Bozó Mónika Veronika :Elszakadás

Elszakadás
Lényed teljesen megigézett,
bensőm elárasztotta a "vad végzet"!
Útvesztőbe keveredtem, te vezettél,
de elvesztettelek, s te eltűntél.
Sötét homályba tévedt testem,
segítségért kiáltott rémült lelkem.
Nem kerestél meg, nem találtam rád,
zokogva futottam az útvesztőn át!
Kétségek kapuján zuhantam keresztül,
éreztem: lassan testem elgyengül.
Mentem előre bár semmit sem láttam,
a szakadék szélén épp-hogy megálltam.
Megingott testem... hitem,
csak egyet kellett volna lépnem...
Éles sikoly tört fel lelkemből,
őrült vadság sodort el a szakadék széléről.
Feloszlott a homály, eltűnt a szakadék,
s az egész már csak egy fájó emlék.
Őrült álom volt ez, de felébredtem,
Ne! Ne keress többé, mert lelkem elveszítem!
Bozó Mónika Veronika