Lesznai Anna: A kis pillangó utazása
"...Édes jó Istenem, embernek állatnak,
Munkába töröttnek, játékba fáradtnak,
Virágozó fűnek, fának, pillangónak
Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.
Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,
S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,
S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,
Áldd meg áldásoddal a fiólepkéket.
Legyenek különbek, mint milyenek lettünk-
Mi mai pillangók - kik tegnap születtünk.
És elaludt minden.
Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete...."
Állathatározó
Állathatározó
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik.
1O. A majom
A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem. És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az elefánt sem szimmetrikus oldalról.
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik.
1O. A majom
A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem. És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az elefánt sem szimmetrikus oldalról.
Any :Aki Van
Aki Van
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Létezésből létezés,
élőből lett az élet,
Ami a van, valakitől lett.
Ami a van, valakitől lett,
életadó szeretet,
Létezés a közelben,
létezés a kezedben,
Ő Egyetlen,
három személyben.
Három személyben,
a megváltást hozó szeretet,
gyermeke mutat rá,
ilyen a mi Atyánk.
A létezés, az élő élet,
Az egyedül jó.
Az egyedül jó.
Ami a van valakitől lett.
A világban a szenvedést,
hozza mindaz csak, ami nem Ő.
Ő élet, erős szeretet.
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Szeretetből szeretet,
élőből lett az élet,
örök élet.
Ami a van az örökből lett.
Any
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Létezésből létezés,
élőből lett az élet,
Ami a van, valakitől lett.
Ami a van, valakitől lett,
életadó szeretet,
Létezés a közelben,
létezés a kezedben,
Ő Egyetlen,
három személyben.
Három személyben,
a megváltást hozó szeretet,
gyermeke mutat rá,
ilyen a mi Atyánk.
A létezés, az élő élet,
Az egyedül jó.
Az egyedül jó.
Ami a van valakitől lett.
A világban a szenvedést,
hozza mindaz csak, ami nem Ő.
Ő élet, erős szeretet.
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Szeretetből szeretet,
élőből lett az élet,
örök élet.
Ami a van az örökből lett.
Any
Szabó Balázs :A veréb is madár
A veréb is madár
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Szabó Balázs
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Szabó Balázs
Gary Hun : Naplemente
Naplemente
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.
alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,
agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.
beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.
alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,
agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.
beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.
Alexandrosz : Szél dala
Alexandrosz Szél dala
Este a szél dala
dúdol a tájon
zöld levelek közt
zizzen az ágon.
Átsuhan lágyan
az alkonyi réten
ködszerű fátylat
ringat az égen.
Messzire lebben
az esteli dallam
köd-puha szárnyon
száll a magasban.
De elpihen lassan
az esti szél
ha csillagok gyúlnak
a fák hegyén.
Este a szél dala
dúdol a tájon
zöld levelek közt
zizzen az ágon.
Átsuhan lágyan
az alkonyi réten
ködszerű fátylat
ringat az égen.
Messzire lebben
az esteli dallam
köd-puha szárnyon
száll a magasban.
De elpihen lassan
az esti szél
ha csillagok gyúlnak
a fák hegyén.
Hangyoca : Legyen meg a Te akaratod…
Hangyoca : Legyen meg a Te akaratod…
Ezernyi apró betű,
mit útjára indítottam
Szavakból mondatok,
mik óceánná hatalmasodtak
Rengeteg idő,
nappal s éjszaka
Sokezer könnycsepp,
mi nem talált vigaszra
Csillagok az égen,
s a Hold igazi fénye
A magányból a kiút,
vajh merre is van elrejtve?
Képek, utak, vagy
csak egy elhaló dallam
Nem rejtem többé,
rádbízom magam
Őszinte érzések,
régóta égő láng
Ez, amit Neked adhatok
a lelkem, rég tiéd már…
Legyen úgy,
ahogy neked a legjobb…
De egyet ne felejts soha el:
Szeretni, úgy ahogy én téged
soha senki nem fog
Hidd el kedvesem!
Talán elémhoz
a Sors mégegyszer
S viszontlátom
gyönyörű két szemed
Édes mosolyod,
mely a világon mindennél,
többet jelent nekem
Foghatom még kezed,
ölelhetlek bárhol
S én lehetek,
ki majd ajkadra
édes álmot csókol
Vártalak régóta,
tudtad ezt jól te is
Hisz mindig,
ugyanazt éreztük,
mégha néha
titkoltuk is…
Többé nem hazudok
magamnak,
vállalom az érzést
A kő csak guruljon,
nem bánt már a kétség
Tudom már jól,
hogy Te vagy az élet
Nincs álmodozás,
a lélek sohasem téved
Szerelembe estem,
oh ez az én nagy vétkem?!
