Radványi Kálmán Azt kérded, kis fiam...
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.
Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.
Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.
A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.
Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.
Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.
Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…
És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…
Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könny szememben szent karácsony estén.
Sidó Judit Ha lehetne...
Sidó Judit
Ha lehetne...
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni az egész életem,
s más szemmel nézni a végzetem!
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni szívem rezdüléseit,
s gondolataim bűnös lüktetéseit!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a miérteket,
s az értelmetlen kérdéseket!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a jelenemet,
s előhozni az igazi jellememet!
Ha lehetne változtatni,
mindenki azért könyörögne.
Ha lehetne változtatni,
megszűnne a rossz örökre!
Ha lehetne...
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni az egész életem,
s más szemmel nézni a végzetem!
Ha lehetne választani,
megpróbálnék változtatni!
Megváltoztatni szívem rezdüléseit,
s gondolataim bűnös lüktetéseit!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a miérteket,
s az értelmetlen kérdéseket!
Ha lehetne változtatni,
mindent meg akarnék válaszolni!
Megválaszolni a jelenemet,
s előhozni az igazi jellememet!
Ha lehetne változtatni,
mindenki azért könyörögne.
Ha lehetne változtatni,
megszűnne a rossz örökre!
Erdei ovoda
Erdei óvoda
Az erdei óvoda
kapuja kitárva.
Nézzük, ki is jár oda,
kinek fia, lánya?
Látok én ott két bocsot,
de játékos mackók.
Nézd Piroska mit hozott,
egy ikerpár tacskót.
Míg a mókus fenn a fán
lenéz az udvarra.
Nyuszi fiú, nyuszi lány
e verset szavalja:
Gyertek ide gyerekek,
az óvoda nyitva!
Sárgarépát egyetek,
s vár mászóka, hinta...
Egy rossz, csíkos vadmalac
visítoz a széken.
Ilyet tenni nem szabad,
Ülj te csendben, szépen!
Óvó néni most mesél,
ő az erdő őze.
Míg hallgatod, jó legyél,
mint a vadak őre!
Az orvvadász pórul jár,
ő esik csapdába.
Azért lett ily gonosz ám,
nem járt óvodába!
Volt sok játék, mese is,
vége van a napnak.
Mily boldogok mind akik
óvodában vannak!
Albert Debrecen, 2008. 11. 07.
Az erdei óvoda
kapuja kitárva.
Nézzük, ki is jár oda,
kinek fia, lánya?
Látok én ott két bocsot,
de játékos mackók.
Nézd Piroska mit hozott,
egy ikerpár tacskót.
Míg a mókus fenn a fán
lenéz az udvarra.
Nyuszi fiú, nyuszi lány
e verset szavalja:
Gyertek ide gyerekek,
az óvoda nyitva!
Sárgarépát egyetek,
s vár mászóka, hinta...
Egy rossz, csíkos vadmalac
visítoz a széken.
Ilyet tenni nem szabad,
Ülj te csendben, szépen!
Óvó néni most mesél,
ő az erdő őze.
Míg hallgatod, jó legyél,
mint a vadak őre!
Az orvvadász pórul jár,
ő esik csapdába.
Azért lett ily gonosz ám,
nem járt óvodába!
Volt sok játék, mese is,
vége van a napnak.
Mily boldogok mind akik
óvodában vannak!
Albert Debrecen, 2008. 11. 07.
Lengyel Zoltán Meztelen téli éjszaka
Lengyel Zoltán
Meztelen téli éjszaka
Láthatatlan angyal sétál a dermesztő hidegben.
Macskakő, templom, s villamos a síneken.
Díszfények lepték el hazánk nagy városát,
S fehér izzók százai ékesítik az óriási fenyőfát.
Most már üres a sétány leszállt a csillogó homály.
A néma fénytündér már csak egyetlen embert talál.
Arcába néz, s félelmet lát, bánatot, merengést,
Szinte érzi, ahogy a vándor felteszi a kérdést.
Ki vagyok, s mit szeretnék én valójában?
Hideg könnycsepp hull sápadt arcára.
Teste fagyos, de szívében szerelem lobog.
Mit kíván a kedvesem, s bennem mi háborog?
Meztelennek érzi magát új ruhát kell öltenie
Ha nem teszi talán kihűl a szerelemének szíve.
Férfi, komoly, reális, érzelem dús és határozott?
Vagy zárkózott, naiv, "gyerek" és "bolond"?
Vajon melyik szerep melegíti fel a testét újra?
Vagy tartsa meg az összest és használja?
Megtartani. Elgondolkodtató, de van egy gondja.
