Pillanat
Ott szállt előttem.
Egy pihe.
Egy hófehér pihe,
Mintha madártoll lenne.
Repült.
Felém szállt.
Szerettem volna elkapni,
De nem tudtam.
Túl aprócska volt ahhoz,
Hogy ott tartsam.
Szabadsága végtelen,
Mint a tenger morajlása,
Mely sosem hagy alább,
Csak zúgja...
A pihe úgy szállt a széllel,
Tova.
Elillant, s megjelent.
Újra és újra.
Lenyűgözött.
Pár pillanat,
Melyben ott volt a pirkadat.
Melyben érezhettem a lágy békét,
A földöntúli világ szépségét.
Megértettem mindent, mi homályos,
S a pihe elszállott.
Hova sietsz te illékony csoda?
Hova vágysz?
Merre van hazád?
A messzi egekben?
Határtalan végtelenben?
Merre mész te tündér?
Utat mutatsz nekem?
Hová viszel?
Aztán megláttam...
A Nap izzott,
Az ég narancs-vörösbe borult.
S megrezzentem...
Egy árnyék várt ott.
Akkor még nem tudtam pontosan,
Mit rejt e szerzet...
De a pihe egyre csak súgta:
Menj közelebb!
S közelebb mentem...
Egyre kisebb lett a távolság köztünk,
S a Nap felragyogott.
Látni véltem körvonalait az idegennek,
Kihez a pihe hozott.
A szívem nagyokat dobbant,
Pedig még nem tisztán láttam.
De mentem előre, mindig,
Közelebb a lényhez,
Kihez tündérem szállít.
Léptem, s léptem,
Már láttam a szemét.
Olyan tiszta volt,
Benne ezer kép.
Az élet képei.
Kérdések, válaszok,
Sötét, világos.
Megijedtem...
Ez én vagyok?
Mit művelsz, pihe?
Játszol velem?
Becsapod érzékeim,
Hogy megleljem helyem?
Vagy tényleg létezik?
Ő valóságos?
Ugyanaz a smaragd szikrázik szemünkben?
Ugyanazt a tükröt érintjük emlékeinkben?
S mondd, pihe:
Mindkettőnk útját te fürkészed?
Az Ő útját is Te hinted?
Neki is megmutattad szabadságod?
S elmesélted neki a végtelen világot?
A pihe csak mondta:
Menj közelebb!
S én hagytam magam...
Már egészen láttam arcát,
S egyre éreztem akaratát.
A kérdések azonnal válaszra leltek,
Ahogy tündérem közénk lépett.
Nem mondott semmit.
A Nap is nyugovóra tért.
Csendben figyeltünk,
Figyeltük őt, a pihét,
Ki nem szólt,
Csak mosolygott.
Mert jól tudta:
Munkája bevégeztetett.
Az út immár egyenletes,
A két smaragdszemű nyugovóra térhet.
Hazaértek.
Még utoljára rájuk nézett,
De nem szólt.
Csak mosolygott, s tovaszállott...
Horn Zita
MAYAM Ki vagyok?
MAYAM
Ki vagyok?
Bölcs udvari bolond és hegyi kecske,
egyszerre vágyom a megérkezésre és a fellegekbe.
Ülnék nyugodtan egy kandalló mellett,
és szökellnék a sziklákon messze s egyre feljebb.
Bolondozva mondanám ki az igazságot,
és magamhoz ölelném az egész világot.
Otthon ülnék békés semmit-tevéssel,
és közben bukfencezve versenyeznék a széllel
Ki vagyok?
Bölcs udvari bolond és hegyi kecske,
egyszerre vágyom a megérkezésre és a fellegekbe.
Ülnék nyugodtan egy kandalló mellett,
és szökellnék a sziklákon messze s egyre feljebb.
Bolondozva mondanám ki az igazságot,
és magamhoz ölelném az egész világot.
Otthon ülnék békés semmit-tevéssel,
és közben bukfencezve versenyeznék a széllel
Piscatel Emberi sors
Emberi sors
Mindenki többet szeretne,
mindenki jobbat szeretne.
Mindenki szebbet szeretne,
mindenki nagyot szeretne.
Ám a sors irigy s nem ad, sőt még inkább elvesz.
Mindenfelől azt sugallja te a senkinek, se kellesz!
Fülembe tép a visító óra hangja,
mint gyötrő sors rozsdás vészharangja.
Hamar lódulj, irány a keserves munka,
s utána pihenés kép unalmas házimunka.
Állandósul e küzdelem az elemekkel,
s zajlik a csata is a saját lelkeddel.
Ő egész nap gyötör, kínoz,
tűrőképességedből ki-kihoz.
Nem ad egy percnyi megnyugvást sem az,
azt hiszed vége, de kezdi újból a gaz!
Oh neked már csak egy keservesen gyenge sóhaj marad,
mely nyughatatlan lelkednek egy pillanatnyi nyugtot ad!
A végső megnyugvás úgy is a halál,
lényed a sorssal még mindig hadban áll.
Mutasd meg, hogy tenni bizony kell!
És érted a Nap sem hiába kel.
Küzdj, harcolj, s ne törjön kedved
amíg az élet cseppje van te benned.
Piscatel
Mindenki többet szeretne,
mindenki jobbat szeretne.
Mindenki szebbet szeretne,
mindenki nagyot szeretne.
Ám a sors irigy s nem ad, sőt még inkább elvesz.
Mindenfelől azt sugallja te a senkinek, se kellesz!
Fülembe tép a visító óra hangja,
mint gyötrő sors rozsdás vészharangja.
Hamar lódulj, irány a keserves munka,
s utána pihenés kép unalmas házimunka.
Állandósul e küzdelem az elemekkel,
s zajlik a csata is a saját lelkeddel.
Ő egész nap gyötör, kínoz,
tűrőképességedből ki-kihoz.
Nem ad egy percnyi megnyugvást sem az,
azt hiszed vége, de kezdi újból a gaz!
Oh neked már csak egy keservesen gyenge sóhaj marad,
mely nyughatatlan lelkednek egy pillanatnyi nyugtot ad!
A végső megnyugvás úgy is a halál,
lényed a sorssal még mindig hadban áll.
Mutasd meg, hogy tenni bizony kell!
És érted a Nap sem hiába kel.
Küzdj, harcolj, s ne törjön kedved
amíg az élet cseppje van te benned.
Piscatel
Áprily Lajos: Imádkozom: Legyek vidám...
Áprily Lajos:
Imádkozom: Legyek vidám...
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
Imádkozom: Legyek vidám...
Én Istenem, legyek vidám,
hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.
Arcom ne lássa senkisem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.
Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyujtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.
Én Istenem, legyek vidám,
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.
Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
Csécsei János : Ön - értékelő
Ön - értékelő
(alapvetés)
Ablakból nézem e csuda világom
Arcom érinti a szelet
Sűrűlombú fák kontúrját látom
Nyaldossák az eget
Hol gyémánt-pillanatba ásom
Magam vagyok veled
Ön - értékelő
(tömörítés)
E csuda világon:
- érinteni szelet, s nyaldosni az eget -
magam vagyok veled
Ön - értékelő
(torzítás)
E csupasz világon:
- sűrűlombú fákat vágom -
magam halok veled
Ön - értékelő
(tökéletesítés)
Veled
Csécsei János
(alapvetés)
Ablakból nézem e csuda világom
Arcom érinti a szelet
Sűrűlombú fák kontúrját látom
Nyaldossák az eget
Hol gyémánt-pillanatba ásom
Magam vagyok veled
Ön - értékelő
(tömörítés)
E csuda világon:
- érinteni szelet, s nyaldosni az eget -
magam vagyok veled
Ön - értékelő
(torzítás)
E csupasz világon:
- sűrűlombú fákat vágom -
magam halok veled
Ön - értékelő
(tökéletesítés)
Veled
Csécsei János
Lavati Bettina : Álmok mik valóra válnak
Álmok mik valóra válnak
Izgalomba jövök ha gurul a labda
ilyenkor csak egyre tudok gondolni, a gólra!
A nyertes csapat az enyém hisz ott vagyok,
cselezek, trükközök és lövöm a kapura!
Álmaimban sztár-focista vagyok,
a valóságban ezt valóra is váltom,
keményen edzek s gyakorlok, mindenkit legyőzök
meg is lesz az eredménye hisz még jobb leszek, mint előtte!
Másik álmom egy Ferrari mit én vezetek,
felgyorsulok, s száguldozok vele.
Hogy lássák ki a raj csak egy piros csíkot látnak belőle.
Mindez valóság lesz egyszer nem holmi hiú álmok.
Ezzel a verssel ajándékozlak meg Lipi
remélem örülsz neki,
s remélem nem dobod ki másnap e lapot.
Lavati Bettina
Izgalomba jövök ha gurul a labda
ilyenkor csak egyre tudok gondolni, a gólra!
A nyertes csapat az enyém hisz ott vagyok,
cselezek, trükközök és lövöm a kapura!
Álmaimban sztár-focista vagyok,
a valóságban ezt valóra is váltom,
keményen edzek s gyakorlok, mindenkit legyőzök
meg is lesz az eredménye hisz még jobb leszek, mint előtte!
Másik álmom egy Ferrari mit én vezetek,
felgyorsulok, s száguldozok vele.
Hogy lássák ki a raj csak egy piros csíkot látnak belőle.
Mindez valóság lesz egyszer nem holmi hiú álmok.
Ezzel a verssel ajándékozlak meg Lipi
remélem örülsz neki,
s remélem nem dobod ki másnap e lapot.
Lavati Bettina
SZABOLCSI ZSÓKA: SZAVAKRA VÁRVA
SZABOLCSI ZSÓKA: SZAVAKRA VÁRVA
Szavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok
Szavakat keresek,
szavakra nem találok,
szavak sivatagában
bukdácsolva botorkálok,
minden szót sivárnak érzek,
kérdek, kérlelek, várok, féltek;
állok egyhelyben elakadva
szavak erdejében, gondolatok
elágazó szálfái között
keresgélek, találgatok,
alig élek, alig látok,
ki nem mondott tévedések
árnyékában , fába vésett
jelek erdejében; gondok
felhői közt szállok,
kapaszkodnék, bújnék,
simulnék, menekülnék,
talán megszólalnék,
ha végre magamra találok
Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó
Boda Magdolna: (Egyszer így lenne jó )
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a Nap csúszik fel az
égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra
és a megszokottság ne törjön ránk.
Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk...
hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.
Jó lenne egyszer közel engedni a csodát...
vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
nem elvárva a mező zöldjét,
a virágok színét, illatát,
a szirmok bársonyát.
Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új
értelmet adni a fogalmaknak
és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
és eldobni minden nem a kupacunkba valót.
Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem
Vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.
Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
bújjunk az éjszaka csendjébe...
végre kinyújtózva önmagunkban.
Egyszer így lenne jó.
Jónás Tibor YoTi :A pillanat
A pillanat
A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.
A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért szépülnek mégis? Talán, mert múlnak.
Jónás Tibor YoTi
A nap ragyogó fénye, ha elillan,
Később szemedbe nem a fény,
Hanem az elmúlt pillanat villan,
És szépül a színe nap-nap után,
Mint a hajnal emléke délután.
A kis dallamok egyre halkulnak,
A csörtető napok zajában,
Az útra porszemcsék hullnak,
Idővel egyre szépülnek hangjai a múltnak.
Miért szépülnek mégis? Talán, mert múlnak.
Jónás Tibor YoTi
Jónás Tibor YoTi :Eszter
Eszter
E gyszerűen láttad át, mi bonyolult,
S kezed őszinte szívek után nyúlt,
Z árakat tépett le lelkek börtönéről,
T onnákat mozdítva lágyan helyéről,
E lhintve a boldogság édes szirmait,
R emélve, hogy Te is kapsz valamit.
Jónás Tibor YoTi
E gyszerűen láttad át, mi bonyolult,
S kezed őszinte szívek után nyúlt,
Z árakat tépett le lelkek börtönéről,
T onnákat mozdítva lágyan helyéről,
E lhintve a boldogság édes szirmait,
R emélve, hogy Te is kapsz valamit.
Jónás Tibor YoTi
Budai Zolka : Édes Anyám
Édes Anyám
Édesanyám, ne rejtegess!
Cukorkámmal ide mostan!
Titkolóznod felesleges,
Már kezem is rég megmostam!
A vásárban, tudom, voltál,
Be is csukom mindkét szemem,
Ha nyithatom, mihelyst szóljál,
Ne játszadozz rútul velem!
Vagy tudod, mit?! Zsebed mutasd!
Nem tűrhet ez olyan sokat!
Vagy a kosár mélyét kutasd,
Mellyel jártál árusokat!
Nem hiszem én, nincs ott semmi,
Cukros falat mindig jutott!
Mondd, miért nem tudtál venni?
Mert kenyérre is épp futott?!
Édesanyám, jól tudom én,
Most a nincsen, felénk nagy úr.
Létezésünk csúf peremén
Nélkülözünk olykor vadul!
Ejj, ez élet, mily mostoha!
Keserben sem jő édesség!
Ha gróf lennék, anyám, most oda
Adnék minden vagyont: tessék!
De tudd, aztán megérdemled!
Hisz szeretni, nem feledtél!
Ezer jóval felér lelked,
Finomságom csak te lettél!
S miként csoda, szemed ragyog;
Mégis hoztál édességet!
