Nagy Edina
Szerelem a banánfán, avagy a banánfa alatt
(Változatok egy témára)
A VICCES:
Eljött a nyár - itt a várva várt szabadság,
Dél-Amerikába utazik az ifjú pár.
Száll a repülő, hasítja a kék eget,
az asszonyka alszik - s álmában elmereng.
Most megy először forró Brazíliába,
kíváncsian gondol a sudár banánfákra.
Azt már tudja: citrom banánfán nem terem,
de milyen banánfa alatt a szerelem?
Álmában az asszony mosolyog huncutul,
a férje bámulja őt fickósan, cinkosul.
Telnek az órák, a repülő már landol,
ifjú pár nemsokára a tengerben strandol.
A víz remek, de álomképe feldereng,
párjával az éjjel egy banánfát felkeres.
Egymás után felmásznak a banánfára,
szerelmesen összebújnak egy éjszakára.
A ROMANTIKUS:
Csodás naplemente borul trópusi tájra,
pirosas fényét veti sudár banánfákra.
Kéz a kézben sétálunk hű kedvesemmel,
Holdfelkeltét várunk egy mesés szerelemmel.
Romantikus hangulatban jöve az este,
mindketten vágyunk egy hűvös banánligetbe.
Leülünk némán a banánfák árnyékába,
a Hold ezüstös fénye lelkünket bejárja.
Csillag-harmatos trópusi éjszaka-remény,
szavak, mondatok helyett a tekintet beszél.
Mély álomra szenderülünk egymást ölelve,
banánfák alatt reggel szerelem köszönte.
A TERMÉSZETLEÍRÓ:
A szemem lehunyom, messzire utazom,
képzeletben Ceylon szigetén álmodok.
Banánfaliget tárul most szemem elé,
édes fürtök lógnak az ágakon szerteszét.
Banánfák között kismajmok kergetőznek,
időről-időre szerelmek szövődnek.
Szerelem ez fent, a sudár banánfákon,
Ekként születnek a kicsiny majomcsaládok.
Szertartások jelzik a banánszüretet,
mit jól ismernek a trópusi emberek.
Bennszülöttek táncolnak, talpuk meztelen,
nyakukban banánfüzér, kezükben levelek.
Szellő sem lebben épp, a levegő párás,
az ágakon megérik minden banán már.
Banánfák alatt gondosan szedegetnek,
banánszüret idején szerelmek szövődnek.
SAFRANKA JUDIT ESTI HANGULAT
SAFRANKA JUDIT
ESTI HANGULAT (1988)
Fáradok.
Leszáll az est.
A nagy festő fest.
Ezüstszínnel fest.
Ezüstszínnel Holdat.
Holdat és csillagokat.
A csillagok, mint égi szemek.
Ezer apró égi szem.
Ezer apró érzelem.
Úgy érzem, mind rám mered.
Rám mered a végtelen.
Leszáll az est.
Fáradok.
Fáradok.
Leszáll az est.
A nagy festő is fárad.
Fáradt kezéből kihull ecsetje.
Az ecset végiggördül.
Végiggördül a matt-fekete égbolton.
A matt-fekete égbolton fényes sáv.
Fényes sáv: Tejút.
Tejút az én utam.
Az én utam ragyogó, fényes.
Az én utam végtelen.
Leszáll az est.
Fáradok.
ESTI HANGULAT (1988)
Fáradok.
Leszáll az est.
A nagy festő fest.
Ezüstszínnel fest.
Ezüstszínnel Holdat.
Holdat és csillagokat.
A csillagok, mint égi szemek.
Ezer apró égi szem.
Ezer apró érzelem.
Úgy érzem, mind rám mered.
Rám mered a végtelen.
Leszáll az est.
Fáradok.
Fáradok.
Leszáll az est.
A nagy festő is fárad.
Fáradt kezéből kihull ecsetje.
Az ecset végiggördül.
Végiggördül a matt-fekete égbolton.
A matt-fekete égbolton fényes sáv.
Fényes sáv: Tejút.
Tejút az én utam.
Az én utam ragyogó, fényes.
Az én utam végtelen.
Leszáll az est.
Fáradok.
Any Mélybe ragyog a pirkadat
Any
Mélybe ragyog a pirkadat
Hosszú évek jégbörtöne,
megszakadt lélegzet,
boldogtalan sötét magány.