Legyen meg a Te akaratod!
Ez az amit kérek…
Ezernyi apró betű,
mit útjára indítottam
Szavakból mondatok,
mik óceánná hatalmasodtak
Rengeteg idő,
nappal s éjszaka
Sokezer könnycsepp,
mi nem talált vigaszra
Csillagok az égen,
s a Hold igazi fénye
A magányból a kiút,
vajh merre is van elrejtve?
Képek, utak, vagy
csak egy elhaló dallam
Nem rejtem többé,
rádbízom magam
Őszinte érzések,
régóta égő láng
Ez, amit Neked adhatok
a lelkem, rég tiéd már…
Legyen úgy,
ahogy neked a legjobb…
De egyet ne felejts soha el:
Szeretni, úgy ahogy én téged
soha senki nem fog
Hidd el kedvesem!
Talán elémhoz
a Sors mégegyszer
S viszontlátom
gyönyörű két szemed
Édes mosolyod,
mely a világon mindennél,
többet jelent nekem
Foghatom még kezed,
ölelhetlek bárhol
S én lehetek,
ki majd ajkadra
édes álmot csókol
Vártalak régóta,
tudtad ezt jól te is
Hisz mindig,
ugyanazt éreztük,
mégha néha
titkoltuk is…
Többé nem hazudok
magamnak,
vállalom az érzést
A kő csak guruljon,
nem bánt már a kétség
Tudom már jól,
hogy Te vagy az élet
Nincs álmodozás,
a lélek sohasem téved
Szerelembe estem,
oh ez az én nagy vétkem?!
Legyen meg a Te akaratod!
Ez az amit kérek…
Sárhelyi Erika Netelka:Ég és föld között
Ég és föld között
Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
szerelmes varjak táncparkettje legyen.
Netelka
Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
szerelmes varjak táncparkettje legyen.
Netelka
Gary Hun: Zajtalan az éj
Zajtalan az éj
Vers - Gary Hun - 2008. március 9.
zajtalan az éj, semmi nem zavar,
nem zörgeti szél, csendes az avar,
lábujjhegyen jár minden gondolat,
nem cipel semmilyen súlyos gondokat,
szellő sem rezzen, hallgatnak a fák.
odújukba zárnak egy melódiát,
fabörtönben várja most már ez a dallam,
hogy kiszabaduljon egy kicsike dalban,
magamban dúdolok éjszaka csendjébe’,
halkan száll az ének be a fák rendjébe,
s akkor az odúkban elindul a zsongás,
hozzá súg az erdő a dalhoz egy kottát,
kezem billentyűzik, tisztulnak a hangok,
formálódnak a betűk, új szavakat hallok,
ízlelgetem őket, nézem, odaillik-e,
közben ablakomon benéz egy őzike,
míg a verset és a dallamot költöm,
gondolatban a tested magamra öltöm,
összeforr a lelkünk, lényink eggyé válnak,
összetekeredve DNS-spirálban.
s elindul a nyüzsgés, ott belül az agyban,
a szívünk is most már egy ritmusra dobban,
egy készülő a szöveg szól a szerelemről,
csókokról, hűtlenül elhagyott szívekről.
mert, ha egyedül vagy, bizony akkor látod,
hogy fájhat a magány, ha nincs barátod,
ha nincs, kinek mellére fejed lehajtod,
ha nincs, aki megsimogassa az arcod,
nincs, aki ápolja a szomorú lelked,
vagy aki füledbe suttogna szerelmet,
hogy mennyire hiányozhat egy bók,
akkor is, ha szépet hazudva szólt.
mert szeretni is lehet határtalanul,
és bántani is lehet, akaratlanul,
el lehet tévedni, az életnek ködében,
de visszaútra lelhetsz az igaz ösvényen.
higgy a szerelemben, akkor boldog lehetsz,
s mindig találj vissza ahhoz, akit szeretsz,
bántson bár az élet, de nem tudhat ártani,
ha képes vagy a másiknak megbocsátani!
elröppen pár óra, rám virrad a hajnal,
ülök a szobámban szöveggel és dallal,
s pirkadatkor, amikor elhagyom a tested,
már dallam simogatja körbe ezt a verset.