Mert jajj, szíved százszor nagyobb,
Mint átkozott szegénységed!
Budai Zolka
Édesanyám, ne rejtegess!
Cukorkámmal ide mostan!
Titkolóznod felesleges,
Már kezem is rég megmostam!
A vásárban, tudom, voltál,
Be is csukom mindkét szemem,
Ha nyithatom, mihelyst szóljál,
Ne játszadozz rútul velem!
Vagy tudod, mit?! Zsebed mutasd!
Nem tűrhet ez olyan sokat!
Vagy a kosár mélyét kutasd,
Mellyel jártál árusokat!
Nem hiszem én, nincs ott semmi,
Cukros falat mindig jutott!
Mondd, miért nem tudtál venni?
Mert kenyérre is épp futott?!
Édesanyám, jól tudom én,
Most a nincsen, felénk nagy úr.
Létezésünk csúf peremén
Nélkülözünk olykor vadul!
Ejj, ez élet, mily mostoha!
Keserben sem jő édesség!
Ha gróf lennék, anyám, most oda
Adnék minden vagyont: tessék!
De tudd, aztán megérdemled!
Hisz szeretni, nem feledtél!
Ezer jóval felér lelked,
Finomságom csak te lettél!
S miként csoda, szemed ragyog;
Mégis hoztál édességet!
Mert jajj, szíved százszor nagyobb,
Mint átkozott szegénységed!
Budai Zolka
Szenzi: Álmomban
Álmomban
Álmodtam valami szépet,
Az ég kék volt, s a fű is zöldellt.
Nem volt bú, bánat, szomorúság,
Csak az örök boldogság.
Álmodtam valami szépet,
A Nap beragyogta az egész Földet.
Nem volt arc, háború, terror,
Csak béke és a nyugalom.
Álmodtam valami szépet,
A madarak vidáman énekeltek.
Nem volt nyomor, szegénység,
Csak teljes egyenlőség.
Álmodtam valami szépet,
Virágok díszítették a rétet.
Nem volt fájdalom, betegség,
Csak a tiszta egészség.
Álmodtam valami szépet,
Az emberek boldogan éltek.
Nem volt enyém-tied,
Mert mindenkinek egyformán termett.
Álmodtam valami szépet,
Csupa-csupa reménységet.
De most vágyakozva nézek az égre
Ó bárcsak az álom teljesülne!
(2006.Szenzi )
Álmodtam valami szépet,
Az ég kék volt, s a fű is zöldellt.
Nem volt bú, bánat, szomorúság,
Csak az örök boldogság.
Álmodtam valami szépet,
A Nap beragyogta az egész Földet.
Nem volt arc, háború, terror,
Csak béke és a nyugalom.
Álmodtam valami szépet,
A madarak vidáman énekeltek.
Nem volt nyomor, szegénység,
Csak teljes egyenlőség.
Álmodtam valami szépet,
Virágok díszítették a rétet.
Nem volt fájdalom, betegség,
Csak a tiszta egészség.
Álmodtam valami szépet,
Az emberek boldogan éltek.
Nem volt enyém-tied,
Mert mindenkinek egyformán termett.
Álmodtam valami szépet,
Csupa-csupa reménységet.
De most vágyakozva nézek az égre
Ó bárcsak az álom teljesülne!
(2006.Szenzi )
Székely-Nagy Gábor : Végy még az ünnepből
Székely-Nagy Gábor
Végy még az ünnepből
Végy még az ünnepből
Ami szép az emlékből
A percet állítsd meg
S a képet őrizd meg
A holnap eljön majd
Arcodba tükröt tart
A tegnap messze már
Bár néha visszajár
Seregnyi hétköznap
Közt néhány ünnepnap
A fény arcodon ég
Úgy kérlek, maradj még
Maradj velem még!
Adj még a kedvedből
Ha kedves vagy, betölt
Egy csepp az életből
Egy szó, de jó szívből
Egy gyöngy a tengerből
Vagy kincs, nagyon mélyről
Csak adj a szívedből
Végy még az ünnepből.
Végy még az ünnepből
Végy még az ünnepből
Ami szép az emlékből
A percet állítsd meg
S a képet őrizd meg
A holnap eljön majd
Arcodba tükröt tart
A tegnap messze már
Bár néha visszajár
Seregnyi hétköznap
Közt néhány ünnepnap
A fény arcodon ég
Úgy kérlek, maradj még
Maradj velem még!
Adj még a kedvedből
Ha kedves vagy, betölt
Egy csepp az életből
Egy szó, de jó szívből
Egy gyöngy a tengerből
Vagy kincs, nagyon mélyről
Csak adj a szívedből
Végy még az ünnepből.
Reichard Piroska:Ma kisütött a tavaszi nap
Reichard Piroska: TAVASZI LEVÉL
s minden enyém a kerek ég alatt;
a fodros felhő a hegyek felett,
a selymesen elsuhogó szelek,
első levélke a tar ágakon,
viritó színek távol házakon,
utak mentén az elhagyott padok,
madárcsicsergés, kósza illatok...
Megcsókoltam egy cseresnyevirágot,
fiatal fűzek vesszejéből vágok
s husvéti barka hamvas bársonyával
megsimogatom az egész világot.
Ami itt búsul, ami itt ragyog,
minden enyém. És én tied vagyok.
s minden enyém a kerek ég alatt;
a fodros felhő a hegyek felett,
a selymesen elsuhogó szelek,
első levélke a tar ágakon,
viritó színek távol házakon,
utak mentén az elhagyott padok,
madárcsicsergés, kósza illatok...
Megcsókoltam egy cseresnyevirágot,
fiatal fűzek vesszejéből vágok
s husvéti barka hamvas bársonyával
megsimogatom az egész világot.
Ami itt búsul, ami itt ragyog,
minden enyém. És én tied vagyok.
Halász István : Mi van a kertben?
Mi van a kertben?
Kis virágok integetnek
virágfejükkel napkeletnek.
Madarak vígan repkednek.
Dalukat adják át a szélnek.
Szorgos méhek döngicsélnek.
Virágról virágra röppennek.
Friss virágport gyűjtögetnek.
Kell az a finom, friss méznek!
Sudár fák égig érnek!
Száma sincs a leveleiknek!
A kerti fákon gyümölcsök érnek,
Finom ízük számban érzem.
Sok-sok virág van a kertben,
kék és sárga körös-körben.
Virágoznak a kert zöldjében
színét adva a környéknek.
Halász István
Kis virágok integetnek
virágfejükkel napkeletnek.
Madarak vígan repkednek.
Dalukat adják át a szélnek.
Szorgos méhek döngicsélnek.
Virágról virágra röppennek.
Friss virágport gyűjtögetnek.
Kell az a finom, friss méznek!
Sudár fák égig érnek!
Száma sincs a leveleiknek!
A kerti fákon gyümölcsök érnek,
Finom ízük számban érzem.
Sok-sok virág van a kertben,
kék és sárga körös-körben.
Virágoznak a kert zöldjében
színét adva a környéknek.
Halász István
NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
NEMES NAGY ÁGNES: NYÁRI RAJZ
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.
Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.
Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.
Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.
Enemy :Zsoldoshadsereg
Zsoldoshadsereg
Emberek, kik elfordulnak,
Fiatalok, öregek,
Kik azokhoz jók,
Kiktől jutalmat várnak.
Emberek, kik múltat tagadnak,
Egymást és magukat
Másokért hazudtolnak,
Tagadják a múltat,
A jelenben halnak.
Természetesnek veszik, hogy így élnek,
Sokaknak titkát fecsegik az éjnek.
Titkot, melyet megőrizni nem lehet,
Másokat kibeszélni, sértegetni hátuk mögött,
Bizony így szebb minden élet.
Sok lenne a kérdésem,
Választ mégsem kapok.
Hol van a szép élet?
Ha nem itt, talán ott?
Furcsa vagyok talán,
Mert nem vagyok más,
Nem vagyok az átlag,
Az élet hat így rám!
Örömöt én másban lelek,
Mint körülöttem a nép,
Melyben élem életem,
S halok egy szép, sötét éjjelen.
Enemy
Emberek, kik elfordulnak,
Fiatalok, öregek,
Kik azokhoz jók,
Kiktől jutalmat várnak.
Emberek, kik múltat tagadnak,
Egymást és magukat
Másokért hazudtolnak,
Tagadják a múltat,
A jelenben halnak.
Természetesnek veszik, hogy így élnek,
Sokaknak titkát fecsegik az éjnek.
Titkot, melyet megőrizni nem lehet,
Másokat kibeszélni, sértegetni hátuk mögött,
Bizony így szebb minden élet.
Sok lenne a kérdésem,
Választ mégsem kapok.
Hol van a szép élet?
Ha nem itt, talán ott?
Furcsa vagyok talán,
Mert nem vagyok más,
Nem vagyok az átlag,
Az élet hat így rám!
Örömöt én másban lelek,
Mint körülöttem a nép,
Melyben élem életem,
S halok egy szép, sötét éjjelen.
Enemy
Pete Margit :Úgy verseltek...
Úgy verseltek...
Versíró emberek!
Ti úgy, de úgy verseltek!!
Ihlettel keltek,
s fekszetek,
betűitek
folyton-folyvást útra kelnek,
és születnek,
csak születnek
sorra verseitek.
Versek, mik szívet rendítenek,
versek, mik kedvre derítenek,
versek, mik szabaddá repítenek...
Én meg csak nééézek,
versíró emberek:
véletek hogy versenyezzek?!
Pete Margit
Versíró emberek!
Ti úgy, de úgy verseltek!!
Ihlettel keltek,
s fekszetek,
betűitek
folyton-folyvást útra kelnek,
és születnek,
csak születnek
sorra verseitek.
Versek, mik szívet rendítenek,
versek, mik kedvre derítenek,
versek, mik szabaddá repítenek...
Én meg csak nééézek,
versíró emberek:
véletek hogy versenyezzek?!
Pete Margit
Bíró Krisztina: Mint egy csónak...
Mint egy csónak...
Mint egy csónak, úgy ringanak
Élettől bódult álmaim,
S megszeppenve szaladnak előttük
Nyöszörgő gyermek-vágyaim.
Álmosan pislog a csillag.
Győzelmi lobogót teszek
A szívem fölé, hogy úgy üdvözöljék
Őt a rózsaszín fellegek.
Csönd honol, a néma tájon
Halkan dúdol a könnyű szél.
Közben már valahol a nap hunyorog,
És megannyi víg szív mesél.
Vonat robog el állomás
Bágyadt csendjében: titokban.
Kedves levelek asztalon alszanak,
De szavaik a szitokban.
Egyre távolodnak, úsznak
A kék hegyek felé úsznak,
Tengerek, sóhajok, üdvözölt szelek
Dallamára ringatóznak.
Remegő gyertya kezemben:
A fényében magam látom,
S mielőtt bármit mondhatnék halkan,
A kincsem benne találom.
*
Mostanában sok a vihar.
És vallom: félek is nagyon,
De tudom, hogy még elmehetek messze
Mint egy kis csónak: szabadon.
A hold szeret engem, érzem.
És én is éppúgy szeretem,
Mint az égi szőnyeget alkonyatban
Szép könnyharmatos szívemen.
És szeretem a fuvola
Édes-bús hangját hallani,
Mert víg és sír egymagában, mint aki
Örökre ment színt vallani.
Bíró Krisztina
Mint egy csónak, úgy ringanak
Élettől bódult álmaim,
S megszeppenve szaladnak előttük
Nyöszörgő gyermek-vágyaim.
Álmosan pislog a csillag.
Győzelmi lobogót teszek
A szívem fölé, hogy úgy üdvözöljék
Őt a rózsaszín fellegek.
Csönd honol, a néma tájon
Halkan dúdol a könnyű szél.
Közben már valahol a nap hunyorog,
És megannyi víg szív mesél.
Vonat robog el állomás
Bágyadt csendjében: titokban.
Kedves levelek asztalon alszanak,
De szavaik a szitokban.
Egyre távolodnak, úsznak
A kék hegyek felé úsznak,
Tengerek, sóhajok, üdvözölt szelek
Dallamára ringatóznak.
Remegő gyertya kezemben:
A fényében magam látom,
S mielőtt bármit mondhatnék halkan,
A kincsem benne találom.
*
Mostanában sok a vihar.
És vallom: félek is nagyon,
De tudom, hogy még elmehetek messze
Mint egy kis csónak: szabadon.
A hold szeret engem, érzem.
És én is éppúgy szeretem,
Mint az égi szőnyeget alkonyatban
Szép könnyharmatos szívemen.
És szeretem a fuvola
Édes-bús hangját hallani,
Mert víg és sír egymagában, mint aki
Örökre ment színt vallani.
Bíró Krisztina
Őri István: Álom-ének
Őri István: Álom-ének
Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -
Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!
Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.
Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.
Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -
Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!
MARGOT: Éneklek csendesen, lágyan,
Éneklek csendesen, lágyan,
Benne élsz minden virágban,
Benne élsz tündérmesékben,
Te vagy a csillag az égen.
Te vagy a bimbó az ágon,
Aludj hát kicsiny virágom.
Pillangó palástja ágyad,
Szemecskéd ugye már fárad?
A tücsök muzsikál néked,
Nagymama mesél sok szépet.
Ringatom picinyke tested,
Angyalka fejednél repked.
Aludj hát töretlen bimbó,
Utadon repítsen hintó,
Kis pónik lessék a hangod,
Kövessék minden parancsod.