Az új jellemét a szekrényben még nem találja.
Bárhogyan keresi nem éri el akárhogy akarja
Talán túl rövid még és bizonytalan a karja?
Fénylő karok ölelik át, a vándor mintha érezné.
Újabb sós cseppek és újra felteszi a kérdést.
Ki vagyok én? Hogy legyek az, aki szeretnék?
Mennyi teher, s az idő repül az élet hideg szelén.
Kihunytak a fények, az ember már szürke alak.
Az angyal hallja a betonon a távolodó hangokat.
A vándor most egyedül csatát vesztve hazatér,
Reszket, könnyezik, s a közelgő jövőtől fél.
Új napba veti reményét, s nyugovóra tér,
S új ruhákról álmodozik a szekrény mélyén.
Meztelen téli éjszaka
Láthatatlan angyal sétál a dermesztő hidegben.
Macskakő, templom, s villamos a síneken.
Díszfények lepték el hazánk nagy városát,
S fehér izzók százai ékesítik az óriási fenyőfát.
Most már üres a sétány leszállt a csillogó homály.
A néma fénytündér már csak egyetlen embert talál.
Arcába néz, s félelmet lát, bánatot, merengést,
Szinte érzi, ahogy a vándor felteszi a kérdést.
Ki vagyok, s mit szeretnék én valójában?
Hideg könnycsepp hull sápadt arcára.
Teste fagyos, de szívében szerelem lobog.
Mit kíván a kedvesem, s bennem mi háborog?
Meztelennek érzi magát új ruhát kell öltenie
Ha nem teszi talán kihűl a szerelemének szíve.
Férfi, komoly, reális, érzelem dús és határozott?
Vagy zárkózott, naiv, "gyerek" és "bolond"?
Vajon melyik szerep melegíti fel a testét újra?
Vagy tartsa meg az összest és használja?
Megtartani. Elgondolkodtató, de van egy gondja.
Az új jellemét a szekrényben még nem találja.
Bárhogyan keresi nem éri el akárhogy akarja
Talán túl rövid még és bizonytalan a karja?
Fénylő karok ölelik át, a vándor mintha érezné.
Újabb sós cseppek és újra felteszi a kérdést.
Ki vagyok én? Hogy legyek az, aki szeretnék?
Mennyi teher, s az idő repül az élet hideg szelén.
Kihunytak a fények, az ember már szürke alak.
Az angyal hallja a betonon a távolodó hangokat.
A vándor most egyedül csatát vesztve hazatér,
Reszket, könnyezik, s a közelgő jövőtől fél.
Új napba veti reményét, s nyugovóra tér,
S új ruhákról álmodozik a szekrény mélyén.
BAJA MIHÁLY KARÁCSONY
BAJA MIHÁLY
KARÁCSONY
Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
KARÁCSONY
Te most is az vagy, áldott szent Karácsony,
Mi Betlehemben legelőször voltál:
Újjászülője a kerek világnak,
Hitünk napfénye, a szívünkben oltár.
Az angyaloknak ajkán a hozsánna
Ma is elhat a pásztorok füléhez,
s koldust, királyt vezet ma is a csillag
Az idvezítő jászol-bölcsőjéhez.
Te most is az vagy, csak mi változánk meg,
Csak nekünk ócska minden ami régi.
Nem hallgatunk az angyalok szavára,
Nem kell nekünk a csillag se, ha égi.
Mennek, mennek a pásztorok seregben,
de nem a Jézus jászol-bölcsőjéhez.
Mennek, mennek a bölcsek és királyok,
De nem az élet örök kútfejéhez.
Ó, szent karácsonyéj csillagvilága…
Ragyogj, ragyogj csak változatlan újra.
Az én lelkem csak téged vár, s tetőled
száz lidérc fény közt el nem tántorodna.
A gyermekhitnek hófehér palástját
Borítsd reám csak egy éjszakára,
És én megáldlak, síromig követlek
Ó, szent Karácsonyéj csillagvilága.
Lia Lombardy Karácsonyi kívánság
Lia Lombardy
Karácsonyi kívánság
Mit kívánhatnék Karácsonyra én?
Boldogságot. Békét. Szerencsét.
Mire vágyok, elmondhatom talán.
Kívánságom végre
meghallgatásra talál.
Talán most titkos kívánságom feltárhatnám.
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hol az a Férfi, Hol talál vajon rám?
Oly rossz a magány.
Szeretet nélkül üres a Világ!
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású.
Hol az a férfi? Hol vár vajon rám?
Kivel az Élet útján
együtt mehetnék tovább.
Kinek szeméből a fény visszaragyogna rám.
