Szénási Tamás
Az élet szép
Kérded te: Miért szép az élet?
Szerintem azért, amilyennek te véled.
Mert az élet szép, de nem fogja fel ész.
Miért nem? Itt van a válasz; semmi vész.
Mert egyszerűen nem fogom fel,
Hogy szeretlek, de hogy és mire fel...
Egyszerű a válasz, íme: s e versemnek címe:
Azért, mert szép az élet,
Szeretlek és mindig mindenhol lennék tevéled.
Szép vagy te lány és szép az élet,
Ezért ne lökd el ezt magadtól kérlek!
Hogy mennyire szeretlek?
Felsorolni ez a lap kevés!
Szívembe szerelmed egy mondatot kevés:
"Az élet igazán szép és van értelme élni!"
Aberth :Volt egy barátom
Volt egy barátom
Volt egy barátom
Az egyik nyáron,
Szép emlék maradt nekem.
Ha bánatom van,
Mindig csak őrá,
Őreá emlékezem.
Nem volt ő más,
Csak egy kicsi madár.
Egyik fa ágán
A fészke most is áll.
Ha bánatos voltam,
Arra jártam rég,
S hallgattam a madár énekét.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold, hogy az élet szép.
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Madárka énekelj még!
S énekelte ő, hogy
Milyen szép a nyár.
A kéklő égen
Száll a kismadár.
S énekelte ő, hogy
Mily nagy boldogság,
Ha a szél hozza a rétek illatát.
S a kismadár dala
Olyan vidám volt,
Hogy szívemben
A bánat elcsitult.
Ám egyik éjjel
Viharos széllel
Tört reánk a hideg tél.
Elszállott végleg
Egy kicsi élet,
A kismadár földre lehullt.
Elszállt egy élet, üres egy fészek.
Ő többé nem énekel.
De hogyha róla álmodom néha
Álmomban életre kel.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt
Dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold hogy az élet szép!
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Kérlek, hogy énekelj még!
Alberth
Volt egy barátom
Az egyik nyáron,
Szép emlék maradt nekem.
Ha bánatom van,
Mindig csak őrá,
Őreá emlékezem.
Nem volt ő más,
Csak egy kicsi madár.
Egyik fa ágán
A fészke most is áll.
Ha bánatos voltam,
Arra jártam rég,
S hallgattam a madár énekét.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold, hogy az élet szép.
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Madárka énekelj még!
S énekelte ő, hogy
Milyen szép a nyár.
A kéklő égen
Száll a kismadár.
S énekelte ő, hogy
Mily nagy boldogság,
Ha a szél hozza a rétek illatát.
S a kismadár dala
Olyan vidám volt,
Hogy szívemben
A bánat elcsitult.
Ám egyik éjjel
Viharos széllel
Tört reánk a hideg tél.
Elszállott végleg
Egy kicsi élet,
A kismadár földre lehullt.
Elszállt egy élet, üres egy fészek.
Ő többé nem énekel.
De hogyha róla álmodom néha
Álmomban életre kel.
Madárka kérlek, énekelj szépet,
Dalold el, milyen a nyár!
Madárka még ezt
Dalold el kérlek,
Hogy egy leány énreám vár!
Madárka kérlek, daloljál szépet,
Dalold hogy az élet szép!
Madárka kérlek, madárka kérlek,
Kérlek, hogy énekelj még!
Alberth
Virágom
Virágom
Az álom, mely lassan lehúzza szemhéjaimat,
Mint vászon, arcoddal vezet át a magaslatokra.
Mert a kietlenben a test sajog, a lélek nyomorog,
Fent Veled a világ, hűs és nesztelen, vakítóan ragyog.
Kezed, kebled heve átforrósít, ad világi életet, kedvet.
Vonz a magaslat és a hívó fény, az árnytalan világ,
Még ülünk egymás mellett, várva növő szárnyakra,
Még éljük napjainkat, testünk hevül, tesszük, amit kell.
Alant őröl a világ, testek kívánsága hajtja, zúzza a csontokat.
Hallik a jajszó, fülünk már csak az égi zenét hallja, várunk.
Még rettegek, a tengely a sárban akad, vajon az út hova halad?
Te, mint reményem, itt vagy nekem, fogod kezem és vagy,
Mint kerekén az illeszték, Létünk forgatagából kivezető ék.