Álmodban te légy a herceg,
Ki táltos lovakon repked,
Fedezz fel majd új világot,
Teljesüljön minden álmod.
Aludj hát kicsike szentem,
Nagymama szeme is rebben,
Elszunnyadt bennem az ének,
Aludni kell e kis legénynek.
Az álommanó is fáradt,
Vackol egy jó puha ágyat,
Fejecskéd mellé telepszik,
Tested már álomban rejlik.
Nem alszom, itt őrzöm álmod,
Vigyázom alvó világod,
Mosolyod szád sarkán villan,
Boldog vagy ott, álmaidban.
Benne élsz minden virágban,
Benne élsz tündérmesékben,
Te vagy a csillag az égen.
Te vagy a bimbó az ágon,
Aludj hát kicsiny virágom.
Pillangó palástja ágyad,
Szemecskéd ugye már fárad?
A tücsök muzsikál néked,
Nagymama mesél sok szépet.
Ringatom picinyke tested,
Angyalka fejednél repked.
Aludj hát töretlen bimbó,
Utadon repítsen hintó,
Kis pónik lessék a hangod,
Kövessék minden parancsod.
Álmodban te légy a herceg,
Ki táltos lovakon repked,
Fedezz fel majd új világot,
Teljesüljön minden álmod.
Aludj hát kicsike szentem,
Nagymama szeme is rebben,
Elszunnyadt bennem az ének,
Aludni kell e kis legénynek.
Az álommanó is fáradt,
Vackol egy jó puha ágyat,
Fejecskéd mellé telepszik,
Tested már álomban rejlik.
Nem alszom, itt őrzöm álmod,
Vigyázom alvó világod,
Mosolyod szád sarkán villan,
Boldog vagy ott, álmaidban.
Szabó Magda - Elfogadlak
Szabó Magda - Elfogadlak
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?
Szóba sem álltam az idővel,
most alkuszom vele; hiába érzem,
hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett,
neveli suta magzatát,
lebeg az együgyű reménység,
hogy te meg én, s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szivünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...
Ó, talány, ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár, mikor mosolyogsz,
jó mezőn futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét a folyó,
úgy lesi beszéded. Téged szeretlek?
Téged, vagy a mindenséget?
A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Mily zavart e szív.
Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?
Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?
Szóba sem álltam az idővel,
most alkuszom vele; hiába érzem,
hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett,
neveli suta magzatát,
lebeg az együgyű reménység,
hogy te meg én, s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szivünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...
Ó, talány, ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár, mikor mosolyogsz,
jó mezőn futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét a folyó,
úgy lesi beszéded. Téged szeretlek?
Téged, vagy a mindenséget?
A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Mily zavart e szív.
Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?
Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.
Sárhelyi Erika :Hétköznapi józanság
Sárhelyi Erika
Hétköznapi józanság
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idővel és csenddel,
esőcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.
Hétköznapi józanság
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg az ember apró vágyakkal él,
megbékél korral, idővel és csenddel,
esőcseppet, s nem óceánt remél -
tenyerében elférhet a tenger.
Ady Endre :Megint sokan néznek
Ady Endre
Megint sokan néznek
Megnézem magamat:
Megint sokan néznek:
Vagyok érdemeltje,
Vagyok-e valakije
E sokan-nézésnek?
Olyan messze esik
Tőlem már a hívság,
Hogyha megtörténnék,
Más akkor se volna, mint
Szomorú csacsiság.
Vén, léha életem,
Légy tanum e pörhöz,
Lásd, hogy időm örvény
S úgy futnak el napjaim,
Hogy nap napot tördöz.
Óh, milyen szamarak,
Kik úgy szólnak rólam,
Hogy a dolgom rendjén
S hogy csillámlón jól-vagyok
S testem-lelkem jól-van.
Édes barátiság,
Kétkedő barátság,
Édes mégis-tartás,
Be jó, hogy napjaimat
Mégis-mégis tartják.
Megint sokan néznek
Megnézem magamat:
Megint sokan néznek:
Vagyok érdemeltje,
Vagyok-e valakije
E sokan-nézésnek?
Olyan messze esik
Tőlem már a hívság,
Hogyha megtörténnék,
Más akkor se volna, mint
Szomorú csacsiság.
Vén, léha életem,
Légy tanum e pörhöz,
Lásd, hogy időm örvény
S úgy futnak el napjaim,
Hogy nap napot tördöz.
Óh, milyen szamarak,
Kik úgy szólnak rólam,
Hogy a dolgom rendjén
S hogy csillámlón jól-vagyok
S testem-lelkem jól-van.
Édes barátiság,
Kétkedő barátság,
Édes mégis-tartás,
Be jó, hogy napjaimat
Mégis-mégis tartják.
Bíztató
Bíztató
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok - sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek
örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit
öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod
Mágori Bea ..Érzés...
..Érzés...
Olyan ez, mint az Unicum,
lassan folyik le a torkodon,
átmelengeti testedet,
nem tudod mi ez, de élvezed.
Beleremeg gyomrod, lelked,
megtaláltad, megszeretted,
felizzik benned, forr a véred,
lágyan tombol, meg-megéget.
Olyan ez, mint a vízesés,
erőtől duzzadó, mesés,
fullasztó, szikrázó napsütés,
csodálatos álom-ébredés.
Mint a vulkán, tör fel benned,
tisztán érzed minden sejted,
és egyszer csak lecsillapul,
mégsem múlik, el nem fakul.
Lusta hullámzásra vált,
féltve, lágyan ölel át,
majd elenged és elrepül,
lelked mély álomba merül.
Álmodja az életet,
mindent mit érezhetett,
szépnek lát jövőt, jelent,
múltat és a végtelent...
Mágori Bea
Olyan ez, mint az Unicum,
lassan folyik le a torkodon,
átmelengeti testedet,
nem tudod mi ez, de élvezed.
Beleremeg gyomrod, lelked,
megtaláltad, megszeretted,
felizzik benned, forr a véred,
lágyan tombol, meg-megéget.
Olyan ez, mint a vízesés,
erőtől duzzadó, mesés,
fullasztó, szikrázó napsütés,
csodálatos álom-ébredés.
Mint a vulkán, tör fel benned,
tisztán érzed minden sejted,
és egyszer csak lecsillapul,
mégsem múlik, el nem fakul.
Lusta hullámzásra vált,
féltve, lágyan ölel át,
majd elenged és elrepül,
lelked mély álomba merül.
Álmodja az életet,
mindent mit érezhetett,
szépnek lát jövőt, jelent,
múltat és a végtelent...
Mágori Bea
VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...
VÁRNAI ZSENI: MOST ESTE VAN...
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.
Most este van, lefekszem
napomra visszanézek,
fáradt vagyok, meleg volt,
a hőség elcsigázott,
sokat futottam, mentem
s a por belepte lelkem,
mint utszéli virágot.
Napomra visszanézek,
beszéltem emberekkel,
azok is megsebeztek,
szavak tüskéjét érzem,
próbálom elfeledni,
poros ruhám levetni
s aludni hófehérben.
Késő van már, elalszom,
elfordulok napomtól,
a hold vizébe nézek
s kendőm beléje mártom,
ezüstben elmerítem,
szívemre ráterítem,
borogatom, - ne fájjon.
Szabó Alexandra
Álomvilág
Álomvilág csupán, mit szemünk lát,
Nem érezzük az élet kisebb sóhaját.
Valójában az a rideg tény,
Hogy az élet olykor nagyon kemény.
S csak sétálunk vágyaink peremén.
Ide-oda sodor az élet
Olykor szerelemmel éltet,
S ha tovaszáll, marad utána a gyötrő lét, tétován.
Fáj a szíved, s ezért érzed magad elég kuszán.
S csak összevisszaság lesz szíved alkonyán.
Álmaidban az örök gyermekkor,
Csak Emlékeid kedvéért élsz olyankor.
A szép és csak a jó létezik akkor.
S ha felébredsz, jön újra a jelenkor,
És nem tudod miért sajog a lelked ilyenkor.
Mitől fáj ennyire? S mért kíséri akkora sóhaj?
Mintha romba dőlne a vágyad,
S vele együtt minden ábrándod.
Csak pörgeted tovább magad előtt vágyálmod.
És tudod jól, múltad vissza már nem kaphatod.
Ábrándjaid messze szállhatnak veled,
Benned mindig mély nyomot tehet.
S ha álmod megvalósítod ,
Az életet színesebbnek láthatod.
Boldoggá tesz, s ez a lényeg,
Veled táncolnak majd a pajkos tündérek...
Szabó Alexandra
Álomvilág csupán, mit szemünk lát,
Nem érezzük az élet kisebb sóhaját.
Valójában az a rideg tény,
Hogy az élet olykor nagyon kemény.
S csak sétálunk vágyaink peremén.
Ide-oda sodor az élet
Olykor szerelemmel éltet,
S ha tovaszáll, marad utána a gyötrő lét, tétován.
Fáj a szíved, s ezért érzed magad elég kuszán.
S csak összevisszaság lesz szíved alkonyán.
Álmaidban az örök gyermekkor,
Csak Emlékeid kedvéért élsz olyankor.
A szép és csak a jó létezik akkor.
S ha felébredsz, jön újra a jelenkor,
És nem tudod miért sajog a lelked ilyenkor.
Mitől fáj ennyire? S mért kíséri akkora sóhaj?
Mintha romba dőlne a vágyad,
S vele együtt minden ábrándod.
Csak pörgeted tovább magad előtt vágyálmod.
És tudod jól, múltad vissza már nem kaphatod.
Ábrándjaid messze szállhatnak veled,
Benned mindig mély nyomot tehet.
S ha álmod megvalósítod ,
Az életet színesebbnek láthatod.
Boldoggá tesz, s ez a lényeg,
Veled táncolnak majd a pajkos tündérek...
Szabó Alexandra
Juhász Magda Álom, álom...
Álom, álom...
Álom, álom,
fenn a fákon
manók hegedülnek,
a fák alatt
nyulak, őzek,
víg táncra perdülnek.
Álom, álom,
nézi három
tündér a játékot,
kis kezükkel
csengetik a
kék harangvirágot.
Álom, álom,
minden ágon
aranyalma rezdül,
sötét éjben
tündér kézben,
hárfa húrja pendül.
Álom, álom,
folyó háton
hattyúk fuvoláznak,
hullámokon
ezüst színű,
sirályok hintáznak.
Álom, álom,
hínárágyon
békák énekelnek,
a habok közt
apró halak,
vígan kergetőznek.
Álom, álom,
lepkeszárnyon
törpék gyülekeznek,
álombéli
mesetájon,
száz csodák születnek.
Juhász Magda
Álom, álom,
fenn a fákon
manók hegedülnek,
a fák alatt
nyulak, őzek,
víg táncra perdülnek.
Álom, álom,
nézi három
tündér a játékot,
kis kezükkel
csengetik a
kék harangvirágot.
Álom, álom,
minden ágon
aranyalma rezdül,
sötét éjben
tündér kézben,
hárfa húrja pendül.
Álom, álom,
folyó háton
hattyúk fuvoláznak,
hullámokon
ezüst színű,
sirályok hintáznak.
Álom, álom,
hínárágyon
békák énekelnek,
a habok közt
apró halak,
vígan kergetőznek.
Álom, álom,
lepkeszárnyon
törpék gyülekeznek,
álombéli
mesetájon,
száz csodák születnek.
Juhász Magda
Pintér Ildikó
Gyertya lángja, ember élet
Nagyon régen már, hogy megszülettünk.
Szüleink szerető karjaiba érkeztünk.
Először hangosan felsírunk,
De idővel csendben elalszunk.
Gyorsan cseperedünk,
Csecsemőből gyermekek leszünk.
Sokat sírunk és nevetünk,
De boldogan élünk.
Az igaz életből nem értünk még sokat,
Nem értjük a komoly dolgokat.
Aztán megérezzük a gondokat,
Majd idővel átéljük azokat.
A múlt már csak emlékekkel kedveskedő,
Ami lehet kedvező és kesergő,
Akárcsak jelen és jövő,
Mert telik-múlik az idő.
Egy bizonyos kort átlépünk,
És újra biztonságot keresünk.
Lábunk újra remegő,
Kezünk segítő kezet kereső.
Bizony újra gyerekkorba lépünk,
És sokat vagyunk azokkal kiket szeretünk.
Bennük leljük a támaszt,
Tőlük várjuk sok mindenre a választ.
Ők feledtetik velünk a rosszat,
És együtt éljük a jókat.
Segítünk nekik sokat
És várjuk a kedves szavakat.
Tudjuk egyszer minden elmúlik,
Ahogy a gyertya lángja kihunyik,
De addig még van időnk,
Hogy sok születésnapot megéljünk.
Pintér Ildikó
Nagyon régen már, hogy megszülettünk.
Szüleink szerető karjaiba érkeztünk.
Először hangosan felsírunk,
De idővel csendben elalszunk.
Gyorsan cseperedünk,
Csecsemőből gyermekek leszünk.
Sokat sírunk és nevetünk,
De boldogan élünk.
Az igaz életből nem értünk még sokat,
Nem értjük a komoly dolgokat.
Aztán megérezzük a gondokat,
Majd idővel átéljük azokat.
A múlt már csak emlékekkel kedveskedő,
Ami lehet kedvező és kesergő,
Akárcsak jelen és jövő,
Mert telik-múlik az idő.
