Jó éjt vers

Jó éjt vers

Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.



Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.

Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed

a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!

Csak benned él, csak bennem él
ez a furcsa szerelem,
ha értenéd, ha érteném,
már nem lennél velem.

Varga Kálmán: A Varázslat

Varga Kálmán:
A Varázslat

Megtalált éjjel a varázslat,
Álmomban tikon meglepett,
Szép gyermekkorom hozta vissza nékem,
Hová csak ritkán téved emlékezet.

Kis erdőnk mélyén csatangoltam,
Oldalamon pogácsás szütyő,
Megszökni vágytam világ elöl éppen,
Köröttem méhek, zümmögőn.

Ezernyi virág illatával,
Mutatta nékem a tavaszt,
Fákon madárkák énekükkel
Varázsoltak gyermekből kamaszt.

Rám talált, s visszavitt s én nem bántam,
Jól esett minden pillanat.
Emléke szép gyermekkoromnak,
Lehetnék bár még ugyanaz.

Kergetnék sárkányt kis fakarddal
Csatákat vívnék győzedelmesen,
S nyugodnék este jó anyám ölében,
Fülemben búgó altató éneken.

De megvirrad csendben, észrevétlen,
S a varázslat megszűnik, tovaszállt.
Emlékét őrzöm még tompa kábulatban,
S őrzi az ablakban éneklő madár.

Kiss Nóra Kedves Barátom!

Kedves Barátom!

Tudod, Barátom
A két szemed mindent elárul.
Elmondja, ha szeretsz,
S ha belül könnyezel,
ő nem nevet.

Ha naplódba néznék
Sem látnám tisztán lelked képét.
Csak a két szemed kell
És elmondja, amit el kell, és el lehet.

Tudom, Barátom
Kicsit meglepőnek találod,
S nem hiszel nekem,
Hogy bármit lát, ki téged oly rég ismer.

Van az úgy
Hogy ott lángol a féltett múlt
Minden fájdalma,
Mit az égbolt nagy sátra sem takarna.

Adok egy tanácsot
Hogy lásd, amit látnod kell, Barátom
Nézz bele e tükörbe,
E zöld örvénybe, s olvasd ki, amit érdemes belőle.
Kiss Nóra

Mosolyok

Mosolyok

Ó, mosoly!
Ó, mosoly,
Te arcok éke!
Te boldog béke!
Légy örök!

Hány alakban létezel?
Hányféle forma
és mennyi tartalom,
mi egy-egy mosolyban megbújik
szemekben és ajkakon?

Felsorolni
nincs elég idő.
Pedig volna
rá okom.
Tudom.

Csak futólag néhány
mi eszembe jut
hírtelen.
Csak néhány mosoly,
mi ezért vagy azért
nyomot hagyott
a szívemen.


Ó, Te bájos, gyermeki!
A mennyország hírnöke.
Több vagy mint angyali.
Ártatlan vagy.

Ó, Te huncut, vidám!
Halk nevetést kísérő.
Csak sejteted rám mi vár..
S én reszketek.

Ó, Te derűs, nevető!
Csillogó szemek társa.
A szív felhőit tüntető.
Fülembe csengj!

Ó, Te csábos, lázító!
Egész testem átjárja varázsod.
Mint édes illat, bódító.
Élednek az ösztönök.

Ó, Te rejtélyes, titkokat ígérő!
Minden kérdés és megoldás Te vagy.
Te misztikus kísérő.
Választ Te adj!

Ó, Te csalódott, lelkek könnye!
Öntöz szemeknek harmata,
ha előcsal szívek közönye.
Helyet a reménynek adj!

Ó, Te Fájdalmas, szívet tépő!
Benned a lemondás kísértete lakik.
Belőled a kétségbeesés tör elő.
Arcokra ne ülj soha!

Ó, Te ördögi, gonosz, ravasz!
Álarcok mögé bújhatnak a szavak,
Te mégis mindent megmutatsz.
Leleplezed a lelkeket.

Ó, Te bíztató, reménykedő!
Mikor már minden veszni látszik,
azt üzened más lehet a jövő.
Erőt Te adsz!

Ó, Te szerelmes!
Szívnek, testnek vágyát ébresztő,
szelíd és szenvedélyes.
Enyém maradsz.

