,
virágos edénykék, tányérok a falon lógnak,
szőnyegek sorakoznak.

Mindennek megvan a helye,
rendezett az élete.
Nyugodt is a lelke,
tesz-vesz reggel, este.

Stoppolja a zoknikat,
köténykébe járogat,
kicsit lassan öregesen,
mégis, mégis oly kedvesen.

Kedvenc helye hát a konyha,
hol a pogácsát szaggatja.
Csinál finom leveskét,
illatára belesnék.

Rám mosolyog, invitál,
s krumplit pucolunk már.

Aztán asztalt terítünk,
tudjuk hol van a helyünk.
Olyan finomat eszünk,
ebéd után ledőlünk.

Nagyi, egyből mosogat.
Hogy ereje honnan van?!
Lehet ő is mellénk fekszik,
megosztjuk a párnát,
odabújunk egymáshoz,
átölel mint védelmező,
betakar, mint óvó-féltő.

Azt hinnénk egy angyal éppen,
ki az álmunkat őrzi ébren,
ő a mi drága nagymamánk,
egy igazi angyal, ki leszállt az égből,
hogy szeressen, szeressen,
mindig míg élünk,
s tanítson, tanítson,
tanácsot ő adjon,
bánatos szívre gyógykenőcsöt rakjon,
velünk kacagjon,
velünk nevessen,
szeméből a könny is kiperegjen.

Mindig fájdalmas a búcsú,
de drága nagymamánk,
legközelebb is tiszta szívvel vár.

Úgy szeret, mint ki sosem szeretett,
ő is bánatos mikor nincs velem.

De tudjuk, eljő az az idő,
mikor viszontlátjuk,
addig is elköszönünk,
utunkra pogácsát viszünk,
ez a nagyi pogácsája,
egyedül és csak kizárva,
készítette tiszta szívvel,
fáradtságot ő nem színlel,
örül nekünk,
mindig-mindig,
várja azt a pillanatot,
mikor az unokája az ajtó kopog.

Minden tiszteletem övék,
ők a földre szállt angyalok,
kiknek a hajuk,
már ezüstben ragyog.
Laczkó Krisztina

A bizalom nem csak egy szó

A bizalom nem csak egy szó,
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk,
S e szeretben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk

Szalay Noémi

Szalay Noémi
Mégsem Te...

Lehet, hogy mégsem te lennél az, akire vártam?
Én nem tudhatom, milyenek az érzéseid irántam.
Ha kérdezem, tereled a szót másfele
Sajnálom, hogy ennek így kell lennie.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Annyira, de annyira sajnálom! De tényleg
Fáj mindenem, szomorú a lelkem.
Elvettél belőle mégis egy kis darabot,
Remélem a szíved mellett őrzöd.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Én is elvettem belőled egy kis darabot,
Amit örökre magamba zárva tartok
És nem fogom odaadni senkinek, hidd el nekem
Csakis neked, ha egyszer visszakéred tőlem!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

No de nem baj, megpróbáltuk mindketten
De látod, ez így nem megy. Messze vagyok tőled
Messze vagy tőlem, az idő meg nagy úr.
Nem akarod, hogy szeresselek, miért nem akarod?
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor

Erdei virradat

A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.
Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.
Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.

A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.
Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek

Juhász Magda :A rigó és a veréb

Juhász Magda
A rigó és a veréb

A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
Egy kis veréb rácsicsereg,
hali-hó, hali-hó,
verébnek is jó a dolga,
te rigó, te rigó.

Vitatkoznak, veszekszenek,
ravasz macska felfigyel:
- Azt, hogy kinek van jobb dolga
én döntöm itt rögtön el.
De a rigó, és a veréb
döntőbírót nem kértek,
elrepültek, és vége lett
a nagy dicsekedésnek.

Juhász Magda :Verses ABC

Juhász Magda
Verses ABC

Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.

Sover Renáta:A versírás

Sover Renáta:
A versírás

Verset írni nem szégyen,
Emiatt ne nézzenek le, kérem.
E művészet nem gazdagság,
Hanem csak játékos furfangosság.