Vers - Gary Hun - 2008. március 9.
zajtalan az éj, semmi nem zavar,
nem zörgeti szél, csendes az avar,
lábujjhegyen jár minden gondolat,
nem cipel semmilyen súlyos gondokat,
szellő sem rezzen, hallgatnak a fák.
odújukba zárnak egy melódiát,
fabörtönben várja most már ez a dallam,
hogy kiszabaduljon egy kicsike dalban,
magamban dúdolok éjszaka csendjébe’,
halkan száll az ének be a fák rendjébe,
s akkor az odúkban elindul a zsongás,
hozzá súg az erdő a dalhoz egy kottát,
kezem billentyűzik, tisztulnak a hangok,
formálódnak a betűk, új szavakat hallok,
ízlelgetem őket, nézem, odaillik-e,
közben ablakomon benéz egy őzike,
míg a verset és a dallamot költöm,
gondolatban a tested magamra öltöm,
összeforr a lelkünk, lényink eggyé válnak,
összetekeredve DNS-spirálban.
s elindul a nyüzsgés, ott belül az agyban,
a szívünk is most már egy ritmusra dobban,
egy készülő a szöveg szól a szerelemről,
csókokról, hűtlenül elhagyott szívekről.
mert, ha egyedül vagy, bizony akkor látod,
hogy fájhat a magány, ha nincs barátod,
ha nincs, kinek mellére fejed lehajtod,
ha nincs, aki megsimogassa az arcod,
nincs, aki ápolja a szomorú lelked,
vagy aki füledbe suttogna szerelmet,
hogy mennyire hiányozhat egy bók,
akkor is, ha szépet hazudva szólt.
mert szeretni is lehet határtalanul,
és bántani is lehet, akaratlanul,
el lehet tévedni, az életnek ködében,
de visszaútra lelhetsz az igaz ösvényen.
higgy a szerelemben, akkor boldog lehetsz,
s mindig találj vissza ahhoz, akit szeretsz,
bántson bár az élet, de nem tudhat ártani,
ha képes vagy a másiknak megbocsátani!
elröppen pár óra, rám virrad a hajnal,
ülök a szobámban szöveggel és dallal,
s pirkadatkor, amikor elhagyom a tested,
már dallam simogatja körbe ezt a verset.
a Tökéletes Feleség
a Tökéletes Feleség
"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."
"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."
"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."
"Mar megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni."
"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"
"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"
"Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."
"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"
"Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellem bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!"
"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott meg édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."
"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni."
"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"
"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"
"Most menj lángosért! Ott áll a büfé elõtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbrõl."
"Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a video távirányítójában!"
"Úgy szeretm nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."
"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."
"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."
"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."
"Mar megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni."
"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"
"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"
"Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."
"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"
"Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellem bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!"
"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott meg édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."
"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni."
"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"
"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"
"Most menj lángosért! Ott áll a büfé elõtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbrõl."
"Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a video távirányítójában!"
"Úgy szeretm nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."
Szuhanics Albert
Virágoskert
Egy rózsaszál, egy vallomás,
ezt adom neked.
Vörös rózsa, tűzpiros,
szerelmet jelent.
Kék ibolya, a szerénység,
szende, hamvas lány.
De rejteki lelke tüzes,
kínozza magány.
Margaréta, nap virága,
elmondja nekem.
Milyen édes nyár derekán,
minden szerelem.
A nárcisz a büszkeségé,
ne légy szolgalélek!
Emeld fel büszkén fejedet,
mert szeretlek téged.
A babér a koszorúé,
mit elnyerhet egy költő.
Kit szeretve olvasgat majd
sok-sok emberöltő.
A nefelejcs, emlékeztet,
mindenre, mi szép volt.
Hajad selyme, s a két szemed,
mint a kéklő égbolt.
Őszirózsa és krizantém,
érett kor virága.
Idő múlhat, de megmarad
szerelmünknek lángja.
A hóvirág reménységé,
minden télnek vége.
Készülünk nagy szerelemre,
s fénylő napsütésre.
Aranyeső, aranykapu,
évszakról-évszakra.
Átlépő sóvárgó télből,
szerelmes tavaszba.
Napraforgó, sárga arany,
tüköre a napnak.
Szerelemünk kiteljesedik,
amikor aratnak.
Az orgona csodás illat
május éji vágyban.
Andalogva sétálgatunk,
csodás éjszakában.
A liliom veszélyes, szép
illata halálos.
Olyan, mint a szívszerelem,
ha nem jut viszonzáshoz.
Ápolgassad lelked kertjét,
ezt a mesés teret.
Hogy megőrizd illatozó,
csodás szerelmedet.
Virágoskertje szívednek,
világnak csodája.
S te vagy a lelkem kertjének
legszebbik virága.
Szuhanics Albert
Egy rózsaszál, egy vallomás,
ezt adom neked.
Vörös rózsa, tűzpiros,
szerelmet jelent.