Álom mely száll, marad a világ és benne a Virág, ami csodás.
Az álom, mely lassan lehúzza szemhéjaimat,
Mint vászon, arcoddal vezet át a magaslatokra.
Mert a kietlenben a test sajog, a lélek nyomorog,
Fent Veled a világ, hűs és nesztelen, vakítóan ragyog.
Kezed, kebled heve átforrósít, ad világi életet, kedvet.
Vonz a magaslat és a hívó fény, az árnytalan világ,
Még ülünk egymás mellett, várva növő szárnyakra,
Még éljük napjainkat, testünk hevül, tesszük, amit kell.
Alant őröl a világ, testek kívánsága hajtja, zúzza a csontokat.
Hallik a jajszó, fülünk már csak az égi zenét hallja, várunk.
Még rettegek, a tengely a sárban akad, vajon az út hova halad?
Te, mint reményem, itt vagy nekem, fogod kezem és vagy,
Mint kerekén az illeszték, Létünk forgatagából kivezető ék.
Álom mely száll, marad a világ és benne a Virág, ami csodás.
ÁPRILY LAJOS: Emberek
ÁPRILY LAJOS:
Emberek
Közöttünk járnak - jól ismerheted -
büszkén, fennkölten, mint az istenek,
kikkel különben gyakran értekeznek;
téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.
De ezt nekik meg kell bocsátanod,
mást szomjaznak, a fényontó napot;
szemük kibírja nem káprázva, bátran -
és lenn csúszkálnak itt a föld porában.
S közöttünk járnak - hátha ismered? -
szelíd, csöndben merengő emberek.
Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
a porba néznek önfeledt-merőn.
A hangjuk halk, a léptük ingatag,
megannyi félszeg, álmodó alak,
szemük csak rejtve, néha-néha lobban -
s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.
Emberek
Közöttünk járnak - jól ismerheted -
büszkén, fennkölten, mint az istenek,
kikkel különben gyakran értekeznek;
téged, köszönd meg, hogyha észrevesznek.
De ezt nekik meg kell bocsátanod,
mást szomjaznak, a fényontó napot;
szemük kibírja nem káprázva, bátran -
és lenn csúszkálnak itt a föld porában.
S közöttünk járnak - hátha ismered? -
szelíd, csöndben merengő emberek.
Lehajtott fejjel, búsan, szenvedőn
a porba néznek önfeledt-merőn.
A hangjuk halk, a léptük ingatag,
megannyi félszeg, álmodó alak,
szemük csak rejtve, néha-néha lobban -
s ott jár a lelkük fenn a csillagokban.
John Erskine idézet
A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.
John Erskine
John Erskine
Wass Albert Őszi hangulat
Wass Albert
Őszi hangulat
Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmulás.
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.
Őszi hangulat
Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmulás.
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.
Pál apostol Mi a szeretet?
Mi a szeretet?
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom .
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,
Nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mident elvisel.
A szeretet nem szűnik meg sohasem.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek., úgy ítéltem mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent,
Ahogy most engem ismernek,
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
De közülük legnagyobb a szeretet.
Pál apostol
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom .
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
Hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
Odaadhatom testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik,
Nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mident elvisel.
A szeretet nem szűnik meg sohasem.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik.
Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is.
Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes az véget ér.
Gyermekkoromban úgy beszéltem mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam mint a gyermek., úgy ítéltem mint a gyermek.
De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről-színre.
Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent,
Ahogy most engem ismernek,
Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,
De közülük legnagyobb a szeretet.
Pál apostol
Gracián:Arról, aki nem remél és nem vágyakozik...
Gracián:Arról, aki nem remél és nem vágyakozik...
Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a...
Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-
ságodban is szerencsétlen leszel. A test
lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent
megkapnál, kiábrándulnál a már meg-
szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert
kell a léleknek, akár az értelemnek, egy
kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat
és a reményt. A boldogság csömöre ha-
lálos.
Az igazi boldogság éltet és reméltet.
Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a
boldogság ígérete is. Aki már nem remél,
aki már nem kíván, annak félnivalója is
akad. Boldogtalan boldogság az övé.
Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a...
Tatiosz Ezer és egy
Tatiosz
Ezer és egy
Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.
Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.
Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.
Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.
Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.
Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.
Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.
Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.
Ezer pazar adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.
Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.