Egy bizonyos kort átlépünk,
És újra biztonságot keresünk.
Lábunk újra remegő,
Kezünk segítő kezet kereső.
Bizony újra gyerekkorba lépünk,
És sokat vagyunk azokkal kiket szeretünk.
Bennük leljük a támaszt,
Tőlük várjuk sok mindenre a választ.
Ők feledtetik velünk a rosszat,
És együtt éljük a jókat.
Segítünk nekik sokat
És várjuk a kedves szavakat.
Tudjuk egyszer minden elmúlik,
Ahogy a gyertya lángja kihunyik,
De addig még van időnk,
Hogy sok születésnapot megéljünk.
Pintér Ildikó
100 Folk Celsius : Altató
100 Folk Celsius : Altató
Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.
Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör
Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
Drága gyermekem,
aludj szépen el,
figyelj rám, egy mesét mondok el.
Nem tudom, hogy mikor volt, de megtörtént...
nézd, a mackó is figyel.
Hol volt, hol nem volt,
volt egyszer egy Hold,
arcán néhány árnyalatnyi folt.
Este feljött, és amíg elő nem bújt a nap,
csak magában bandukolt.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
Nézte, hogy a Föld
lenn hogy tündököl
fűből-fából bajuszt is pödör
milyen szép, ha minden évben egyszer a tavasz
virágokkal átsöpör
Ahogy csodálkozott,
gondolt egy nagyot:
megpróbált elérni egy csillagot
de nagyon távol voltak, ezért nem érhette el
arca könnytől csillogott.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
A Földre hullt a könny,
mint ezernyi gyöngy
szellő szárnyon szállt a könnyözön
fehér fátyolfelhő száll a holdvilág elé
s minden éjjel rád köszön.
Hallgasd, hunyd be két szemed
megfogom apró kezed
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
simogatlak, amíg véget ér a dal
hallgasd, hunyd be két szemed...
Szép álmokat, jó éjszakát!
Csillagország fényben áll,
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!
Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!
Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!
Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jóbarát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!
Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!
zenemanók
A Hold már ásít, felhőágyra vár.
Minden könyved alszik már,
S kint a szél mit kívánt?
Szép álmokat, jó éjszakát!
Messze jár a napsugár,
A föld túloldalán táncol talán,
Mindig új mosolyt csal ránk.
Néha másra, néha ránk.
Szép álmokat, jó éjszakát!
Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!
Nézd, a mackód téged vár!
És ágyban van már minden jóbarát!
Jó apád is alszik már,
Halld a halk horkolást!
Szép álmokat, jó éjszakát!
Aludj, hogy újra láthass százezer csodát,
Aludj, hisz minden álmom benned él tovább!
A holnap megvár, aludj hát!
Szép álmokat, jó éjszakát!
zenemanók
Nincs e-mail címe
Nincs e-mail címe
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz...
Egy munkanélküli jelentkezett a Microsofthoz, takarítói állásra.
A HR-es behívta, elbeszélgetett vele, és tesztelte: söpörje fel a padlót, és utána azt mondta:
- Ok, felveszlek, add meg az e-mail címedet, és elküldöm neked a megfelelő formanyomtatványokat, és a munkakezdés dátumát.
A munkanélküli reménytelenül elmondja neki, hogy nincs számítógépe, és e-mail címe sem. A HR-es azt válaszolja, hogy akkor sajnálja, de mivel nincs e-mail címe, virtuálisan nem is létezik, és ha nem létezik, nem tudja felvenni. A munkanélküli kijön, nem tudja, mihez kezdjen összesen, 10 dollárral a zsebében. Elhatározza, hogy bemegy egy boltba, és vesz a maradék pénzén egy láda paradicsomot, és háztól házra jár, kínálja a paradicsomot, és két órán belül megduplázza a tőkéjét. Ismét vesz paradicsomot, ismét házaknál adja el, és így a végén 60 dollárja van.
Ekkor realizálja, hogy pénzt ezen a módon is kereshet, és ettől kezdve minden nap kora reggeltől késő estig így keres pénzt, megtriplázva, négyszerezve minden nap a pénzét. Pár héttel később vesz egy szekeret, majd egy kamiont, majd egy kis flotta házhoz szállító kamiont. 5 év elteltével a hajdani munkanélküli az USA legnagyobb élelmiszer kereskedelmi láncának tulajdonosa.
Gondol ezért a családja jövőjére, és elhatározza, hogy életbiztosítást köt. Felhív egy biztosítási ügynököt, választ egyfajta biztosítást, és amikor a beszélgetés befejeződik, az ügynök megkérdezi, milyen e-mail címre küldheti az ajánlatát.
A férfi azt válaszolja, nincs e-mail címe.
Furcsa, válaszolja a biztosítási ügynök, nincs e-mail címe, és mégis mennyi mindent elért, vajon mi mindenre vitte volna, ha lett volna e-mail címe?
A férfi gondolkodik, majd azt válaszolja: takarító lennék a Microsoftnál.
Tanulság: ha van e-mail címed, valószínűleg közelebb vagy a takarítóhoz, mint a milliárdoshoz...
Egy kis eszmefuttatás...
Egy kis eszmefuttatás...
Rájöttem, miért is vagyok fáradt. Nem a kevés alvás és a túl sok stressz az oka, dehogy. A titok a sok munkában rejlik. Mert nézzük csak:
Az országnak 10 millió lakosa van, de ebből 3 és félmillió nyugdíjas, tehát a maradék hat és félmilliónak kell minden munkát elvégeznie.
700 ezren tanulnak, az összes munka tehát 5, 8 millió emberre marad.
A dolgozókból 800 ezren a kormány alkalmazásában állnak, így a maradék 5 millióra marad minden munka.
Félmillió ember a katonaságnál van, marad tehát 4 és félmillió ember, akire az összes munka hárul.
Ha ebből kivonunk mindenkit, aki a a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, már csak másfél millió ember marad, akire a tényleges munka elvégzése jut.
Vegyük hozzá, hogy egy adott pillanatban egyszerre mintegy 300 ezer ember munkaképtelen beteg, és van félmillió munkanélküli is. Ezek után megkapjuk a valódi adatot: 700 ezer emberre jut minden munka.
Viszont a legújabb statisztikák szerint jelenleg 699 998 ember van börtönben, így mindössze két emberre marad minden munka. Rád és Rám.
Márpedig Te most épp a számítógéped előtt ülsz, és hülye történeteket olvasol...
Rájöttem, miért is vagyok fáradt. Nem a kevés alvás és a túl sok stressz az oka, dehogy. A titok a sok munkában rejlik. Mert nézzük csak:
Az országnak 10 millió lakosa van, de ebből 3 és félmillió nyugdíjas, tehát a maradék hat és félmilliónak kell minden munkát elvégeznie.
700 ezren tanulnak, az összes munka tehát 5, 8 millió emberre marad.
A dolgozókból 800 ezren a kormány alkalmazásában állnak, így a maradék 5 millióra marad minden munka.
Félmillió ember a katonaságnál van, marad tehát 4 és félmillió ember, akire az összes munka hárul.
Ha ebből kivonunk mindenkit, aki a a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, már csak másfél millió ember marad, akire a tényleges munka elvégzése jut.
Vegyük hozzá, hogy egy adott pillanatban egyszerre mintegy 300 ezer ember munkaképtelen beteg, és van félmillió munkanélküli is. Ezek után megkapjuk a valódi adatot: 700 ezer emberre jut minden munka.
Viszont a legújabb statisztikák szerint jelenleg 699 998 ember van börtönben, így mindössze két emberre marad minden munka. Rád és Rám.
Márpedig Te most épp a számítógéped előtt ülsz, és hülye történeteket olvasol...
Varga Nóra : Poet-buli
Poet-buli
Poetosok összejöttek,
Remekül mulattak,
Nincs ki őket hazavigye,
A kocsmában ragadtak.
Beszélgetnek és söröznek,
Rengetet kacagnak,
Ismerkednek, verselgetnek,
Rigmusokat faragnak.
Sodrelap viszi a szót,
Ha kell, ha nem sóderol,
Bajó Alex bólogat csak,
S Magdusnak udvarol.
Bozó Éva harsány kedve,
Berora is átragad,
Für János és barátnője,
Ingyen könyvet osztogat.
Poet Márton és Holdsugár
Buzgón, s gyakran kattintgat,
Loppal lencsevégre kapják,
Bölcs poéták szárnyalását.
Amalina pirítóst ken,
Soultribe sörre szavaz,
Nóra inkább kávét rendel,
Zolka szomjas, kólát vedel.
Dobos Józsi, Elek Zsolti,
Mind kiváló rímfaragók,
Zsolti, hálám üldözni fog,
Hogy nem kellett vonatoznom.
Hát így mulatott poet-banda,
Andrássy út százharminc alatt,
S megfogadtuk, barátsággal,
Hogy összejövünk gyakrabban.
Varga Nóra
Poetosok összejöttek,
Remekül mulattak,
Nincs ki őket hazavigye,
A kocsmában ragadtak.
Beszélgetnek és söröznek,
Rengetet kacagnak,
Ismerkednek, verselgetnek,
Rigmusokat faragnak.
Sodrelap viszi a szót,
Ha kell, ha nem sóderol,
Bajó Alex bólogat csak,
S Magdusnak udvarol.
Bozó Éva harsány kedve,
Berora is átragad,
Für János és barátnője,
Ingyen könyvet osztogat.
Poet Márton és Holdsugár
Buzgón, s gyakran kattintgat,
Loppal lencsevégre kapják,
Bölcs poéták szárnyalását.
Amalina pirítóst ken,
Soultribe sörre szavaz,
Nóra inkább kávét rendel,
Zolka szomjas, kólát vedel.
Dobos Józsi, Elek Zsolti,
Mind kiváló rímfaragók,
Zsolti, hálám üldözni fog,
Hogy nem kellett vonatoznom.
Hát így mulatott poet-banda,
Andrássy út százharminc alatt,
S megfogadtuk, barátsággal,
Hogy összejövünk gyakrabban.
Varga Nóra
Bíró Mihály:Elég az egész világ
Elég az egész világ
Egy kis szalmaszál suhan a szélben,
Vidáman, s talán nagyon is merészen.
Szembeszáll viharral és száguldó árral,
Dacolva bátran akár az egész világgal.
Egy vörös virág azonban irigyen figyel,
S féltékenységében magából kikel.
A szalmaszál gyorsan a vízbe ugrik,
De az nem ad rejtekhelyet, mert hamar felforrik.
Egy hatalmas szikla mögött keres fedezéket,
De az is felizzik, és már nem nyújt menedéket.
Nincs már hová menekülni, dühös a vörös virág,
Nincs már hová bújni, mert elég az egész világ.
A szalmaszál rájött, hogy értelmetlen meghátrálni,
S eljött az ideje a "virággal" szembeszállni.
Bíró Mihály
Egy kis szalmaszál suhan a szélben,
Vidáman, s talán nagyon is merészen.
Szembeszáll viharral és száguldó árral,
Dacolva bátran akár az egész világgal.
Egy vörös virág azonban irigyen figyel,
S féltékenységében magából kikel.
A szalmaszál gyorsan a vízbe ugrik,
De az nem ad rejtekhelyet, mert hamar felforrik.
Egy hatalmas szikla mögött keres fedezéket,
De az is felizzik, és már nem nyújt menedéket.
Nincs már hová menekülni, dühös a vörös virág,
Nincs már hová bújni, mert elég az egész világ.
A szalmaszál rájött, hogy értelmetlen meghátrálni,
S eljött az ideje a "virággal" szembeszállni.
Bíró Mihály
Mágori Bea: ...Mindenki más...
Mágori Bea:
...Mindenki más...
Sötét, fehér, szürke, sárga,
Minden tűznek más a lángja,
Minden füst másképpen száll,
Minden láng más táncot jár.
Minden élet másképp zajlik,
Minden ház más színben játszik,
Minden ember másként él,
Minden gyerek mástól fél.
Mindenkinek más az árnya,
Más a vétke, más a vágya,
Mindenki más dalra ropja,
Mindenkinek más a gondja.
Mindenki másba öl hitet,
Mindenki más bűnért fizet.
Mindenki máshogy szeret,
Mindenki másért eped,
Minden csillagnak van fénye,
Minden tájnak van szépsége.
Minden ember más és más,
Minden hajnal színpompás,
Mindenkinek van egy álma,
Mindenkinek más halála,
Mégis van egy közös bennünk,
Mindannyian megszülettünk.
...Mindenki más...
Sötét, fehér, szürke, sárga,
Minden tűznek más a lángja,
Minden füst másképpen száll,
Minden láng más táncot jár.
Minden élet másképp zajlik,
Minden ház más színben játszik,
Minden ember másként él,
Minden gyerek mástól fél.
Mindenkinek más az árnya,
Más a vétke, más a vágya,
Mindenki más dalra ropja,
Mindenkinek más a gondja.
Mindenki másba öl hitet,
Mindenki más bűnért fizet.
Mindenki máshogy szeret,
Mindenki másért eped,
Minden csillagnak van fénye,
Minden tájnak van szépsége.
Minden ember más és más,
Minden hajnal színpompás,
Mindenkinek van egy álma,
Mindenkinek más halála,
Mégis van egy közös bennünk,
Mindannyian megszülettünk.
Sidó Judit: Néha...
Néha...