Kivel megoszthatnám mindenem
Kinek mosolya beragyogná életem.
Nevetése bearanyozná a szívem.
A férfi, a Szerelem
Az lenne a karácsonyi ajándék nekem.
Boldog karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hozd el végre Őt nekem!
Szívem melegségre vágyik.
Hiányzik a kedves szó.
A gondoskodás.
Az összetartozás.
Szívünk dobbanása egy ritmusra
Ugyanazt a zenét akarva.
Vágyom a Férfit, a Szerelmet!
Szerelem nélkül
semmit sem ér az Életem.
Karácsonyi kívánságom oly szerény
Szeretetet kérek
a szeretet ünnepén.
Karácsonyi kívánság
Mit kívánhatnék Karácsonyra én?
Boldogságot. Békét. Szerencsét.
Mire vágyok, elmondhatom talán.
Kívánságom végre
meghallgatásra talál.
Talán most titkos kívánságom feltárhatnám.
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hol az a Férfi, Hol talál vajon rám?
Oly rossz a magány.
Szeretet nélkül üres a Világ!
Boldog Karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású.
Hol az a férfi? Hol vár vajon rám?
Kivel az Élet útján
együtt mehetnék tovább.
Kinek szeméből a fény visszaragyogna rám.
Kivel megoszthatnám mindenem
Kinek mosolya beragyogná életem.
Nevetése bearanyozná a szívem.
A férfi, a Szerelem
Az lenne a karácsonyi ajándék nekem.
Boldog karácsony,
Ezüst fényű, ezüst csillogású
Hozd el végre Őt nekem!
Szívem melegségre vágyik.
Hiányzik a kedves szó.
A gondoskodás.
Az összetartozás.
Szívünk dobbanása egy ritmusra
Ugyanazt a zenét akarva.
Vágyom a Férfit, a Szerelmet!
Szerelem nélkül
semmit sem ér az Életem.
Karácsonyi kívánságom oly szerény
Szeretetet kérek
a szeretet ünnepén.
Radványi Kálmán Azt kérded, kis fiam...
Radványi Kálmán
Azt kérded, kis fiam...
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.
Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.
Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.
A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.
Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.
Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.
Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…
És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…
Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könny szememben szent karácsony estén
Azt kérded, kis fiam...
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
A muzsikáló angyalok zenéje,
Égből szívekbe áradó malaszt.
Isten békéje emberek között,
A karácsonyfa ragyogó csodája,
A boldog fény, a víg szent csillogás.
A gyermekvágyak termő csodafája,
A megvalósult álmok boldog estje
Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.
Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
Átnézek rajtad s boldogságodon
S meglátok minden bánatot, nyomort.
És hallom a magyar hegyek nyögését,
A magyar égnek omló roskadását,
És sír bennem a magyar árvaság.
Látó szemem ma vándorútra kel,
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
Az égő könnyet, mely fejedre hull,
S a sötét felhőt a homlokomon.
Fájó szívemnek néma zokogását,
Lelkem megosztott fájó csonkaságát
Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.
A székely hegyek puha hópalástján
Árva kis házak négy fala között
Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
Öröme félénk és bátortalan.
Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
Magyar vér serked minden vad ütésén,
S én érzem a korbácsnak szégyenét.
Bárhová sujt le ólmos ostora
Engem talál s a lelkem megvonaglik.
Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
Holt gondolatok a vágyak temetőjén
Zokogva járok s nem tudok örülni.
Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
A Tátra fáj és Kassa ékessége,
A multat néző néma várromok,
S a jelen romja – csonka életünk.
Idegen lábak gőgös dobbanása,
Idegen ajkak vidámsága fáj…
És fáj bennem ma minden szenvedés:
A kenyértelen asztalok keserve,
Az anyák könnye, apák küzködése,
Sírásra görbült édes gyermekajk,
Odvakban gubbasztó karácsonyok…
Minden magyar gond nyomja lelkemet…
Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
Ül könny szememben szent karácsony estén
Tündérnek lenni
Tündérnek lenni
Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelke
Káprázattal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.
De néha ők is álmodnak még,
És ezért nem félek:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
Addig, míg a Káprázatnak
A Tél nem vet véget:
Élek, ahogy álmodom, és
Álmodom, hogy élek.
Nem a természet teremtett:
Megálmodott valaki.
Úgy születtem, hogy a lelke
Káprázattal volt teli.
Első percem varázslat volt,
Szép, akár egy ének:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
A mesék népe fogadott be,
Ő látta meg álmom,
Közöttük már otthon vagyok
Bárhol a világon.