Ó, Te végtelen szeretet mosolya!
Átölelsz, átfonsz, lelkekbe hatolsz,
simogatsz és gyógyítasz.
Menedék vagy.

Ó, Te ...!
De meddig folytassam a sort?
Hiszen abbahagyni nem lehet.
A mosolyok átszövik az életet.


Hány féle mosoly lakik még
szemekben és ajkakon?
Hány féle mosoly?
Felsorolni nem tudom.

Kiszabott sorsunk bármerre vet,
végtelen világunkban bárhol utazol,
legyen mindig kísérőd,
legyen mindig társad egy-egy mosoly.

A mosoly, teszi emberivé arcod.
S nem is ember már, ki mosolytalan.

Minden mosolyom feláldozom.
Minden mosolyom oda adom.

Silvy:

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...

Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......

(Silvy)

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart

Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul

A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.

Berzsenyi Dániel : Az élet dele

Berzsenyi Dániel
Az élet dele

Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,
Ragyogva omlik rám fényed hév sugára.
S ah, tudom! valamint felért szép delére,
Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére
Hanyatló pályád!

Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,
De hamar felderűlt rövid elhunyásod.
Csak azért rejtezél néha fellegekben,
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben
Mosolygjon orcád.

Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,
Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:
De adtál víg elmét, erőt, barátságot,
Angyali érzéssel tölt édes órákot
Cypris ölében.

Mit várjak ezután, nem látom előre.
Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:
Annak örömeit sírva emlegetem,
Ennek komor képét előre rettegem
Setét ködében.

Tóth Krisztina: Altató

Tóth Krisztina: Altató


Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt

Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő

Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz

Laczkó Krisztina :Nagymama

Laczkó Krisztina :Nagymama
Az igazi nagymama, megőszült már a haja.
Lehet rövid, lehet kontyos, egy biztos, hogy nem bozontos.

Keresed? De nem találod?
Konyhába ha bekiáltod,
- nagyi hol vagy?!
Így felel,
- Itt vagyok én édesem.

Sose félj, hogy nem beszél,
hogy ódákat ő nem regél,
mindig tanít, karjába vesz,
arcod csókokkal halmozza el.

Rád mosolyog, szeme huncut, arca ráncos,
de ez mind-mind olyan bájos.

Unokáját mindig várja,
konyhája egy kincses bánya.

Van ott mindig fogra való,
vele lenni mámorító.

Olyan mint egy Holle-anyó,
mikor este párnám húzza,
lepedőmet lesimítja.

Égve hagyja lámpácskámat,
ne féljek az éjszakában.

Reggel meleg kakaó gőze fogad,
honnan tudjuk ki főzte azt?!
Nagymamás az illata, olyan meleg,
oly barátságos, bögréje is
mulatságos.

Ódivatú, de megszoktuk, pöttyös bögrék,
virágos edénykék, tányérok a falon lógnak,
szőnyegek sorakoznak.

Mindennek megvan a helye,
rendezett az élete.
Nyugodt is a lelke,
tesz-vesz reggel, este.

Stoppolja a zoknikat,
köténykébe járogat,
kicsit lassan öregesen,
mégis, mégis oly kedvesen.

Kedvenc helye hát a konyha,
hol a pogácsát szaggatja.
Csinál finom leveskét,
illatára belesnék.

Rám mosolyog, invitál,
s krumplit pucolunk már.

Aztán asztalt terítünk,
tudjuk hol van a helyünk.
Olyan finomat eszünk,
ebéd után ledőlünk.

Nagyi, egyből mosogat.
Hogy ereje honnan van?!
Lehet ő is mellénk fekszik,
megosztjuk a párnát,
odabújunk egymáshoz,
átölel mint védelmező,
betakar, mint óvó-féltő.

Azt hinnénk egy angyal éppen,
ki az álmunkat őrzi ébren,
ő a mi drága nagymamánk,
egy igazi angyal, ki leszállt az égből,
hogy szeressen, szeressen,
mindig míg élünk,
s tanítson, tanítson,
tanácsot ő adjon,
bánatos szívre gyógykenőcsöt rakjon,
velünk kacagjon,
velünk nevessen,
szeméből a könny is kiperegjen.

Mindig fájdalmas a búcsú,
de drága nagymamánk,
legközelebb is tiszta szívvel vár.