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Néha az élet oly néma,
oly egyszerű és léha.
Néha a zene oly lágy,
s felfokozó vágy.
Néha a színek oly sötétek,
oly alakok, töredékek.
Néha a napok oly elmosódottak,
oly mogorvák, oly laposak.
Néha a kérdések oly értetlenek,
oly gyerekesek és éretlenek.
Néha az eső oly mámoros,
oly süket, oly káprázatos.
Néha minden oly zavaros,
oly érzéki, oly haragos.
Néha a bonyolult oly egyszerű,
oly meglepő, oly keserű.
Néha az egyszerű oly bonyolult,
oly álmos, oly eltorzult.
Néha az árnyék oly fényes,
oly szép, oly édes.
Sidó Judit
Jónás Tibor YoTi: A nagy hajó
Jónás Tibor YoTi:
A nagy hajó
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.
A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!
A nagy hajó
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Ködös légen áttekintek,
Száz hullám rohan felé,
Tatjára futnak a hajónak,
Hajolva kis bölcsőm fölé.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Sirály száll a semmiből
Egy szépasszony vállára,
Rikolt egyet és egy anya
Most riadtan néz fiára.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Labda huppan s felpattan
Éri az árboc kosarát
Együtt játszik pár gyerek,
Mosolyog a sok barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egyszer, kedves mosoly
Leányarcról száll felém,
Szerelem és tűz ébred
Vén szívemnek szegletén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Látom, ahogy két ifjú
Navigál fedélzetén,
Aggódom, a végtelenben
Eltévednek könnyedén.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Zenét hallok ringatódzót,
A dallama szép, tetszetős,
Körtáncot lejt a sok utas
Körbe jár sok ismerős.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Dagadnak nagy vitorlái,
A habot bukva szeli át,
Tajtékkal hull hullámsírba
Szülő, testvér, jó barát.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Egy öregúr fehér hajjal
Könyököl a korláton.
Engem néz? Talán igen,
Arca rejtve, nem látom.
A parton állok s nézem,
Hogy elmegy a nagy hajó,
A vágyam az - úgy érzem -
Csak rajta lenni volna jó!
Most szürke lesz a világ,
Lecsukódik két szemem,
Nehéz testem elhagyom,
S hullám táncol énvelem.
A hajón vagyok s nézem,
A part már alig látható,
Úgy érzem - a vágyam az -
A parton állni volna jó!
Mihályi Réka:Ezt az egyet mondhatod!
Ezt az egyet mondhatod!
Bárhol légy és bárkivel,
Bármikor és bármiben,
Bárhonnan mész bárhova,
Bárki kísér, bárhogyan.
Bármit gondolsz, bármit vársz,
Bármit hiszel, bármit látsz,
Bármit adsz és bármit kapsz,
Bárkitől bármit akarsz.
Bárhogy vagy és bármilyen,
Bármit teszel, s bármit nem,
Bármit érzel, bármit tudsz,
Bárhonnan, bárhova jutsz...
Bezárva vagy szabadon,
Tömeggel vagy egymagad,
Éjfélkor vagy épp délben,
Kabátban vagy meztelen,
Télből lépsz a Tavaszba,
Tavaszból a Nyaradba,
Anyával vagy gyermekkel,
Kar-karban vagy durcásan.
Kívül állsz vagy belül mész,
Sikert vársz vagy csalódást,
Hiszel-e vagy kételkedsz,
Mosolyt látsz vagy könnyeket,
Életet adsz vagy halált,
Pofont kapsz vagy csókokat,
Ördögtől akarsz-e pénzt,
Vagy csodákat Istentől?
Kedvesen vagy erősen,
Bájosan vagy keményen,
Pisztolyt fogsz vagy galambot,
Elsütöd vagy megfogod,
Gyűlölsz-e, vagy épp szeretsz,
Sokat tudsz vagy keveset,
Legmélyről a magasba,
vagy Egekből a Föld alá...
Bárhogyan élsz, bárhogy halsz,
Bárhogy játszol, bármennyit csalsz,
Bárkit szeretsz, bárhogy félsz,
Bárhogyan halsz, bárhogy élsz...
Ezt az egyet mondhatod:
Csak Magamra számíthatok!
Mihályi Réka
Bárhol légy és bárkivel,
Bármikor és bármiben,
Bárhonnan mész bárhova,
Bárki kísér, bárhogyan.
Bármit gondolsz, bármit vársz,
Bármit hiszel, bármit látsz,
Bármit adsz és bármit kapsz,
Bárkitől bármit akarsz.
Bárhogy vagy és bármilyen,
Bármit teszel, s bármit nem,
Bármit érzel, bármit tudsz,
Bárhonnan, bárhova jutsz...
Bezárva vagy szabadon,
Tömeggel vagy egymagad,
Éjfélkor vagy épp délben,
Kabátban vagy meztelen,
Télből lépsz a Tavaszba,
Tavaszból a Nyaradba,
Anyával vagy gyermekkel,
Kar-karban vagy durcásan.
Kívül állsz vagy belül mész,
Sikert vársz vagy csalódást,
Hiszel-e vagy kételkedsz,
Mosolyt látsz vagy könnyeket,
Életet adsz vagy halált,
Pofont kapsz vagy csókokat,
Ördögtől akarsz-e pénzt,
Vagy csodákat Istentől?
Kedvesen vagy erősen,
Bájosan vagy keményen,
Pisztolyt fogsz vagy galambot,
Elsütöd vagy megfogod,
Gyűlölsz-e, vagy épp szeretsz,
Sokat tudsz vagy keveset,
Legmélyről a magasba,
vagy Egekből a Föld alá...
Bárhogyan élsz, bárhogy halsz,
Bárhogy játszol, bármennyit csalsz,
Bárkit szeretsz, bárhogy félsz,
Bárhogyan halsz, bárhogy élsz...
Ezt az egyet mondhatod:
Csak Magamra számíthatok!
Mihályi Réka
Nagy Edina : Pillanatkép
Pillanatkép
Mint a lemenő nap, mely néha,
Még fel-felbukkan a láthatáron,
Úgy bukkan fel szívemben,
Egy el-eltűnő álom!
Alászáll a Nap. A vonat zakatol.
A kékeslilás ég, a szívemig hatol!
Olyan ez, mint tovatűnő varázslat,
A tenger kékje lepi el a tájat.
S felette a felhők,
Mint a tenger szelíd habjai,
Libbennek tova a széllel,
Mint a boldogság kék madarai!
Nagy Edina
Mint a lemenő nap, mely néha,
Még fel-felbukkan a láthatáron,
Úgy bukkan fel szívemben,
Egy el-eltűnő álom!
Alászáll a Nap. A vonat zakatol.
A kékeslilás ég, a szívemig hatol!
Olyan ez, mint tovatűnő varázslat,
A tenger kékje lepi el a tájat.
S felette a felhők,
Mint a tenger szelíd habjai,
Libbennek tova a széllel,
Mint a boldogság kék madarai!
Nagy Edina
Február reggelén
Február reggelén
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Minap mikor reggel dolgozni mentem,
Egy kis mókus a fán átugrott felettem.
Néztem amíg láttam követtem szememmel,
Ezen a napon már jól indult a reggelem.
Napközben is láttam és látom időnként,
Ott élnek párjával Kórházunk fái közt elrejtőzvén.
Diót teszünk nekik egy fa törzsének résébe,
Megjelennek, esznek, majd eltűnnek izibe.
Megcsodáltuk már sokszor, ahogy a diót elkezdik enni,
Bámulatos, ahogy feltörik és ahogy a belét kitudják enni.
Vannak doktorok is, de hisz ez itt természetes,
De ezek a beteg fákat kopácsolásukkal gyógyítják meg.
Ezek doktorok, doktorálás nélkül is munkájukat végzik,
Megtalálják a beteget, hangos munkálkodással gyógyítanak végig.
Évről-évre mikor elmúlnak a téli hideg napok,
Örömmel nyugtázzuk, hogy itt vannak és újból élményt kapunk.
Jagos István : Köszönöm
Köszönöm
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönöm hogy a jó útra tereltél.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad,
Én vagyok a sikereim kovácsa,
S ne adjam fel semmiképp.
Köszönöm, hogy erőt adtál.
Ha "mélyen" voltam vigasztaltál.
Általad szembenéztem magammal.
Köszönöm a türelmedet,
Hisz` másoktól nem kaptam meg.
Ezt nem tudom kifejezni szavakkal.
Köszönöm, hogy megmutattad,
Az utat, amit rég kutattam,
Amely végén ott a fény.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
És köszönet újra mindenért.
Jagos István
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönöm hogy a jó útra tereltél.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad,
Én vagyok a sikereim kovácsa,
S ne adjam fel semmiképp.
Köszönöm, hogy erőt adtál.
Ha "mélyen" voltam vigasztaltál.
Általad szembenéztem magammal.
Köszönöm a türelmedet,
Hisz` másoktól nem kaptam meg.
Ezt nem tudom kifejezni szavakkal.
Köszönöm, hogy megmutattad,
Az utat, amit rég kutattam,
Amely végén ott a fény.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
És köszönet újra mindenért.
Jagos István
Nagy Erus:Köszönöm
Köszönöm...
Köszönöm az őszinte barátságod,
Köszönöm a lábnyomod!
Köszönöm, hogy rám taposol,
Köszönöm a hamis mosolyod!
Köszönöm a hátamban a kést,
Köszönöm a hitegetést!
Köszönöm a hideg csókokat,
Köszönöm, hogy hazugul adtad!
Köszönöm a hamis reményeket,
Köszönöm a részeg estéket,
Köszönöm a fájó táncokat,
Köszönöm a hideg hajnalokat!
Köszönöm a viharos, sötét jövőt,
Köszönöm a szavad, azt az elköszönőt...
Köszönöm a rád váró hónapokat,
Köszönöm, hogy mindezt eltiportad...
Nagy Erus
Köszönöm az őszinte barátságod,
Köszönöm a lábnyomod!
Köszönöm, hogy rám taposol,
Köszönöm a hamis mosolyod!
Köszönöm a hátamban a kést,
Köszönöm a hitegetést!
Köszönöm a hideg csókokat,
Köszönöm, hogy hazugul adtad!
Köszönöm a hamis reményeket,
Köszönöm a részeg estéket,
Köszönöm a fájó táncokat,
Köszönöm a hideg hajnalokat!
Köszönöm a viharos, sötét jövőt,
Köszönöm a szavad, azt az elköszönőt...
Köszönöm a rád váró hónapokat,
Köszönöm, hogy mindezt eltiportad...
Nagy Erus
Radnóti Miklós: Rímpárok holdas éjszakán
Radnóti Miklós: Rímpárok holdas éjszakán
Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
Az ablakok keresztjén hold csöpög,
a borzas macskák apró ördögök.
A háztetőn a fény aranyburok,
jönnek komor, sötétlő kandurok.
Rezzenve jönnek, vonják lábukat,
hét eb van itt, de távol száz ugat.
S reszel, sikong, mint gép, ha nincs olaj,
ebek fölött a kényes macskajaj.
S nem értik, hogy miért e fájdalom,
miért virágzik fény a házfalon?
S nem értik, - hisz semmit sem ért az eb,
ha fönn a hold egy kissé véresebb.
A macska más; a násszal jóllakik,
s árnyat vadászgat vígan hajnalig.
Balta Viktória : Gondolatok
Gondolatok
Gondolatok mik fejedben cikáznak
ezernyi képből kelnek valóságra.
Szemed előtt még csak jövő képe tán,
Órákkal később már múlt része talán.
Majd holnap jönnek az új gondolatok
Fájdalmas vagy boldog?Csak te tudhatod.
S majd ha álmok ösvényére odaérsz,
Feledhetsz mindent, mi aznap bántott még.
Balta Viktória
Gondolatok mik fejedben cikáznak
ezernyi képből kelnek valóságra.
Szemed előtt még csak jövő képe tán,
Órákkal később már múlt része talán.
Majd holnap jönnek az új gondolatok
Fájdalmas vagy boldog?Csak te tudhatod.
S majd ha álmok ösvényére odaérsz,
Feledhetsz mindent, mi aznap bántott még.
Balta Viktória
T. Magdi :Ne rohanj
Ne rohanj
Annyi szép és csodálatos dolog létezik és észre sem vesszük,
Nincs időnk megállni, megcsodálni, mert nagyon igyekszünk.
Ez az igyekezet úgy ötven év felett lelessul,
Akkor tűnnek fel a csodák, mi mellett elrohantunk.
Ha szerencsénk van, akkor még esetleg tíz-húsz évig csodálhatjuk,
Csak ott a baj, hogy legtöbbször innentől a csodára várunk.
Arra, hogy nem fáj majd talán holnap, ami ma fájt,
Nem jön újabb baj, és lesznek nyugodt éjszakák.
Ha szerencsénk van ide ér a szép meghitt öregség,
Az elmulaszott szép dolgokat megtudjuk csodálni még.
T. Magdi
Annyi szép és csodálatos dolog létezik és észre sem vesszük,
Nincs időnk megállni, megcsodálni, mert nagyon igyekszünk.
Ez az igyekezet úgy ötven év felett lelessul,
Akkor tűnnek fel a csodák, mi mellett elrohantunk.
Ha szerencsénk van, akkor még esetleg tíz-húsz évig csodálhatjuk,
Csak ott a baj, hogy legtöbbször innentől a csodára várunk.
