Szabó Lőrinc: Élet

Szabó Lőrinc: Élet

Érdemes lesz? érdemes volt?
Görbe ami egyenes volt
Hol van erő és szerencse?
Mi taszit ki? mi vezet be?
Tőle, hozzá, benne, érte,
nála, neki, mégse, mért ne,
ide, onnan, ott is, itt se
majd ha, már most, ugy is, igy se
mindig, egyszer, érthetetlen,
jaj tovább, nem az se, nem nem
néha mégis, soha többé,
véle, oda, mindörökké:
mennyi megnyilt elveszett ut,
mennyi csapda, mennyi zegzug,
halni lassan., ölni gyorsan,
bent a szivben , kint a sorsban,
s ugy hinni, hogy győztes- vesztes,
eljutunk az egyeneshez:
érdemes volt? érdemes lesz?

Weöres Sándor Ha nézem a világot

Weöres Sándor

Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

Márai Sándor: Füves könyv - Az élet ritmusáról

Az élet ritmusáról
Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést,
koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan
felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan
bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni
magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem,
mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést,
önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni s változtatni,
odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit
szereztél, így vagy úgy... Csak nem „biztonságban” élni. Mindig várni a vihart és a
tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni.
Nyugodtan mondani: „Itt van.” S oltani és védekezni.

Márai Sándor: Füves könyv - Az élet ritmusáról

Nadányi Zoltán Titok

Nadányi Zoltán

Titok

Mit mondana, ha szólni tudna nyelve,
a csendes kis cica, mikor belép
és hunyorohva sandít rád elébb,
majd odafut, pamutfarkát emelve?

Mit mondana a bárányka a mezőn,
mikor rádbámul szendén, kérdezőn
s kiejti szájából a szénaszálat?

Mit mondana kutyád, az okos állat,
ha állát a térdeden nyugtatja hosszan,
úgy néz fel a szemedbe s meg se moccan?

Mit mondana körút kövezetén
a jámbor ló, ha nagy szemeivel
fekete szíjjernyők mögül figyel?

Mit mondana a jóságos tehén,
a bús bika, a kecske, a malac,
a lúd, mikor mellettük elhaladsz
s ők rádnéznek, szemük tágranyitva?

És minden állat, mely rádbámul, ember
és hallgat néma, béna türelemmel,
mit hallgat el? mit gondol? mi a titka?

Dugasz István AKÁRMILYEN AZ ÉLETED

Dugasz István
AKÁRMILYEN AZ ÉLETED

Mindig mondod nincsen gondod,
Ha akarod, nyomd a gombot.
Csengő szólít, ajtó nyílik
Szabad az út, abban bízik.

Bízzál abban, a szabadban
Ott szabad vagy a szavakban.
Szabadság van kint az utcán
Ott sétálhatsz majd délután.

Délelőtt vagy munka rabja
Délután menj a szabadba.
Légy vidám és boldog ember,
Mert boldog csak így lehetel.

Tavasszal menj ki a rétre,
Virágot ültess cserépbe.
Légy híve a természetnek
Adj esélyt az életednek.

Akármilyen az életed,
Ha kergeted az éveket
A sorsod attól nem lesz jobb,
Hát ne keress arra okot.

Jönnek, mennek maguktól is
Egyik hosszú nagyon mégis,
Gondold meg a másik rövid
Így él benned emlékeid.

Ne okozzon gondot neked
Vidám legyél, mint a gyerek.
Élj korodnak szellemével
Ne törődjél más egyébbel.

Vidóczi Péter Öreg

Vidóczi Péter
Öreg

Szelíd kapocs, enged ha kérik,
ősz hajszál rajta térdepel,
egyedül van, egykén fehérlik,
s ő sem tudja még mit hoz el.

Szalaggal akarja átkötni,
fehérrel, majd ha jön a tél,
de helyette csak egy fecni
várja őt a szalag helyén.

Próbálnád olvasni okokat várván
egyik oldalán sincs rajta szó,
kapocsba rakva megjelenik egy bálvány,
s az egyetlen ősz hajszál hallható.

Stephen King idézet

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.
Stephen King

Kaffka Margit ESTE

Kaffka Margit
ESTE

Sürgette a férfi: "Ugy-e jösz te velem?
A nagy csodaváros kapuja kitárva,
Ketten suhanunk át utcán, tereken...
Majd ránkborul, tudod, az este bűbája,
Majd hull az eső, halk, üde, tavaszi, lágy,
És ingerel, szédít, pihenni se hágy,
Száz törtszínű fény libeg a vizes úton,
Suttogva, zsibongva jő nagy sokaság,
Az illatos ködben ezer kusza vágy,
Az alkotás üdve is megszáll, óh, tudom,
Csak te velem jöjj!"