Kék ibolya, a szerénység,
szende, hamvas lány.
De rejteki lelke tüzes,
kínozza magány.
Margaréta, nap virága,
elmondja nekem.
Milyen édes nyár derekán,
minden szerelem.
A nárcisz a büszkeségé,
ne légy szolgalélek!
Emeld fel büszkén fejedet,
mert szeretlek téged.
A babér a koszorúé,
mit elnyerhet egy költő.
Kit szeretve olvasgat majd
sok-sok emberöltő.
A nefelejcs, emlékeztet,
mindenre, mi szép volt.
Hajad selyme, s a két szemed,
mint a kéklő égbolt.
Őszirózsa és krizantém,
érett kor virága.
Idő múlhat, de megmarad
szerelmünknek lángja.
A hóvirág reménységé,
minden télnek vége.
Készülünk nagy szerelemre,
s fénylő napsütésre.
Aranyeső, aranykapu,
évszakról-évszakra.
Átlépő sóvárgó télből,
szerelmes tavaszba.
Napraforgó, sárga arany,
tüköre a napnak.
Szerelemünk kiteljesedik,
amikor aratnak.
Az orgona csodás illat
május éji vágyban.
Andalogva sétálgatunk,
csodás éjszakában.
A liliom veszélyes, szép
illata halálos.
Olyan, mint a szívszerelem,
ha nem jut viszonzáshoz.
Ápolgassad lelked kertjét,
ezt a mesés teret.
Hogy megőrizd illatozó,
csodás szerelmedet.
Virágoskertje szívednek,
világnak csodája.
S te vagy a lelkem kertjének
legszebbik virága.
Szuhanics Albert
Gyóni Géza : Valami...
Valami...
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.
Gyóni Géza
Szia!Szépestét neked
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.
Gyóni Géza
Szia!Szépestét neked
T. Fiser Ildikó: Álomtündér
T. Fiser Ildikó: Álomtündér
Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündér lánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.
Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündér lánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.
Simon Roland: Napraforgó
Simon Roland: Napraforgó
sárga tányér rémülten forog
lassan eltűnik a vörös korong
leszáll az este, s leteríti köpenyét
de a nap még elküldi üzenetét
tányérodba rejtsd el a fényt
a sötétben ez adjon neked reményt
fényesen ragyogok, s kék az ég
éjjel is benned éljen ez a kép
ijesztő az est bábjátéka
a főszereplő a fa árnyéka
erdők, rejtélyes lápok
képzelet szülte álmok
napraforgó lehajtja a fejét
suttogva ejti ki a hajnal nevét
néhány óra, s eljön a virradat
a sötétből semmi sem marad
sárga tányér rémülten forog
lassan eltűnik a vörös korong
leszáll az este, s leteríti köpenyét
de a nap még elküldi üzenetét
tányérodba rejtsd el a fényt
a sötétben ez adjon neked reményt
fényesen ragyogok, s kék az ég
éjjel is benned éljen ez a kép
ijesztő az est bábjátéka
a főszereplő a fa árnyéka
erdők, rejtélyes lápok
képzelet szülte álmok
napraforgó lehajtja a fejét
suttogva ejti ki a hajnal nevét
néhány óra, s eljön a virradat
a sötétből semmi sem marad
Hatos Márta: Tiszavirág
Tiszavirág
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.
Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok,
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.
Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.
Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így - általad - lesz örök.
Hatos Márta
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.
Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok,
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.
Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.
Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így - általad - lesz örök.
Hatos Márta
Juhász Magda : Csak hallgasd
Csak hallgasd
Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket,
a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget.
Nem pénzt akar ő, nem is aranyat,
szeretetet koldul, a csillagok alatt.
És zenél, zenél, zeng tőle már a határ,
míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár.
Juhász Magda
Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket,
a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget.
Nem pénzt akar ő, nem is aranyat,
szeretetet koldul, a csillagok alatt.
És zenél, zenél, zeng tőle már a határ,
míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár.
Juhász Magda
Amalina:A pillanatban élni
A pillanatban élni
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit,
és mindent odaadni.
A pillanatban feloldódni.
Eltűnni, s újraformálódni.
Élni.
Most!
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit,
és mindent odaadni.
A pillanatban feloldódni.
Eltűnni, s újraformálódni.
Élni.
Most!
Juhász Gyula: Szemek beszéde
Juhász Gyula: Szemek beszéde
Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettől gyötörten és ijedten,
A másik szűzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!
És érzik, hogy zúg a végtelenség
Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettől gyötörten és ijedten,
A másik szűzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!
És érzik, hogy zúg a végtelenség
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