A Képzelet tart össze minket,
Nem helyek vagy népek;
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
A mi világunk végtelen, és
Sok benne a rossz dolog.
Rájöttem: sok ember ébren
Jár, amíg én álmodok.
De néha ők is álmodnak még,
És ezért nem félek:
Élek, amíg álmodom, és
Álmodom, míg élek.
Addig, míg a Káprázatnak
A Tél nem vet véget:
Élek, ahogy álmodom, és
Álmodom, hogy élek.
ANNA AHMATOVA EGYSZERŰ ÉLET
ANNA AHMATOVA
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
-
fordította: Rab Zsuzsa
EGYSZERŰ ÉLET
Tanulok bölcs, egyszerű életet,
nézem az égboltot, Istenhez esdve,
s hogy elcsitítsam riadt szívemet,
sokáig elcsavargok minden este.
Száraz lapu zörög a domb alatt,
ősz lankasztja az égő berkenyéket.
Én verseket írok, vidámakat,
rólad, múló, múló, gyönyörű élet.
Hazamegyek. Megnyalja kezemet
lágy szőrű macskám, enyhülten dorombol.
És nézem a tavi fűrésztelep
ormán kigyúló fényt az ablakomból.
A csendet csak ritkán zavarja meg
a gólya, ahogy leszáll az ereszre.
És hogyha az ajtót megzörgeted,
talán már fel sem figyelek a neszre.
-
fordította: Rab Zsuzsa
Koós Attila Levél a Kis Herceghez
Koós Attila
Levél a Kis Herceghez
Távoli tájakon, messzi vidéken,
csillagok árnyain eljut a dal,
eljut-e Hozzád földi levélben
emberi szó, s aki szólni akar?
Sorsod az út, pora hinti magányod:
érted-e már Te a kinti világot?
Itt mi e bolygón rajzolunk egyre
régi meséket az új sivatag
sárga vizére, álmodunk hegyre
szép birodalmat és csillagokat,
s könnyeinktől menekítsd a virágod:
érted-e már Te a kinti világot?
Róka barátod megszelidült, de
farkasok gyűlnek az éj tenyerén.
Fél, aki kapta, de fél, aki küldte
ezt a jelent: de ha él a remény,
írd meg a széllel a régi tanácsot:
érted-e már Te a kinti világot?
Őrület űzi a őrület ízét
s fordul a tánc, ki fut épp ki elől,
nincs felelet - csak az őrzi a szívét
meg, aki bátran aludni ledől.
Álmaid őrzik-e távoli rácsok?
Érteni kell-e a kinti világot?
Levél a Kis Herceghez
Távoli tájakon, messzi vidéken,
csillagok árnyain eljut a dal,
eljut-e Hozzád földi levélben
emberi szó, s aki szólni akar?
Sorsod az út, pora hinti magányod:
érted-e már Te a kinti világot?
Itt mi e bolygón rajzolunk egyre
régi meséket az új sivatag
sárga vizére, álmodunk hegyre
szép birodalmat és csillagokat,
s könnyeinktől menekítsd a virágod:
érted-e már Te a kinti világot?
Róka barátod megszelidült, de
farkasok gyűlnek az éj tenyerén.
Fél, aki kapta, de fél, aki küldte
ezt a jelent: de ha él a remény,
írd meg a széllel a régi tanácsot:
érted-e már Te a kinti világot?
Őrület űzi a őrület ízét
s fordul a tánc, ki fut épp ki elől,
nincs felelet - csak az őrzi a szívét
meg, aki bátran aludni ledől.
Álmaid őrzik-e távoli rácsok?
Érteni kell-e a kinti világot?
DSIDA JENŐ ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
DSIDA JENŐ
ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Füle Lajos Karácsony
Füle Lajos Karácsony
Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnõtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tõle valamit.
Karácsony vagy fenyõünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz õérte és õáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Õbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Õneki örül.
S Õvele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsõs, töviskoronás.
Mindig szép volt, mindig szép marad,
amíg gyermek lesz az ég alatt.
S mindig lesznek, míg a föld forog,
ünnepváró, pöttöm vándorok.
Én is, ámbár felnõtt a nevem,
ma is várom, ma is szeretem,
s amíg az ember gyermek egy kicsit,
mindig is vár tõle valamit.
Karácsony vagy fenyõünnep?
Nem bánja azt a Mindenható.
Jézus, aki akkor született,
átlépi az évezredeket.
S ajándékát boldogan veszi,
aki hisz és aki nem hiszi.
Hisz õérte és õáltala
csendül fel az ember dallama.
Mindegy: vallja vagy tagadja-e?
Mindaz, aki él, Õbenne él.