Felelt az asszony: "Én megyek, igen!
Szükséged van rám, és szeretlek, érted?
Egy kis szobánk lesz az emeleten...
Majd gyorsfőzőn csinálom az ebédet.
Aztán meséket mondok halkan, lágyan,
Ha kályhatűz lobog az esthomályban.
Égő fejedre úgy símul kezem;
Az én ujjamba' gyógyító bűbáj van,
Halk zsibbadás beszédem dallamában...
Te majd a terveidről fogsz nekem
Suttogni csendesen."

KAFFKA MARGIT: CSEND

KAFFKA MARGIT: CSEND


Én nem tudok
A csendről, melybe száz forró titok
És jövendő viharok lelke ébred;
Hol nászát üli száz rejtett ígéret.
A csendről, melyre mennydörgés felel,
Idegzett húr most, oh most pattan el,
Vagy fölzengi a nagy harmóniát,
Az életet, az üdvöt, a halált,
Mindegy! Valami jönni, jönni fog!
– – Ily csendről nem tudok.

De ismerem
Hol bús töprengés ág-boga terem,
A csonka mult idétlen hordozóját,
Sok, sok magános, lomha alkonyórát,
Melyből a szótalan, közömbös árnyak
Vád nélkül, halkan a szívemre szállnak,
S a szívnek várni, – várni nincs joga, –
Úgy jő a holnap, ahogy jött a ma,
Míg percre perc születni kénytelen,
– – – E csöndet ismerem

KORMORÁN LEGYEN SZERETET

LEGYEN SZERETET
KORMORÁN

Kell egy tiszta vízű tó –
s egy óriási rét,
ahol a gondolat nincs gúzsba kötve,
hol sárkányt fúj a szél.
Kell egy sűrű lombú erdő,
sok énekes madár,
ott rejtőzhetsz a bánatoddal,
hogy új erőt találj.
Kell egy égig érő hegycsúcs –
s kell mély szakadék,
ott értelmet kap minden perced,
mely porrá hullna szét.
Kell egy mindent rontó nagy vihar,
egy őszinte világ,
ahol a csodákat, mit elképzeltél
együtt éljük át.
Kell egy hely, az otthonod,
egy asztal és egy szék –
s az érzés, mi halva volt:
a Napban olvad szét.
Kell egy ember is, egy óriás
s az együtt mondott szó:
hogy a szeretet az egyetlen
mi neked is nekem is jó.
Az égből az angyalok
úgy néznek majd reád
megszületett ím prófétájuk
az új Ember-király.
Ha kérdésedre nincsen válasz,
nincsen felelet,
Egyszerű, csak arra gondolj:
Legyen szeretet.

SOMLYÓ ZOLTÁN: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

SOMLYÓ ZOLTÁN: MESE ARRÓL, KI HOGYAN SZERET

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Bódi Beatrix Ezüst Éj

Bódi Beatrix
Ezüst Éj

Égi kapu oltárán
Ezüstfolyó csordogál,
S az égi óceán vállán
Kristálygömb csillám.

Est lelkének óráján,
Puha homokszemek honán,
Mosolygó lelkemmel sétálok...
Alvó világban ébredő ábrándok.

Tenger szegélyén,
Szellő leng oly gyengén.
Suttog szívemnek halkan...
Igézi jövendőm, s múltam.

A csillagok Holdfény zenéjére
Tündértáncot lejtenek lét tengerére,
S az mint hullámzó ezüst márvány,
Mossa léptem emlékek partján.

Az égi óceán s földi tenger
A távolban lágyan egybekel
S e nászra vitorlát bont a szél...
Életem hajója ismét útra kél...

Kevin Brooks idézet

A gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. Úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! Csak tedd, amit jónak látsz!
Kevin Brooks

Fekete István idézet

Jól tudom:a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt,
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze,
és belőle lett minden,
ami Szeretet.
Fekete István

Kovács Sándor

Kovács Sándor
Buszmegálló

Végre felszakadt
egy ébredéskor megragadt
furcsa krákogás,
vonattal játszva felsikít a
messzi állomás,
társra lel a suttogó,
s rekedt titokkal
fojtott pletykaszó -
petárda pukkan el,
kinyílnak álmos füstszemek,
figyelnek tegnap óta
elhagyott, felejtett
hulla-csikkeket.
Megérkezik a berregő,
üvegzsebében terhe nő,
a kóc fejű kabát-tömeg.

Az indulás a hajnal
kínját törte meg.

Vas Katalin Álmodj szépeket

Vas Katalin Álmodj szépeket


Álom rebben már a pillákon
Egyre hosszabb időre
csukódik le a szem
Végül az álom csókja
lezárja teljesen
Békés angyalarc
imára mozduló kezek
Így alszik el
minden kisgyerek

Alheit Tündérnek lenni

Alheit
Tündérnek lenni

Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelke
Káprázattal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.
De néha ők is álmodnak még,
És ezért nem félek:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.

Addig, míg a Káprázatnak
A Tél nem vet véget:
Élek, ahogy álmodom, és
Álmodom, hogy élek.

Mindig csak adni

Mindig csak adni

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerüen csak továbbadom.