Ezer és egy
Ezer haszontalan mondatnál többet ér egyetlen szó -- mert az önmérséklet nyugalmat ad.
Ezer hiábavaló oldalnál többet ér egyetlen sor -- mert a bölcsesség nyugalmat ad.
Ezer hosszú versnél többet ér egyetlen dal -- mert a szépség nyugalmat ad.
Ezer cikázó gondolatnál többet ér egyetlen szép gondolat -- mert a lelki béke nyugalmat ad.
Ezer dicső harcosnál többet ér az az egy, amelyik képes legyőzni önmagát -- mert az önuralom nyugalmat ad.
Ezer láthatatlan bűnben leélt évnél többet ér egyetlen erényes nap -- mert a tisztesség nyugalmat ad.
Ezer tudatlanságban telt földi évnél többet ér egyetlen világos pillanat -- mert a felismerés nyugalmat ad.
Ezer hűvös jó tanácsnál többet ér egyetlen segítő kéz -- mert a jó szándék nyugalmat ad.
Ezer pazar adománynál és drágakincsnél többet ér egyetlen jó szó -- mert a barátság nyugalmat ad.
Ezer felesleges vallomásnál többet ér egyetlen igaz mosoly -- mert a szeretet nyugalmat ad.
Győrfi-Bátori Péter Ha akarom
Győrfi-Bátori Péter
Ha akarom
Ha akarom,
Szén leszek a ceruzában.
Ha akarom,
Benne leszek az álmaidban.
Magas hegyekre mászok,
Kerek dombokról csúszok.
Egy kiálló szikláról,
A háztetőkre ugrok.
Kacsalábon forgó paloták,
Kék almákat termő almafák.
Ha akarom,
Meghempergek a hóban.
Ha akarom,
Elmerülök a feneketlen tóban.
S elsétálok
Az Óperenciás tengeren túlra.
Felfekszek a nem létező
Legvadabb folyóra.
Hadd vigyen fel
A legmagasabb üveg hegyekre,
Hogy ott a nyitott ablakon
Korcsolyázzak,
A semmiben meg megfázzak.
S jeget lehelve
A sárkányokkal szembeszálljak,
A 100. emeleten a 100. szobában,
Egy királylányt találjak.
Boldog vagyok, kicsordul a könnyem.
Vége van, kiszállok,
S becsukom a könyvem.
Ha akarom
Ha akarom,
Szén leszek a ceruzában.
Ha akarom,
Benne leszek az álmaidban.
Magas hegyekre mászok,
Kerek dombokról csúszok.
Egy kiálló szikláról,
A háztetőkre ugrok.
Kacsalábon forgó paloták,
Kék almákat termő almafák.
Ha akarom,
Meghempergek a hóban.
Ha akarom,
Elmerülök a feneketlen tóban.
S elsétálok
Az Óperenciás tengeren túlra.
Felfekszek a nem létező
Legvadabb folyóra.
Hadd vigyen fel
A legmagasabb üveg hegyekre,
Hogy ott a nyitott ablakon
Korcsolyázzak,
A semmiben meg megfázzak.
S jeget lehelve
A sárkányokkal szembeszálljak,
A 100. emeleten a 100. szobában,
Egy királylányt találjak.
Boldog vagyok, kicsordul a könnyem.
Vége van, kiszállok,
S becsukom a könyvem.
HALLGASD EGY KICSIT
HALLGASD EGY KICSIT----
Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szolnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.
Hallgasd egy kicsit a csöndet
Este, ha csillagok jönnek.
Nesztelen, némán az égre
Lüktet a csendben a béke.
Hallgasd egy kicsit a holdat,
Arany szép hárfaként szolnak
Dalai s millió húrja
Megpendül újra meg újra.
Amikor ismét csak csönd lesz,
Hallgasd még kicsit a csöndet.
És röpítsen csönd puha szárnyon
Csönd ország felé az álom.
T. Krisztián Rejtélyek
T. Krisztián
Rejtélyek
Nappal suhanó rideg árnyak,
Az éjszaka egy tündér szárnyal,
A tündér álmomban jött elő,
Éjszakában felkelt az eső.
Szálló fűzfa égi testen,
Kicsi leány beléd estem,
Estem én már sok szép jóba,
Zuhantam már kútba orral.