A hang nélküli csend, a néma csend után,
érző rezdülés.
Hallom hangodat,
a mélybe ragyog a pirkadat.
A mélybe ragyog a pirkadat,
egy-egy sugár játszik csupán
a kővé meredt reménység homlokán.
Ki lehel a kövekbe életet,
ó, hogy lehet,
hogy jöhet még nyár?
Távolban távol van a nap,
de sugarai idáig ragyognak.
Any
Mélybe ragyog a pirkadat
Hosszú évek jégbörtöne,
megszakadt lélegzet,
boldogtalan sötét magány.
A hang nélküli csend, a néma csend után,
érző rezdülés.
Hallom hangodat,
a mélybe ragyog a pirkadat.
A mélybe ragyog a pirkadat,
egy-egy sugár játszik csupán
a kővé meredt reménység homlokán.
Ki lehel a kövekbe életet,
ó, hogy lehet,
hogy jöhet még nyár?
Távolban távol van a nap,
de sugarai idáig ragyognak.
Any
Enemy Vegyes a nép
Enemy
Vegyes a nép
Vegyes a nép
Sokfélék vagyunk
Sárgák, feketék, fehérek
Bőrünk színe határoz meg minket
Van, aki utálja a népeket
Nem bírja a színeket
Gyűlölet, rasszizmus
Ezek jellemeznek minket.
Ezek vagyunk
És talán maradunk
Ha nem változunk
Ez nem segít rajtunk
Sok ember
Sokfélét utál
Fajt és típust ő talál
Undorítónak már
Sok ember
Sokfélét szeret
Mást elviselni
Egyszerűen képtelen.
Ha ismerne másokat
Mások érzéseit
Tán változni szeretne
S változna léte.
Ne gyűlölj ok nélkül
Minden embert
Csak azt aki bánt
És rossz veled
Ha az emberek szeretnék egymást
Könnyebb lenne az élet
Szívük összeérne
Életük könnyebb lenne.
Vegyes a nép,
De néha nem ez a gond
Hanem a gyűlölet
Mely szüli a gondot.
Vegyes a nép
Vegyes a nép
Sokfélék vagyunk
Sárgák, feketék, fehérek
Bőrünk színe határoz meg minket
Van, aki utálja a népeket
Nem bírja a színeket
Gyűlölet, rasszizmus
Ezek jellemeznek minket.
Ezek vagyunk
És talán maradunk
Ha nem változunk
Ez nem segít rajtunk
Sok ember
Sokfélét utál
Fajt és típust ő talál
Undorítónak már
Sok ember
Sokfélét szeret
Mást elviselni
Egyszerűen képtelen.
Ha ismerne másokat
Mások érzéseit
Tán változni szeretne
S változna léte.
Ne gyűlölj ok nélkül
Minden embert
Csak azt aki bánt
És rossz veled
Ha az emberek szeretnék egymást
Könnyebb lenne az élet
Szívük összeérne
Életük könnyebb lenne.
Vegyes a nép,
De néha nem ez a gond
Hanem a gyűlölet
Mely szüli a gondot.
Safranka Judit Ki vagy?
Safranka Judit Ki vagy?
Mondd, te hogy tudsz repülni, ha nem is vagy madár?
Hiszen szárnyad sincs... Vagy van, csak én nem láthatom?
És mondd, hogy lehet, hogy hallod minden szavam, bár
ki sem mondom őket, csak magamban gondolom?
És mondd, miért nem láthatlak én egy percre sem?
És azt is mondd meg nekem, nagyon szépen kérlek,
hogy segítő kezed miért nem érinthetem?
És miért érzem hangod a legszebb zenének?
Ki vagy te, kit kívülem senki nem vesz észre,
s akit én születésemtől mellettem tudok?
Őrangyal vagy talán, vagy énem fensőbb része,
kit, míg nem magamnak érzek, fel sem foghatok?
Mondd, ki vagy? És vajon én ki vagyok?
Mondd, te hogy tudsz repülni, ha nem is vagy madár?
Hiszen szárnyad sincs... Vagy van, csak én nem láthatom?
És mondd, hogy lehet, hogy hallod minden szavam, bár
ki sem mondom őket, csak magamban gondolom?
És mondd, miért nem láthatlak én egy percre sem?
És azt is mondd meg nekem, nagyon szépen kérlek,
hogy segítő kezed miért nem érinthetem?
