Horváth Tamás:Csillagokkal álmodok

Csillagokkal álmodok

Egyszer azt álmodtam nagyon régen,
Messzi tájon, messzi égen,
Egy csillag tűnt fel az égbolton,
Leszállt és kopogtatott ablakomon,
Fényét árasztva, emberekre szórva,
Hogy Én segítsek rajta.

Beengedtem, hát mit tehettem volna,
Félt nagyon, reszketett hangja,
Izzó sárga vére folyt a kezembe,
Szemem könnybe meredve,
Csak azon tűnődtem, ki ölhette meg őt,
Ki állhat e szörnytett mögött.

A hold sugarával gyógyítottam,
A föld fekete palástjával takartam,
Sugárzó szeretetemmel erőt adtam,
Féltő gondozással kényeztettem,
Tiszta gyöngyharmattal etettem,
Évek sokaságával aztán elengedtem.

Az álomnak vége és felébredtem,
Gyönyörű fény árasztotta el a testem,
Tudtam, hogy ez az én csillagom,
Aztán szememet ismét behunyom,
És megint arról álmodok,
Hogy újra gyógyítok! Velem vannak a csillagok!
Horváth Tamás