Éjszakában egy nyíló virág,
Nappal hervadó kicsi leány,
Éjszakánként csillagként fénylik,
Nappalra keze-lába vérzik.
Szívem gyönyörű mámorában,
Nappal alszok egy álmos fával,
Mert az éjszakát vele töltöm,
És így az élet csupa öröm.
Virág szánt és traktor nyílik,
Plafonon egy zár és kilincs,
Fejen álló csupasz világ,
Traktor törte árva virág.
Égen járó kis emberek,
Földön fekvő tetemek,
De a szerelem újra él,
És lábad alatt a kék ég.
Rejtélyek
Nappal suhanó rideg árnyak,
Az éjszaka egy tündér szárnyal,
A tündér álmomban jött elő,
Éjszakában felkelt az eső.
Szálló fűzfa égi testen,
Kicsi leány beléd estem,
Estem én már sok szép jóba,
Zuhantam már kútba orral.
Éjszakában egy nyíló virág,
Nappal hervadó kicsi leány,
Éjszakánként csillagként fénylik,
Nappalra keze-lába vérzik.
Szívem gyönyörű mámorában,
Nappal alszok egy álmos fával,
Mert az éjszakát vele töltöm,
És így az élet csupa öröm.
Virág szánt és traktor nyílik,
Plafonon egy zár és kilincs,
Fejen álló csupasz világ,
Traktor törte árva virág.
Égen járó kis emberek,
Földön fekvő tetemek,
De a szerelem újra él,
És lábad alatt a kék ég.
Kormányos Sándor Holnap talán már...
Kormányos Sándor
Holnap talán már...
Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.
Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.
Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.
Holnap talán már...
Holnap talán már dér ütötte
csendben reszketnek kint a fák,
s kéken ködlő messzeségben
útra kelnek a vadlibák.
Holnap talán már messze ringón
szól egy dallam a rét fölött,
és mélabúsan azt dalolja,
hogy volt egy nyár, de elszökött.
Holnap talán ha felzokogva
illanó álmunk búcsút int,
árván maradva összenézünk,
fáj majd, hogy ősz lett már megint.
Hanik Boglárka Ha próbálsz Bízni
Hanik Boglárka
Ha próbálsz Bízni
Fáj... mert fáj ami történik
A távolban mégis valami fénylik
De a fény előtt ott van egy árny
Mely csak integet és engem vár
Lábam mintha földhöz ragadna
Futnék hozzá de egy erő tartana
Fognám a kezét mert tudom hogy imád
Vele lennék akár egy életen át
És őt sem engedi a helyzet
De bízom hogy nem ez a végzet
Mert mindig nehéz a kezdet
És akkor is ugyan ez a nézet
Futnánk egymás felé, de nem lehet
Húznám magamhoz, de elérhetetlen
Ha könnycsepp csordulna arcomon
Ő érzi... Mégis Hiányzik nagyon
És ha már Gyötörve fáj a Szívem
Kitartok mert ilyen ember még egy nincsen
És örökre kitartok ővele
Mert egyszer ott leszek mellette.
Ha próbálsz Bízni
Fáj... mert fáj ami történik
A távolban mégis valami fénylik
De a fény előtt ott van egy árny
Mely csak integet és engem vár
Lábam mintha földhöz ragadna
Futnék hozzá de egy erő tartana
Fognám a kezét mert tudom hogy imád
Vele lennék akár egy életen át
És őt sem engedi a helyzet
De bízom hogy nem ez a végzet
Mert mindig nehéz a kezdet
És akkor is ugyan ez a nézet
Futnánk egymás felé, de nem lehet
Húznám magamhoz, de elérhetetlen
Ha könnycsepp csordulna arcomon
Ő érzi... Mégis Hiányzik nagyon
És ha már Gyötörve fáj a Szívem
Kitartok mert ilyen ember még egy nincsen
És örökre kitartok ővele
Mert egyszer ott leszek mellette.
Balázs Danó Tímea Jó neked
Balázs Danó Tímea
Jó neked
Jó neked, hiszen
te minden percben
magaddal lehetsz,
lelked tiszta fénye,
tükröd tükörképe,
arcod lágyan érintve,
bármikor átsuhanhat
tekinteted árján…
Jó neked
Jó neked, hiszen
te minden percben
magaddal lehetsz,
lelked tiszta fénye,
tükröd tükörképe,
arcod lágyan érintve,
bármikor átsuhanhat
tekinteted árján…
Danó Tímea Álom
Danó Tímea
Álom
Ébredj már te naiv álom
te álmodó valóság
színt képzelő pici ábránd,
kéket váró boldogság.