És miért érzem hangod a legszebb zenének?
Ki vagy te, kit kívülem senki nem vesz észre,
s akit én születésemtől mellettem tudok?
Őrangyal vagy talán, vagy énem fensőbb része,
kit, míg nem magamnak érzek, fel sem foghatok?
Mondd, ki vagy? És vajon én ki vagyok?
Rácz Péter Barátok
Rácz Péter Barátok
Miért nem tudhatom miért kellek e világnak?
Csak annyit tudok hogy piciny része vagyok-e hatalmas csodának.
Ezen csodának sűrű porában
Nem tűnnek el kik fontosak számunkra!
De vajon mikor jön a várva várt pillanat?
Mikor derül végre ki kiknek maraduk végleg fontosak?
Idő multával, szívek oltalmával foltozva
Eszmélünk hogy a várva-várt pillanat
Nem más mint a mezítlábas élet
S az élet nem más mint a PILLANATOK ÖRÖME.
Akkor látunk tisztán és boldogan
Ha nem látjuk a port csak a sugarat,
A fényt mely megtöri a sötétséget,
Minden bajt és gondot áttörve
Segítünk egymáson örökre-örökre!
Baráttá válni, az maradni és tenni-tenni érte!
Miért nem tudhatom miért kellek e világnak?
Csak annyit tudok hogy piciny része vagyok-e hatalmas csodának.
Ezen csodának sűrű porában
Nem tűnnek el kik fontosak számunkra!
De vajon mikor jön a várva várt pillanat?
Mikor derül végre ki kiknek maraduk végleg fontosak?
Idő multával, szívek oltalmával foltozva
Eszmélünk hogy a várva-várt pillanat
Nem más mint a mezítlábas élet
S az élet nem más mint a PILLANATOK ÖRÖME.
Akkor látunk tisztán és boldogan
Ha nem látjuk a port csak a sugarat,
A fényt mely megtöri a sötétséget,
Minden bajt és gondot áttörve
Segítünk egymáson örökre-örökre!
Baráttá válni, az maradni és tenni-tenni érte!
butterfly Ennyi a vágyam
butterfly
Ennyi a vágyam
Kipp-kopp kopog a léptem
Elindultam a fényben.
Ezen az úton haladok.
Hátha egyszer eljutok,
Eljutok oda ahol várnak már
És nem lesz a szívemben magány,
Feltöltődöm a szeretettel tán.
Eljutok oda ahol sok a barát vár
És nem lesz a szívemben magány.
Egymás kezét fogva haladunk
És a barátság által elszáll a bú
Nevetünk és vidáman élünk
Ennyi a vágyam, ne legyek szomorú!
Barátok kincsek kik mindig visznek.
A boldogság útjára vezetnek!
Nem kell más csak mosoly
Ne legyen az ember komor.
Nevessünk és éljünk vidáman!
Csak ennyi a vágyam, legyünk vidámak!
Ennyi a vágyam
Kipp-kopp kopog a léptem
Elindultam a fényben.
Ezen az úton haladok.
Hátha egyszer eljutok,
Eljutok oda ahol várnak már
És nem lesz a szívemben magány,
Feltöltődöm a szeretettel tán.
Eljutok oda ahol sok a barát vár
És nem lesz a szívemben magány.
Egymás kezét fogva haladunk
És a barátság által elszáll a bú
Nevetünk és vidáman élünk
Ennyi a vágyam, ne legyek szomorú!
Barátok kincsek kik mindig visznek.
A boldogság útjára vezetnek!
Nem kell más csak mosoly
Ne legyen az ember komor.
Nevessünk és éljünk vidáman!
Csak ennyi a vágyam, legyünk vidámak!
RADNÓTI MIKLÓS - ÉJSZAKA
RADNÓTI MIKLÓS - ÉJSZAKA
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Baranyi Ferenc - Staccato
Baranyi Ferenc - Staccato
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Klespitz Krisztina: Te kedves Vándor!
Klespitz Krisztina:
Te kedves Vándor!
Figyelj Te kedves vándor,
Ki a versemet olvassa,
Az élet nem csak sírás,
Mely a szépet elmossa!
Tudni kell becsülni a jót,
ha a legapróbbnak is tűnik,
Mert a legkisebb dolgok
A rosszat mind elűzik!
Lehet, csak évek múltán
köszönt rád a boldogság,
de vigasztaljon akkor az:
megérte minden fáradtság!