Karácsonykor szíve, ha derül,
öntudatlan Õneki örül.
S Õvele, ki Megváltó, csodás,
jászolbölcsõs, töviskoronás.
Honnan tudtad mit kívánok?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?
Csanád Béla Adventi várakozás
Csanád Béla
Adventi várakozás
Legszebb idő
a várakozás
A gyermek ideje.
Közel a néma tenger
beszédes mormolása,
a megváltó ígéret
próféta moraja,
a titkok áradása.
Mégis oly ismeretlen,
hogy küzdeni kell érte,
szenvedni és siratni,
hogy végre megszülessen.
Adventi várakozás
Legszebb idő
a várakozás
A gyermek ideje.
Közel a néma tenger
beszédes mormolása,
a megváltó ígéret
próféta moraja,
a titkok áradása.
Mégis oly ismeretlen,
hogy küzdeni kell érte,
szenvedni és siratni,
hogy végre megszülessen.
Érzés
érzés
Azt hiszed , hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?
A tudás betölti multad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni , remélni,
az élet örök- muló hurjain zenélni...
Tudsz , teszel, irányitasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?
Bánat, könny, üresség, szomoruság,
kinzó-gyötrő fájdalom magányosság....
Nem marad semmi, ami bodoggá tehetne,
ami vigaszod hüsitő forrása lehetne...
Ha egy pillanatra feladod uraság- énedet,
figyelmesen hallgatva érző szivedet,
a csend halkan beszélni fog hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek- ruhád.
Uj kalász fakad kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hit fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdő , mező,
zsenge fütől zöldell majd ujra a legelő.
Első lesz amire lelked füszerét hinted
ha másokkal megosztod egyetlen kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.
Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csiraként életre kel
kovász leszel a a lét éltető omlós kenyéréhez,
Szived szól észrevétlenül mindenki szivéhez.
Azt hiszed , hogy mindent tudsz,
s vélt tudásoddal uralkodsz?
Fejedben sok sok kósza gondolat,
elveszted néha Te is a fonalat?
A tudás betölti multad, jelened,
mégsem tudhatsz sosem eleget...
Elfelejtesz hinni, vágyni , remélni,
az élet örök- muló hurjain zenélni...
Tudsz , teszel, irányitasz, akarsz,
s észrevétlen mindent eltiporsz?
Ha elszámolsz holnap magaddal,
Veled, Neked azután mi marad majd?
Bánat, könny, üresség, szomoruság,
kinzó-gyötrő fájdalom magányosság....
Nem marad semmi, ami bodoggá tehetne,
ami vigaszod hüsitő forrása lehetne...
Ha egy pillanatra feladod uraság- énedet,
figyelmesen hallgatva érző szivedet,
a csend halkan beszélni fog hozzád,
s Te felöltöd szép, ünnepi lélek- ruhád.
Uj kalász fakad kietlen pusztaságon,
s gyümölcs terem halottnak hit fákon,
életre kel a rét, tisztás, erdő , mező,
zsenge fütől zöldell majd ujra a legelő.
Első lesz amire lelked füszerét hinted
ha másokkal megosztod egyetlen kincsed,
megváltozik minden ebben a zajos világban,
egy gyertya fénylik majd a sötét éjszakában.
Ha egy vagy a szeretettel, hittel, reménnyel,
Benned mások lelki magja csiraként életre kel
kovász leszel a a lét éltető omlós kenyéréhez,
Szived szól észrevétlenül mindenki szivéhez.
Túrmezei Erzsébet Hiszek a szeretetben
Túrmezei Erzsébet
Hiszek a szeretetben
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.
Hiszek a szeretetben
Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék öszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.
Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserü "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.
Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.
Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.
Ady Karácsonyi rege
Ady Endre
Karácsonyi rege
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Karácsonyi rege
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
Babits Mihály Az előkelő tél
Babits Mihály
Az előkelő tél
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet,
selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél..
Óh láthatatlan, hűvös angyal
előkelő, gyönyörű tél.
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s aki boltból az utcára lép,
lágy - fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.
Estefelé kitisztul néha
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt
amelynek ágát föl nem érjük
de gyertyás fénye ránksajog
gyertyásan és csúfolódva néznek
a karácsonyi csillagok.
Az előkelő tél
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet,
selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél..
Óh láthatatlan, hűvös angyal
előkelő, gyönyörű tél.
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s aki boltból az utcára lép,
lágy - fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.
Estefelé kitisztul néha
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt
amelynek ágát föl nem érjük
de gyertyás fénye ránksajog
gyertyásan és csúfolódva néznek
a karácsonyi csillagok.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