Láss már végre forró könnycsepp
kicsi vagy és egyszerű
szemben a nagy erejével,
ki azt mondják nagyszerű.
Ébredj már te fájó érzés
te borzalmas álmodás
könnycseppek rab éjjele ez,
fal rejtette zokogás.
Ébredj már, te nedves párna
könny áztatta valóság
fájdalmakat összefogó,
éjszakai furcsaság.
Ébredj már kis buta álom,
éjszakai zokogás
engedd be az új kék fényét,
mely vakító és oly csodás.
Álom
Ébredj már te naiv álom
te álmodó valóság
színt képzelő pici ábránd,
kéket váró boldogság.
Láss már végre forró könnycsepp
kicsi vagy és egyszerű
szemben a nagy erejével,
ki azt mondják nagyszerű.
Ébredj már te fájó érzés
te borzalmas álmodás
könnycseppek rab éjjele ez,
fal rejtette zokogás.
Ébredj már, te nedves párna
könny áztatta valóság
fájdalmakat összefogó,
éjszakai furcsaság.
Ébredj már kis buta álom,
éjszakai zokogás
engedd be az új kék fényét,
mely vakító és oly csodás.
Edgar Allan Poe Bár volna örök álom életem!
Edgar Allan Poe
Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.
S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat
Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!
S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.
Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven szinek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.
Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.
S ha lehetne ez örökkévalón
Sodró álom, akár gyerekkorom
Szép álmai, ha épp olyan lehetne:
Balgaság volna vágynom szebb egekbe.
Hisz örvendeztem én - míg nap tüzelt
A nyári égen - vágyakkal-betelt
Hő álmaim közt, s szívem ott maradt
Az álmok tájain - otthonomat
Messze-hagyva - oly lényekkel, kiket
Enlelkem szült, s ennél mi volna szebb?!
S egyszer volt bár - egyszer! -, azt a vad órát
Sose felejtem el; varázs karolt át,
Bűvös erő, a hűvös szél, talán
Az volt, mely rám fuvallt egy éjszakán
Lelkemen hagyva képét, vagy a hold,
Mely - delelvén - túl hűs fénnyel hatolt
Álmomba, vagy a csillag: meglehet,
S ha szellő volt is álmom, egyremegy.
Mert bár álmok közt: boldog voltam ott!
Boldog, s ezért szeretem ezt a szót:
Álom! - míg benne eleven szinek
Kuszán, ködben, árnyban tülekszenek
Valónak látszani, s e forgatag
Kábult szememnek sokkal többet ad
Mennyből, vágyból - mely mind csak az enyém! -
Mint legszebb órán az ifjú Remény.
Szénási Tamás Vár az ismeretlen
Szénási Tamás
Vár az ismeretlen
Ott van messze innen, minket vár,
Nem ismerem, te sem, ők sem, de kár,
Senki sem ismeri, ellepi a por és a sár,
Körbe veszi az üresség, a tér, akár egy vár.
Észre sem veszed, de mégis létezik, él,
Messze van, hírét csak egy hozza: a szél,
Megbújik mindenben, magában hordozza a nyár és a tél,
Elmegy melletted; a napfénnyel útra kél.
Az ismeretlenben: ismeretlen minden érzés, mi ismerős,
Minden, ami fekete, ami fehér, ami gyenge, ami erős,
Te kiállsz mellette akárcsak egy hatalmas és bátor hős...
Vár az ismeretlen
Ott van messze innen, minket vár,
Nem ismerem, te sem, ők sem, de kár,
Senki sem ismeri, ellepi a por és a sár,
Körbe veszi az üresség, a tér, akár egy vár.
Észre sem veszed, de mégis létezik, él,
Messze van, hírét csak egy hozza: a szél,
Megbújik mindenben, magában hordozza a nyár és a tél,
Elmegy melletted; a napfénnyel útra kél.
Az ismeretlenben: ismeretlen minden érzés, mi ismerős,
Minden, ami fekete, ami fehér, ami gyenge, ami erős,
Te kiállsz mellette akárcsak egy hatalmas és bátor hős...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