Arra, hogy nem fáj majd talán holnap, ami ma fájt,
Nem jön újabb baj, és lesznek nyugodt éjszakák.
Ha szerencsénk van ide ér a szép meghitt öregség,
Az elmulaszott szép dolgokat megtudjuk csodálni még.
T. Magdi
Kleki Petra: Mennyei pillanat
Mennyei pillanat
Mennyei pillanatban vagyok,
Engedjék meg, hogy sokáig tartson.
Nem érdekel már az eljövendő,
Számomra ez lesz a követendő.
Mindenkit szeretek, mindenki a barátom,
Bárki helyét átveszem a parázson.
Mindenkinek nyújtok segítő jobbot,
Hátha megváltok egy-két sorsot.
Tessék, a másik orcám,
Csak kerülj közelebb hozzám.
Tartom helyetted a hátam,
Nekem már megvan a szárnyam.
Tollas égi kanállal elrepülök,
De sohasem menekülök.
Inkább Mindannyian kövessetek,
Így lenne egység és szeretet.
Ellenem vétkezőnek megbocsátottam,
A Gonosszal meg összebarátkoztam.
Add, hogy ne veszítsem varázsom,
Mert én vagyok kit megáldott.
Most rám ragyog a Nap,
Így mennék a másik Világba.
Kleki Petra
Mennyei pillanatban vagyok,
Engedjék meg, hogy sokáig tartson.
Nem érdekel már az eljövendő,
Számomra ez lesz a követendő.
Mindenkit szeretek, mindenki a barátom,
Bárki helyét átveszem a parázson.
Mindenkinek nyújtok segítő jobbot,
Hátha megváltok egy-két sorsot.
Tessék, a másik orcám,
Csak kerülj közelebb hozzám.
Tartom helyetted a hátam,
Nekem már megvan a szárnyam.
Tollas égi kanállal elrepülök,
De sohasem menekülök.
Inkább Mindannyian kövessetek,
Így lenne egység és szeretet.
Ellenem vétkezőnek megbocsátottam,
A Gonosszal meg összebarátkoztam.
Add, hogy ne veszítsem varázsom,
Mert én vagyok kit megáldott.
Most rám ragyog a Nap,
Így mennék a másik Világba.
Kleki Petra
Safranka Judit: Tükör barát
Safranka Judit:
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Tükör barát
Egymáshoz szelídült lelkek vagyunk,
akik pár léptet együtt ballagunk,
amíg az utunk egy irányba visz, -
talán örökké, vagy csak holnapig.
Nincs tér, és nincs idő kettőnk között;
lelked vendégül hozzám költözött,
s egy apró rezdülés, egy csendes hang
már énbelőlem is tebenned van.
Magam felé vezetsz, a mélybe le,
s ösvényt nyitok én is bensőd fele.
Egymásra néz szemünk, s tükörbe néz,
igaz tükröt tart két baráti kéz.
Látod bennem, mit én nem láthatok,
szememről oldasz minden hályogot,
s elém teszed szépítés nélkül azt,
mi lépteimben gátol, megakaszt.
Az önmegismerés tükre mutat
fájón valós, hosszú, nehéz utat,
mit végigjárni egymagunknak kell,
de estünkből barát keze emel.
Simon Roland : A padon
A padon
Mint megfáradt vagabund,
reszketve kóborol a remény,
üdvözölve emel kalapot,
köszön, és leül mellém.
Jöjj kedves, valaki vár rád,
az éjszakát heves csókkal írnám,
őriznénk a szerelem lángját ,
s a holdra bíznám kettőnk titkát.
Kitárt karok az elnyűtt padok,
habár válaszod a ködbe rejted,
őszinte arcod, libbenő alakod
képzeletem vásznára festem.
Simon Roland
Mint megfáradt vagabund,
reszketve kóborol a remény,
üdvözölve emel kalapot,
köszön, és leül mellém.
Jöjj kedves, valaki vár rád,
az éjszakát heves csókkal írnám,
őriznénk a szerelem lángját ,
s a holdra bíznám kettőnk titkát.
Kitárt karok az elnyűtt padok,
habár válaszod a ködbe rejted,
őszinte arcod, libbenő alakod
képzeletem vásznára festem.
Simon Roland
Radványi Nelli Az életről
Az Életről
Oly végtelen az út és valaki elkisér,
Nincs olyan mondat melyet ő egyszerűen megítél.
Féltve őrzött titkaid megőrzi örökre,
S egyszer csak azt veszed észre az évek elrepültek fölötted...
Könnyes szemmel állsz az élet kapujában,
S tétován kérded a végtelentől, most mit csináljak?
Lépjek előre vagy szaladjak vissza,
Bárhogyan is döntesz, az élet soha sem lesz tiszta.
Mint egy folyó mely csobog szelíden,
S árva tekintettel válik naggyá, de mégis szelíden.
S mi az élet? - csak egy folyó mely a mindent szeli át,
S a gond, a bánat a folyóban csupán egy gát.
Egy gát, melyet átléphetsz s boldogan mehetsz tovább,
S nem kell megtöprengned, hogy ez a végzet, csak lépj odább.
Hidd el az élet nem rossz, csak tudni kell vele bánni,
S ha beletaposnak is létedbe, hidd el nem fog úgy fájni!
Radványi Nelli
Oly végtelen az út és valaki elkisér,
Nincs olyan mondat melyet ő egyszerűen megítél.
Féltve őrzött titkaid megőrzi örökre,
S egyszer csak azt veszed észre az évek elrepültek fölötted...
Könnyes szemmel állsz az élet kapujában,
S tétován kérded a végtelentől, most mit csináljak?
Lépjek előre vagy szaladjak vissza,
Bárhogyan is döntesz, az élet soha sem lesz tiszta.
Mint egy folyó mely csobog szelíden,
S árva tekintettel válik naggyá, de mégis szelíden.
S mi az élet? - csak egy folyó mely a mindent szeli át,
S a gond, a bánat a folyóban csupán egy gát.
Egy gát, melyet átléphetsz s boldogan mehetsz tovább,
S nem kell megtöprengned, hogy ez a végzet, csak lépj odább.
Hidd el az élet nem rossz, csak tudni kell vele bánni,
S ha beletaposnak is létedbe, hidd el nem fog úgy fájni!
Radványi Nelli
N-Orbán István : Nérók korát éljük
N-Orbán István
Nérók korát éljük
Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Megszerezni mit a képzelet
Enged neki, vagy mit elé tár
A züllött, csapongó média.
Mit feltalál az elpusztít, lángba
Borít, szívet, házat, várost és hazát,
Őrjöng a kínon , mások tudatlan,
Őrült exibicionizmusán,
Hódol a hatalomnak, esendőn, bután.
Felrepül és alázuhan, sorsnak
Nem rendelve alá agyát,
Kikémlel egy kicsiny lyukon,
S végtelennek képzeli magát,
Pedig parányi mind,
Egyedül ő is gyámoltalan,
Mint sok élő társa a földtekén.
Ítél és öl, háborúzik szüntelen,
A győztesnek mindent szabad - hiszi-
A legyőzöttet "bíróság" elé citálva,
Verdiktet diktált Róma, most
Hága , a valódi bűnösök
Jog mögé bújva országokat
Szabnak át önkényesen,
Népeket szór a világban szerte-szét.
Hagyja magát megerőszakolni,
Szinte élvezi, a lábát teszi szét,
Megszüli az erőszakkal fogant korcs,
Gyermekét és hatalmat enged nekik,
Pedig tudja mit tett Néró,
És most újra azt teszi.
Nincs erkölcs, nincs béke,
Ki tudja mi az hogy szolidaritás,
Gépek vigyáznak az égen Róma felett
S lent temetik az utolsó mohikánt,
Ki képes volt humanista lenni,
A humaniták viharos tengerén,
Konzervatívan békét akarni
Régi módin , megtartani az ősök
Parancsait, mi évezredekkel előbb
Kőtáblába vésetett, tudta mi az
Megbocsátani, és elfogadni a
Kinyújtott jobb kezet, vagy azt
Mondani, bocsássatok meg
Emberek !
Büntetésünk , hogy ismétlődik a
Történelem, hiába sírunk majd,
Nyomor lesz, öldöklés. Ismét, meghalnak tán milliárdnyian,
Apokalipszis következik megint,
S ha el is jön egy megváltó, ki
Képzeli, hogy magára veheti bűneink
zömét,
Nem lesz ki kihámozza a bolygónkat
a szemétből.
Le kell rombolni mindent mit e
Modern Néró tesz, hogy írmagja se
Legyen, s akkor kezdődik új,
Jobb élet a földön,
Egy megmaradó kies helyen.
Nérók korát éljük
Őrület hajt át az embertengeren,
Milliárdnyi és mind más,
Bár egyformának teremtetett.
Amint cseperedni kezd,
Hágni akar és hatalmas lenni,
Asszonyt, vártát, hegyet.
Szeretni, vagy csak
Szeretkezni, magját szétszórva
Megszerezni mit a képzelet
Enged neki, vagy mit elé tár
A züllött, csapongó média.
Mit feltalál az elpusztít, lángba
Borít, szívet, házat, várost és hazát,
Őrjöng a kínon , mások tudatlan,
Őrült exibicionizmusán,
Hódol a hatalomnak, esendőn, bután.
Felrepül és alázuhan, sorsnak
Nem rendelve alá agyát,
Kikémlel egy kicsiny lyukon,
S végtelennek képzeli magát,
Pedig parányi mind,
Egyedül ő is gyámoltalan,
Mint sok élő társa a földtekén.
Ítél és öl, háborúzik szüntelen,
A győztesnek mindent szabad - hiszi-
A legyőzöttet "bíróság" elé citálva,
Verdiktet diktált Róma, most
Hága , a valódi bűnösök
Jog mögé bújva országokat
Szabnak át önkényesen,
Népeket szór a világban szerte-szét.
Hagyja magát megerőszakolni,
Szinte élvezi, a lábát teszi szét,
Megszüli az erőszakkal fogant korcs,
Gyermekét és hatalmat enged nekik,
Pedig tudja mit tett Néró,
És most újra azt teszi.
Nincs erkölcs, nincs béke,
Ki tudja mi az hogy szolidaritás,
Gépek vigyáznak az égen Róma felett
S lent temetik az utolsó mohikánt,
Ki képes volt humanista lenni,
A humaniták viharos tengerén,
Konzervatívan békét akarni
Régi módin , megtartani az ősök
Parancsait, mi évezredekkel előbb
Kőtáblába vésetett, tudta mi az
Megbocsátani, és elfogadni a
Kinyújtott jobb kezet, vagy azt
Mondani, bocsássatok meg
Emberek !
Büntetésünk , hogy ismétlődik a
Történelem, hiába sírunk majd,
Nyomor lesz, öldöklés. Ismét, meghalnak tán milliárdnyian,
Apokalipszis következik megint,
S ha el is jön egy megváltó, ki
Képzeli, hogy magára veheti bűneink
zömét,
Nem lesz ki kihámozza a bolygónkat
a szemétből.
Le kell rombolni mindent mit e
Modern Néró tesz, hogy írmagja se
Legyen, s akkor kezdődik új,
Jobb élet a földön,
Egy megmaradó kies helyen.
Horváth Varga Sándor :Szép bolygó, de kár érte.
Horváth Varga Sándor
Szép bolygó, de kár érte.
Kicsit olyan ez a föld
Mint egy vár - erőd
Fegyverek néznek az égre
Szép bolygó, de kár - érte.
Robban bomba, atom
Emberben az aggodalom
Terem gyermekre nézve
Szép bolygó, de kár - érte
Olajfolt sok – sok tonna
Szabadult el pusztítva
Mindent mi föld éke
Szép bolygó, de – kár érte
Egymást ölő nációk
Vezérük mind, demagóg
Míg neki gyűlik a pénze
Szép bolygó, de kár – érte
Isten is értetlenül látja
Hogy vértől piros alkotása
S félre siklott a teremtése
Szép bolygó, de kár érte.
Szép bolygó, de kár érte.
Kicsit olyan ez a föld
Mint egy vár - erőd
Fegyverek néznek az égre
Szép bolygó, de kár - érte.
Robban bomba, atom
Emberben az aggodalom
Terem gyermekre nézve
Szép bolygó, de kár - érte
Olajfolt sok – sok tonna
Szabadult el pusztítva
Mindent mi föld éke
Szép bolygó, de – kár érte
Egymást ölő nációk
Vezérük mind, demagóg
Míg neki gyűlik a pénze
Szép bolygó, de kár – érte
Isten is értetlenül látja
Hogy vértől piros alkotása
S félre siklott a teremtése
Szép bolygó, de kár érte.
Venczel László: Legyen béke!
Venczel László
Legyen béke!
Valami olyanra vágyom,
Ami szép nagy és csillogó,
Ami eltakarná szemünk elől,
Hogy milyen szürke is ez a bolygó.
Néhány szép cselekedet
Kellene nekünk csupán,
S ha összefogna az emberiség,
Színesebb lehetne a világ!
Atomok helyett gyártsanak
Ásót, ekét és kapát,
S ha jó dologra fordítjuk,
Újra élni fognak a fák.
Ne hagyjuk hát tönkretenni,
Azt ami megvan teremtve,
Ragadjuk meg hát az alkalmat,
S a jövő szebb lesz nevetve.