Mert ha most feladod,
Később nagyon megbánnád,
Mert hidd el elmúlik az,
amiért az életed feladnád!
Ha most azért vagy szomorú,
mert "te sosem leszel boldog",
Ez, higgy nekem, csak tévhit!
Lesznek még jó dolgok!
Ha nagyon szerelmes vagy,
de ő nem szeret Téged,
Ne add fel, mert ne feledd!
Lesz, ki csak érted ébred!
És még annyi dolog van,
De nem érnék a végére,
így befejezem versemet,
De emlékezz a lényegre!
Mindig legyen előtted,
mielőtt bármit is csinálnál:
Lehet, te már boldog leszel,
De másnak, hogy nem élsz,
ÖRÖKRE FÁJ.
Te kedves Vándor!
Figyelj Te kedves vándor,
Ki a versemet olvassa,
Az élet nem csak sírás,
Mely a szépet elmossa!
Tudni kell becsülni a jót,
ha a legapróbbnak is tűnik,
Mert a legkisebb dolgok
A rosszat mind elűzik!
Lehet, csak évek múltán
köszönt rád a boldogság,
de vigasztaljon akkor az:
megérte minden fáradtság!
Mert ha most feladod,
Később nagyon megbánnád,
Mert hidd el elmúlik az,
amiért az életed feladnád!
Ha most azért vagy szomorú,
mert "te sosem leszel boldog",
Ez, higgy nekem, csak tévhit!
Lesznek még jó dolgok!
Ha nagyon szerelmes vagy,
de ő nem szeret Téged,
Ne add fel, mert ne feledd!
Lesz, ki csak érted ébred!
És még annyi dolog van,
De nem érnék a végére,
így befejezem versemet,
De emlékezz a lényegre!
Mindig legyen előtted,
mielőtt bármit is csinálnál:
Lehet, te már boldog leszel,
De másnak, hogy nem élsz,
ÖRÖKRE FÁJ.
Ferencz Győző - Csomagolás nélkül
Ferencz Győző - Csomagolás nélkül
Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.
Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.
Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.
Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.
Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.
Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.
Kosztolányi Dezső Az éj, az álom s a kínok
Kosztolányi Dezső
Az éj, az álom s a kínok
De éjidőn szörnyűket álmodunk.
Jönnek felénk piros, kis ördögök,
izzó vaspántba lüktet homlokunk,
sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.
Mint a fegyencek járunk szédelegve
cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,
tengert iszunk s szomjunknak nem elég,
éhségünket eteti az ebéd.
Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,
dús asztaloknál vagyunk éhesek,
és ránk vicsorog a sötét sarokban
egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.
Az éj, az álom s a kínok
De éjidőn szörnyűket álmodunk.
Jönnek felénk piros, kis ördögök,
izzó vaspántba lüktet homlokunk,
sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.
Mint a fegyencek járunk szédelegve
cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,
tengert iszunk s szomjunknak nem elég,
éhségünket eteti az ebéd.
Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,
dús asztaloknál vagyunk éhesek,
és ránk vicsorog a sötét sarokban
egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Túl a vízen furcsa tűz
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
Túl a vízen furcsa tűz
Тúl а vízen furcsa tűz,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Fák tövén sír egy manó -
Hol van а tavalyi hó?
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Hol van а tavalyi hó?
Ám kapunknál áll а tánc,
Járja körbe könnyű lánc.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Járja körbe könnyű lánc.
Ennek bánat, annak baj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Túl a vízen furcsa tűz
Тúl а vízen furcsa tűz,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Fák tövén sír egy manó -
Hol van а tavalyi hó?
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Hol van а tavalyi hó?
Ám kapunknál áll а tánc,
Járja körbe könnyű lánc.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Járja körbe könnyű lánc.
Ennek bánat, annak baj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Abakusz : Este
Abakusz : Este
Az este sejtelmes:
Setét és rejtelmes
Erős és kellemes,
Lehet benne nemes,
Kedves és szellemes…
Az este sejtelmes:
Setét és rejtelmes
Erős és kellemes,
Lehet benne nemes,
Kedves és szellemes…
Dugasz István MADÁR, MADÁR
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Komáromi János(koma) : Suttogó éjszaka
koma : suttogó éjszaka (2007-01-18)
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
Bárhova mész
Bárhova mész,akármerre haladsz,
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