Ehhez aztán nem kell tudás,
Csak egy hirtelen fölindulás:
Egy röpke pillanat, gondolat,
S elő is állt a rímes szófordulat.

S lám gondolkoznom sem kellett,
Az első szó újabb szavakat ellett,
Észre sem veszi az ember, s már
Rögtön a harmadik versszaknál jár.

Ez a művészet spontán és szép,
Amit leír a szerző: lelki tükörkép.
S az első sor lehet kicsi vagy nyers,
De a vége már kikerekített vers.

Erdős Pál Attila :Kossuth és a monokini

Kossuth és a monokini

"Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje."
Tettre készen, irány Monok,
Petőfit is viszi, ki konok.
A határban az emberek
félmeztelenül hevernek.

Férfiak és nők kevernek
kártyát, játszanak, s nevetnek
nagyokat. Egyik hölgy feláll,
költő lélegzete eláll.
Kossuth vidám, szónoki, ki
int Sándornak: monoki ni!
Erdős Pál Attila

Varga Z. Lajos

A forró nyár
A forró nyár eper ajka éget,
Mint pokol-szép asszony végzet
Csókja, ragadós cifra bélyeg,
Arcodra szárad.

Kerget a múltad, szellőben szállva
Vibráló légörvény halál-máglya,
Pattogó tüze ropogva várja,
Reszkető vágyad.

Fröccsenő vérben fullad a lélek,
Könyörgő kezekkel Istent féled,
Ajándékozzon arany szemérmet,
Süppedő ágyad.

Tüzes keselyűk röptei kevély
Alvó tavaszod, mámoros ledér
Álma, most paripák tajték-fehér
Égboltján vágtat.
Varga Z. Lajos

Müller Péter idézet

Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem.
Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat.
Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna,
s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember.
Müller Péter

Dugasz István : MOSOLY

MOSOLY
Mosoly az élet rózsája
Az nem gondol csak magára.
Kinek mosolya varázs ma,
Élvezet nézni magába.

A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem.

Minden mosolyban érzelem,
Ha nézem szívem kénytelen,
Mint a Nap hol a fény terem
Lángra gyúlni az ég felett.

Mosoly az élet varázsa
Nézni is jó azt magába.
Kinek mosolya varázs ma
Annak szép lehet az álma.

Minden mosoly egy üzenet
Talán tőle egy dal szület`
Mi vidítja a szívünket,
Repíti mennybe lelkünket.

Mosolynyugtató pici tó
Amiben születhet a jó.
A mosoly ki nem mondott szó,
Érezni mindig olyan jó.
Dugasz István

Hangyoca : Kezdődött egy verssel

Kezdődött egy verssel,
mi azóta is
némán őrzi gondolataid
Viharos, fájdalmas álmok
mik végül felszínre hozták
rejtőző kincseid
Majd jött a Sors
ki átírta az életet
Más forgatókönyv készült
melynek lapjait
nem érinthette már két kezem
Vad folyamként repült minden
gyorsan múló homokóra
lecsendesülő rideg percek
S mikor a fájdalom
már az eget ostromolta
Jött a varázslatos Remény
ki gyógyírt hozott
a fáradt utazóra
Maradt a Szeretet,
ki várat még magára
Hiszem, eljön majd egy szép napon
s fény gyújt a Remény
tündöklő oltárán

Amalina: Internet-szerelem

Amalina:
Internet-szerelem

Lett végre egy internetem:
betölti most az életem.
Szórakozni vágytam:
ő lett legjobb társam.

Amióta megvan:
mindenestül felfal.
Beköltözött az életembe,
nem hagy nyugodni éjjelente.

Nincs tévé a házban:
most a net hoz lázba.
Ki-be kattogtatom.
Van még gondolatom?

Máris függő lennék?
S legfőképp: a poet!
A versolvasás rabja lettem.
Segítség! Ki ment meg engem?

Ez az internet-szerelem,
kitölti minden percem.
Hogy talál így rám az Igazi?
Nem érek rá randizni!

Gép-szerelmem, agyő!
Fontosabb a nagy Ő.

Koroknai Péter : Ellentétek viharában

Koroknai Péter : Ellentétek viharában
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.