Ne csaljanak szemünkbe könnyet,
A mindig dúló háborúk,
Felhőtlen legyen az életünk,
S kerüljön el minket a ború.
Szebb lenne az életünk sokkal,
Ha úgy élhetnénk, mint a madár,
S képzeletnek, boldogságnak
A csillagos ég sem szabna határt!
Legyen béke!
Valami olyanra vágyom,
Ami szép nagy és csillogó,
Ami eltakarná szemünk elől,
Hogy milyen szürke is ez a bolygó.
Néhány szép cselekedet
Kellene nekünk csupán,
S ha összefogna az emberiség,
Színesebb lehetne a világ!
Atomok helyett gyártsanak
Ásót, ekét és kapát,
S ha jó dologra fordítjuk,
Újra élni fognak a fák.
Ne hagyjuk hát tönkretenni,
Azt ami megvan teremtve,
Ragadjuk meg hát az alkalmat,
S a jövő szebb lesz nevetve.
Ne csaljanak szemünkbe könnyet,
A mindig dúló háborúk,
Felhőtlen legyen az életünk,
S kerüljön el minket a ború.
Szebb lenne az életünk sokkal,
Ha úgy élhetnénk, mint a madár,
S képzeletnek, boldogságnak
A csillagos ég sem szabna határt!
Bernát János: Két kicsiny virág
Bernát János:
Két kicsiny virág
Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.
Két kicsiny virág
Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.
Csak hunyd le a szemed
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Gulyás Gábor: Barátaimnak
Gulyás Gábor: Barátaimnak
Áramlanak az érzések akár a vér,
Mely egyik csatornából a másikba tér.
Szívünk szeret majd csalódni kénytelen,
így haladunk végig e becses életen.
Régen érték volt egy-egy szerelem,
Elveszett a látásmód, az ilyen érzelem.
Váltakozik minden, ütemesen mozog,
ami biztos: a barátok s rokonok.
Ők melletted lesznek, bármi történik,
Jó tanácsot adnak s utadat kísérik.
Kihez mész, ha kapcsolatodban fájdalmak érnek?
vagy épp bizonytalannak tűnik léted?
Ahhoz, ki meghallgat és őszintén figyel,
ki tisztán és emberként kezel,
kinek nincs előítélete múltad felett,
igaz barátod csakis az lehet.
Van három barátom, kikben mindig hittem,
Beszélgetéseink alatt igaz volt minden.
Egymással vagyunk ha fájdalom vagy öröm ér,
Összeköt minket a hasonló vér.
Nem is barátok, testvérek vagyunk,
Nem adjuk fel soha ezt, amíg meg nem halunk.
Látunk a jövőben egy gyönyörű képet,
Nyaralunk, gyermekeink együtt nevetgélnek,
Feleségeink egymással főzésről beszélnek.
Mi, a srácokkal csak egymásra nézünk,
sörünket emelve éneklünk,
mint régen, mikor nem kellett rá ok,
"Azért vannak a jó barátok..."
Gulyás Gábor
Áramlanak az érzések akár a vér,
Mely egyik csatornából a másikba tér.
Szívünk szeret majd csalódni kénytelen,
így haladunk végig e becses életen.
Régen érték volt egy-egy szerelem,
Elveszett a látásmód, az ilyen érzelem.
Váltakozik minden, ütemesen mozog,
ami biztos: a barátok s rokonok.
Ők melletted lesznek, bármi történik,
Jó tanácsot adnak s utadat kísérik.
Kihez mész, ha kapcsolatodban fájdalmak érnek?
vagy épp bizonytalannak tűnik léted?
Ahhoz, ki meghallgat és őszintén figyel,
ki tisztán és emberként kezel,
kinek nincs előítélete múltad felett,
igaz barátod csakis az lehet.
Van három barátom, kikben mindig hittem,
Beszélgetéseink alatt igaz volt minden.
Egymással vagyunk ha fájdalom vagy öröm ér,
Összeköt minket a hasonló vér.
Nem is barátok, testvérek vagyunk,
Nem adjuk fel soha ezt, amíg meg nem halunk.
Látunk a jövőben egy gyönyörű képet,
Nyaralunk, gyermekeink együtt nevetgélnek,
Feleségeink egymással főzésről beszélnek.
Mi, a srácokkal csak egymásra nézünk,
sörünket emelve éneklünk,
mint régen, mikor nem kellett rá ok,
"Azért vannak a jó barátok..."
Gulyás Gábor
Gulyás Barbara :Ha
Gulyás Barbara
Ha
Ha a szívem egy térkép lenne,
Felfedezhetnéd benne álmaim.
Ha a lelkem egy könyv lenne,
Elolvashatnád gondolataim.
Ha a szemem csillag lenne,
Kívánhatnál egyet lehulltakor.
Ha a szám egy rózsa lenne,
Lecsókolhatnád mosolyom.
Ha a hangom a szél lenne,
Hallgathatnád, mit suttogok az éjbe.
Ha a hajam a napsugár lenne,
Érezhetnéd bőrödön melegét.
Ha az érintésem hó lenne,
Egybeolvadhatnál énemmel.
Ha a múltam egy regény,
Te megismerheted az egészet.
Ha a jelenem egy notesz,
Írhatnád benne a fejezeteket.
Ha a jövőm egy tükör,
Tőled függne, darabokra mikor töröd.
Ha
Ha a szívem egy térkép lenne,
Felfedezhetnéd benne álmaim.
Ha a lelkem egy könyv lenne,
Elolvashatnád gondolataim.
Ha a szemem csillag lenne,
Kívánhatnál egyet lehulltakor.
Ha a szám egy rózsa lenne,
Lecsókolhatnád mosolyom.
Ha a hangom a szél lenne,
Hallgathatnád, mit suttogok az éjbe.
Ha a hajam a napsugár lenne,
Érezhetnéd bőrödön melegét.
Ha az érintésem hó lenne,
Egybeolvadhatnál énemmel.
Ha a múltam egy regény,
Te megismerheted az egészet.
Ha a jelenem egy notesz,
Írhatnád benne a fejezeteket.
Ha a jövőm egy tükör,
Tőled függne, darabokra mikor töröd.
Czigány Ildikó
Ami kötelező, az ellen tiltakozunk a szabadság nevében. De amiről azt hisszük, hogy mi választottuk, nagyobb rabságba dönt, mint amit hadifogoly és rabszolga valaha elviselt.
Czigány Ildikó
Czigány Ildikó
Károlyi Amy: Álomfejtés
Károlyi Amy
Álomfejtés
I.
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka sokat megenged
ehetsz a tiltott gyümölcsből
szerethet az, ki nem szerethet
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
lehullnak a fátylak
talpig meztelen
megláthatod, aki nem láthat
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka mindenható
átrepül határt, éveket
léghajós vagy és léghajó
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
mindent lehet, mindent szabad
akit megszólítasz, megjelen
feltámasztod a holtakat .
II.
Elalvás előtt
mindig más alakban
közelébb jő a tapasztalhatatlan
zsibbasztóan
a medve álma
dermed egy
fehérebb világba
fészket rakunk az öntudatlanságon
emléktelen dió héjában téli álom
emléktelenség héjában téli álom
menedék-hely az öntudatlanságon
egy zsibbasztóan fehérebb világba
át dermedünk akár a medve álma
közelébb jő a tapasztalhatatlan
elalvás előtt
mindig más alakban
Álomfejtés
I.
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka sokat megenged
ehetsz a tiltott gyümölcsből
szerethet az, ki nem szerethet
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
lehullnak a fátylak
talpig meztelen
megláthatod, aki nem láthat
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
az éjszaka mindenható
átrepül határt, éveket
léghajós vagy és léghajó
Más az éjszaka igazsága
más a nappalé
mindent lehet, mindent szabad
akit megszólítasz, megjelen
feltámasztod a holtakat .
II.
Elalvás előtt
mindig más alakban
közelébb jő a tapasztalhatatlan
zsibbasztóan
a medve álma
dermed egy
fehérebb világba
fészket rakunk az öntudatlanságon
emléktelen dió héjában téli álom
emléktelenség héjában téli álom
menedék-hely az öntudatlanságon
egy zsibbasztóan fehérebb világba
át dermedünk akár a medve álma
közelébb jő a tapasztalhatatlan
elalvás előtt
mindig más alakban
Jagos István: Végtelen fonat
Végtelen fonat
Végtelen fonat az életünk,
Sok-sok válaszút...
Többet nem kérhetünk.
A nappal és éj egybe ér,
Kinyílt egy kisvirág
A valóság peremén.
Itt vagyunk, álmodunk,
Bíbor felhőkön magasan szárnyalunk.
Időtlen időkben élhetünk
Számos titokkal,
Melyet még nem érthetünk.
Az Őrző már rég nem regél,
De itt hagyta harmatát,
Ránk hagyva mindenét.
Itt vagyunk, álmodunk,
Letünt korokon szabadon szárnyalunk.
Végtelen fonat az életünk,
Ezer színvarázs...
Mi ebben élhetünk.
Hold és a Nap frigyre lép,
Kigyult egy csillag
Vágyaink színterén.
Itt vagyunk, álmodunk,
Fantáziánk tengerén szabadon szárnyalunk.
Jagos István
(1999-2007)
Végtelen fonat az életünk,
Sok-sok válaszút...
Többet nem kérhetünk.
A nappal és éj egybe ér,
Kinyílt egy kisvirág
A valóság peremén.
Itt vagyunk, álmodunk,
Bíbor felhőkön magasan szárnyalunk.
Időtlen időkben élhetünk
Számos titokkal,
Melyet még nem érthetünk.
Az Őrző már rég nem regél,
De itt hagyta harmatát,
Ránk hagyva mindenét.
Itt vagyunk, álmodunk,
Letünt korokon szabadon szárnyalunk.
Végtelen fonat az életünk,
Ezer színvarázs...
Mi ebben élhetünk.
Hold és a Nap frigyre lép,
Kigyult egy csillag
Vágyaink színterén.
Itt vagyunk, álmodunk,
Fantáziánk tengerén szabadon szárnyalunk.
Jagos István
(1999-2007)
Ha most elalszol
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek,
s ki éjszaka lát mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet,
s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj boldogan,
s mindennek örülj, mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák boldogan intenek,
s ki éjszaka lát mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet,
s már érzed a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Helen Csok: Kívánság
Helen Csok: Kívánság
Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.
Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.
Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...
Szebb lenne tőle a világ!
Jó lenne mindenkit szeretni,
Aki engem viszontszeret,
Aki őszintén nyújt kezet.
Aki mosolygón rám tekint,
Aki elmegy, de visszaint.
Aki a jobbomon halad,
Aki mindig velem marad.
Jó lenne mindenkit szeretni,
Akkor is, ha nagyon nehéz.
Azt is ki jön, és rám se néz.
Vagy, ha rám néz, de mégse lát.
Aki felró minden hibát.
Aki vádol, ha nincs miért,
Ki meghallgat, de meg nem ért.
Jó lenne mindenkit szeretni.
Elfogadni más igazát.
Nem aratni, csak mindig vetni...
Szebb lenne tőle a világ!
Veréb Zoltán: Egyetlen gondolat
Veréb Zoltán Egyetlen gondolat
Hatalmas felhők,
Nagy vándorok ők,
Mennek, mennek,
Mindig csak mennek.
Nem tudom, hová,
Talán világgá.
Csak araszolnak,
De van, hogy futnak.
Száraz a szél, mi Őket elviszi,
Viszi az messze,
El nem fogy sose.
Édes napsugár,
Mi előugrál
A felhők mögül.
A Nap de örül.
Örül a mának,
Örül holnapnak,
Örül életnek
S egy szerelemnek.
Hatalmas felhők,
Nagy vándorok ők,
Mennek, mennek,
Mindig csak mennek.
Nem tudom, hová,
Talán világgá.
Csak araszolnak,
De van, hogy futnak.
Száraz a szél, mi Őket elviszi,
Viszi az messze,
El nem fogy sose.
Édes napsugár,
Mi előugrál
A felhők mögül.
A Nap de örül.
Örül a mának,
Örül holnapnak,
Örül életnek
S egy szerelemnek.
Jó Éjszakát!
Jó Éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fa, szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas - homályba andalog;
Ringassanak álmomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkel az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fa, szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas - homályba andalog;
Ringassanak álmomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkel az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom-
Jó éjszakát!
Szalai Krisztina Hajnal
Szalai Krisztina Hajnal
Csendes még minden Lassan megvirrad
Ébred az élet Odakünn pirkad.
Az ég oly gyönyörű mély
A fény kibontja színét
Világos kéken Kitárul az ég
Tündöklik minden
Nedves még a rét
A tér kinyitja szemét
Felgyúl néhány lámpafény
Ébred, ki érez
Fújdogál a szél
Megérint téged
Minden, ami szép
A szív dúdolja dalát
És halld megérint talán.
Csendes még minden Lassan megvirrad
Ébred az élet Odakünn pirkad.
Az ég oly gyönyörű mély
A fény kibontja színét
Világos kéken Kitárul az ég
Tündöklik minden
Nedves még a rét
A tér kinyitja szemét
Felgyúl néhány lámpafény
Ébred, ki érez
Fújdogál a szél
Megérint téged
Minden, ami szép
A szív dúdolja dalát
És halld megérint talán.
Sulák Krisztina Őrizem az álmod
Sulák Krisztina Őrizem az álmod...