Úgy szeret, mint ki sosem szeretett,
ő is bánatos mikor nincs velem.

De tudjuk, eljő az az idő,
mikor viszontlátjuk,
addig is elköszönünk,
utunkra pogácsát viszünk,
ez a nagyi pogácsája,
egyedül és csak kizárva,
készítette tiszta szívvel,
fáradtságot ő nem színlel,
örül nekünk,
mindig-mindig,
várja azt a pillanatot,
mikor az unokája az ajtó kopog.

Minden tiszteletem övék,
ők a földre szállt angyalok,
kiknek a hajuk,
már ezüstben ragyog.
Laczkó Krisztina

A bizalom nem csak egy szó

A bizalom nem csak egy szó,
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.

A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.

A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.

A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.

A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk,
S e szeretben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk

Szalay Noémi

Szalay Noémi
Mégsem Te...

Lehet, hogy mégsem te lennél az, akire vártam?
Én nem tudhatom, milyenek az érzéseid irántam.
Ha kérdezem, tereled a szót másfele
Sajnálom, hogy ennek így kell lennie.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Annyira, de annyira sajnálom! De tényleg
Fáj mindenem, szomorú a lelkem.
Elvettél belőle mégis egy kis darabot,
Remélem a szíved mellett őrzöd.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Én is elvettem belőled egy kis darabot,
Amit örökre magamba zárva tartok
És nem fogom odaadni senkinek, hidd el nekem
Csakis neked, ha egyszer visszakéred tőlem!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

No de nem baj, megpróbáltuk mindketten
De látod, ez így nem megy. Messze vagyok tőled
Messze vagy tőlem, az idő meg nagy úr.
Nem akarod, hogy szeresselek, miért nem akarod?
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor

Erdei virradat

A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.
Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.
Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.

A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.
Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek

Juhász Magda :A rigó és a veréb

Juhász Magda
A rigó és a veréb

A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
Egy kis veréb rácsicsereg,
hali-hó, hali-hó,
verébnek is jó a dolga,
te rigó, te rigó.

Vitatkoznak, veszekszenek,
ravasz macska felfigyel:
- Azt, hogy kinek van jobb dolga
én döntöm itt rögtön el.
De a rigó, és a veréb
döntőbírót nem kértek,
elrepültek, és vége lett
a nagy dicsekedésnek.

Juhász Magda :Verses ABC

Juhász Magda
Verses ABC

Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.

Sover Renáta:A versírás

Sover Renáta:
A versírás

Verset írni nem szégyen,
Emiatt ne nézzenek le, kérem.
E művészet nem gazdagság,
Hanem csak játékos furfangosság.

Ehhez aztán nem kell tudás,
Csak egy hirtelen fölindulás:
Egy röpke pillanat, gondolat,
S elő is állt a rímes szófordulat.

S lám gondolkoznom sem kellett,
Az első szó újabb szavakat ellett,
Észre sem veszi az ember, s már
Rögtön a harmadik versszaknál jár.

Ez a művészet spontán és szép,
Amit leír a szerző: lelki tükörkép.
S az első sor lehet kicsi vagy nyers,
De a vége már kikerekített vers.

Erdős Pál Attila :Kossuth és a monokini

Kossuth és a monokini

"Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje."
Tettre készen, irány Monok,
Petőfit is viszi, ki konok.
A határban az emberek
félmeztelenül hevernek.

Férfiak és nők kevernek
kártyát, játszanak, s nevetnek
nagyokat. Egyik hölgy feláll,
költő lélegzete eláll.
Kossuth vidám, szónoki, ki
int Sándornak: monoki ni!
Erdős Pál Attila

Varga Z. Lajos

A forró nyár
A forró nyár eper ajka éget,
Mint pokol-szép asszony végzet
Csókja, ragadós cifra bélyeg,
Arcodra szárad.

Kerget a múltad, szellőben szállva
Vibráló légörvény halál-máglya,
Pattogó tüze ropogva várja,
Reszkető vágyad.

Fröccsenő vérben fullad a lélek,
Könyörgő kezekkel Istent féled,
Ajándékozzon arany szemérmet,
Süppedő ágyad.

Tüzes keselyűk röptei kevély
Alvó tavaszod, mámoros ledér
Álma, most paripák tajték-fehér
Égboltján vágtat.
Varga Z. Lajos