Páratlan fénysugárként világít a lelked,
Mély érzelemvilág lakozik Tebenned.
Nyisd meg szíved, de csak annak, kinek belül érzed
Meglásd, csodás utakra visz ő majd téged...
Kitárulnak majd szíved ismeretlen kapui
Elkezdődnek életed eddig rejtve titkolt útjai.
Ráfekszel majd lelked lágy pázsitszőnyegére
Megnyílik előtted belső lényed örök fényessége.
Keresd az utad világító lámpácskáit
Hidd el, segítőid úgy őrzik szíved,
mint édesanya gyermekének első ruhácskáit...
Úgy védelmezlek téged, mint borús időben a nyiladozó napsugarat
Betakarlak, mint sas közeledtével az anyaállat a védtelen kisfiakat.
Megölellek, mint gyászolót a barát, hogy csökkentse sajgó fájdalmát.
Őrizem az álmod,
Hogy ne érezd többé úttalanságod...
Páratlan fénysugárként világít a lelked,
Mély érzelemvilág lakozik Tebenned.
Nyisd meg szíved, de csak annak, kinek belül érzed
Meglásd, csodás utakra visz ő majd téged...
Kitárulnak majd szíved ismeretlen kapui
Elkezdődnek életed eddig rejtve titkolt útjai.
Ráfekszel majd lelked lágy pázsitszőnyegére
Megnyílik előtted belső lényed örök fényessége.
Keresd az utad világító lámpácskáit
Hidd el, segítőid úgy őrzik szíved,
mint édesanya gyermekének első ruhácskáit...
Úgy védelmezlek téged, mint borús időben a nyiladozó napsugarat
Betakarlak, mint sas közeledtével az anyaállat a védtelen kisfiakat.
Megölellek, mint gyászolót a barát, hogy csökkentse sajgó fájdalmát.
Őrizem az álmod,
Hogy ne érezd többé úttalanságod...
Körösné Anna Édesapám!
Körösné Anna Édesapám!
Valaha, nem is oly régen,
Haja fekete volt, mint az ében.
Alakja erős, szeme szikra,
Szája szegletén ott csücsül a móka.
Mára haja kifehéredett,
Próbára tette az élet,
De kedve még előcsalható,
Főleg, ha unokáiról van szó!
Becsületesen élt és él,
Mindig hisz és remél!
S ki így él, soha sem szegény,
Mert szeretete bennünk is él!
Valaha, nem is oly régen,
Haja fekete volt, mint az ében.
Alakja erős, szeme szikra,
Szája szegletén ott csücsül a móka.
Mára haja kifehéredett,
Próbára tette az élet,
De kedve még előcsalható,
Főleg, ha unokáiról van szó!
Becsületesen élt és él,
Mindig hisz és remél!
S ki így él, soha sem szegény,
Mert szeretete bennünk is él!
Felhőke Nevess velem!
Felhőke Nevess velem!
Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem
Mióta vagy nekem,
mindig vidám a reggelem.
Mosolyogva fekszem,
és mosolyogva ébredem,
veled színesebb életem.
Hisz hallom kacagásod,
nap mint nap, fülembe cseng.
Gyere kacagjunk együtt!
És ne mond, hogy nem,
ezt a szót nem ismerem.
Ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem
Barátság..
Barátság..
Amit egyszer leírtál,kitörölni nem lehet,
Ha valamit elhibáztál,be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tollvonással, baráton nem fog a radir,
Barátod,ha megbántottad, az öszínteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,féltve örzöt drága kincs,
És két szempár haragjánál,nimcs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát, mint sok ezernyi pénz,
Mert ha van egy jó barátod,megtartani is nehéz!!!
Amit egyszer leírtál,kitörölni nem lehet,
Ha valamit elhibáztál,be kell látnod bűnödet.
Ellenben egy tollvonással, baráton nem fog a radir,
Barátod,ha megbántottad, az öszínteség a gyógyír.
A barátság nem játékszer,féltve örzöt drága kincs,
És két szempár haragjánál,nimcs szorítóbb bilincs.
Többet ér egy igaz barát, mint sok ezernyi pénz,
Mert ha van egy jó barátod,megtartani is nehéz!!!
Balog Gábor : Elment hajóval
Elment hajóval
Ma ivós napom lesz,
éjjel tükörbe néztem.
Elkeserített, mert igazat mondott,
és elfogadtam az igazát.
Foncsoros üveg, lelkembe gázolt
bántani nem akart – tette dolgát,
amúgy meg - lélektelen.
Magával vitte a holdas éj
minden szerelmemet.
A hajnal felkeltett korán.
A lány kiről álmaim építettem
felébredt, máshol, másnál,
eszébe nem jutottam,
és jobb is így.
Hajóra ül reggelente
és átmegy a vízen
nem jön vissza délben,
és este sem, csak úszik át
hajnalom ködében
egy másik partra,
tarka, virágos ruhában,
tiszta szívvel.
Nem néz vissza sosem.
Nem integet.
A holdas éj bizony megrabolt.
Hitem megfogyott,
és nem várok
semmi visszatérést.
Csak egy ölelés
hiányzik nagyon.
Balog Gábor
Ma ivós napom lesz,
éjjel tükörbe néztem.
Elkeserített, mert igazat mondott,
és elfogadtam az igazát.
Foncsoros üveg, lelkembe gázolt
bántani nem akart – tette dolgát,
amúgy meg - lélektelen.
Magával vitte a holdas éj
minden szerelmemet.
A hajnal felkeltett korán.
A lány kiről álmaim építettem
felébredt, máshol, másnál,
eszébe nem jutottam,
és jobb is így.
Hajóra ül reggelente
és átmegy a vízen
nem jön vissza délben,
és este sem, csak úszik át
hajnalom ködében
egy másik partra,
tarka, virágos ruhában,
tiszta szívvel.
Nem néz vissza sosem.
Nem integet.
A holdas éj bizony megrabolt.
Hitem megfogyott,
és nem várok
semmi visszatérést.
Csak egy ölelés
hiányzik nagyon.
Balog Gábor
Bozó Mónika Veronika :Elszakadás
Elszakadás
Lényed teljesen megigézett,
bensőm elárasztotta a "vad végzet"!
Útvesztőbe keveredtem, te vezettél,
de elvesztettelek, s te eltűntél.
Sötét homályba tévedt testem,
segítségért kiáltott rémült lelkem.
Nem kerestél meg, nem találtam rád,
zokogva futottam az útvesztőn át!
Kétségek kapuján zuhantam keresztül,
éreztem: lassan testem elgyengül.
Mentem előre bár semmit sem láttam,
a szakadék szélén épp-hogy megálltam.
Megingott testem... hitem,
csak egyet kellett volna lépnem...
Éles sikoly tört fel lelkemből,
őrült vadság sodort el a szakadék széléről.
Feloszlott a homály, eltűnt a szakadék,
s az egész már csak egy fájó emlék.
Őrült álom volt ez, de felébredtem,
Ne! Ne keress többé, mert lelkem elveszítem!
Bozó Mónika Veronika
Lényed teljesen megigézett,
bensőm elárasztotta a "vad végzet"!
Útvesztőbe keveredtem, te vezettél,
de elvesztettelek, s te eltűntél.
Sötét homályba tévedt testem,
segítségért kiáltott rémült lelkem.
Nem kerestél meg, nem találtam rád,
zokogva futottam az útvesztőn át!
Kétségek kapuján zuhantam keresztül,
éreztem: lassan testem elgyengül.
Mentem előre bár semmit sem láttam,
a szakadék szélén épp-hogy megálltam.
Megingott testem... hitem,
csak egyet kellett volna lépnem...
Éles sikoly tört fel lelkemből,
őrült vadság sodort el a szakadék széléről.
Feloszlott a homály, eltűnt a szakadék,
s az egész már csak egy fájó emlék.
Őrült álom volt ez, de felébredtem,
Ne! Ne keress többé, mert lelkem elveszítem!
Bozó Mónika Veronika
Legyél te
Legyél te
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Legyél te sóhaj,
S én vigasz!
Vagy görcsberándult torz grimasz,
Hogy én lehessek majd a kéz,
Ki érintésével becéz.
Legyél te mosoly,
Én a könny!
S ha jönne öngyilkos közöny,
Keress a szívemben helyet!
Ne hagyd, hogy elveszítselek!
Legyél te gyertya,
Én a tűz!
Kit olthatatlan vágya űz.
Két végén égő szörnyű tánc,
- Kegyetlen, gyönyörű románc...
Juhász Magda: Sose légy haragos
Juhász Magda:
Sose légy haragos
Kinek haragos a kedve,
az csak mindig veszekedne,
és aki haragos,
buta az nem okos.
Ha süt a nap, vagy szél dudál,
vagy ha éppen a hó szitál,
sose légy haragos,
így maradsz csak okos.
Ne ráncold a homlokodat,
és ne húzd fel az orrodat.
Felejtsd el a grimaszt,
egyszer még úgy maradsz.
Mert akinek rossz a kedve,
bújjon el az mint a medve.
A rosszkedv ragadós,
ne légy hát harapós!
Sose légy haragos
Kinek haragos a kedve,
az csak mindig veszekedne,
és aki haragos,
buta az nem okos.
Ha süt a nap, vagy szél dudál,
vagy ha éppen a hó szitál,
sose légy haragos,
így maradsz csak okos.
Ne ráncold a homlokodat,
és ne húzd fel az orrodat.
Felejtsd el a grimaszt,
egyszer még úgy maradsz.
Mert akinek rossz a kedve,
bújjon el az mint a medve.
A rosszkedv ragadós,
ne légy hát harapós!
Mondjátok meg
Mondjátok meg
Mondjátok meg búsan üvöltő szellemek,
Merre van, akit annyira keresek.
Ne titkoljátok el csillogó kék egek,
Küldjetek hozzá, kit annyira szeretek.
Ott láttam fodrozódó tenger habjain,
Elérni nem tudtam a hegyek ormain.
Reá gondoltam a mennyek nagy dombjain,
S rátaláltam egy piros rózsa szirmain.
Mondjátok meg búsan üvöltő szellemek,
Merre van, akit annyira keresek.
Ne titkoljátok el csillogó kék egek,
Küldjetek hozzá, kit annyira szeretek.
Ott láttam fodrozódó tenger habjain,
Elérni nem tudtam a hegyek ormain.
Reá gondoltam a mennyek nagy dombjain,
S rátaláltam egy piros rózsa szirmain.
Csibrányi Zoltán CSak...
CSak...
CS akugyan sok lett a csak...
A rra hivatkozunk, hogy csak...
K éne végre élni is, nem pedig csak...
C sibrányi Zoltán
CS akugyan sok lett a csak...
A rra hivatkozunk, hogy csak...
K éne végre élni is, nem pedig csak...
C sibrányi Zoltán
Ködűző vágyak
Ködűző vágyak
Némaság: csüggedt csendhalom,
hamis-mézű megült áhítat.
Közöny zenéje lélekhúrokon
ködűző vágyakat fakaszt.
S csattannak vádló ostorok.
Lángnyelvre fent kard-szavak,
dühből kiásott vallomások
döngetnek kopott kapukat.
Szunnyadó álmok felriadtak,
száj szegletén kín-csíkmosoly,
az egerek mind megitattak,
most egy picit béke. Oszolj!
Némaság: csüggedt csendhalom,
hamis-mézű megült áhítat.
Közöny zenéje lélekhúrokon
ködűző vágyakat fakaszt.
S csattannak vádló ostorok.
Lángnyelvre fent kard-szavak,
dühből kiásott vallomások
döngetnek kopott kapukat.
Szunnyadó álmok felriadtak,
száj szegletén kín-csíkmosoly,
az egerek mind megitattak,
most egy picit béke. Oszolj!
Nyiraty Gábor :Férfiszív
Férfiszív
Egy férfiszív, ha érezni kezd,
Halkan, csendben sejteti ezt,
S a fülledt némaságból úgy tör elő,
mint a mindent elsöprő viharfelhő.
De egy férfi mindig tagadja,
hogy néha sírva is fakadna,
mert már annyi benne az érzelem,
hogy szinte elviselni is képtelen.
Pedig egy férfi, ha igazán szeret,
elfelejti játszani a szerepet,
s mint egy ártatlan kisgyerek,
megmutatja, mit úgy rejteget.
Nyiraty Gábor
Egy férfiszív, ha érezni kezd,
Halkan, csendben sejteti ezt,
S a fülledt némaságból úgy tör elő,
mint a mindent elsöprő viharfelhő.
De egy férfi mindig tagadja,
hogy néha sírva is fakadna,
mert már annyi benne az érzelem,
hogy szinte elviselni is képtelen.
Pedig egy férfi, ha igazán szeret,
elfelejti játszani a szerepet,
s mint egy ártatlan kisgyerek,
megmutatja, mit úgy rejteget.
Nyiraty Gábor
Hatos Márta:Csak nyíltsággal
Csak nyíltsággal
Csak ülj le velem szemben,
mintha ezer éve itthon lennél…
Csak ülj le - mint szokás -
olyan tudattal, mikor napra-nap
dolgod rendben tetted, mikor kell már
testnek, léleknek az érdemelt nyugvás.
Csak ülj le és hulljon le rólad
az udvarias pompa, úgy szólj hozzám,
mintha ezer éve velem élnél,
mert az enyhülést vágyó szavak
felengedik a test fáradt feszülését,
a lélek görcseit.
Mondd el az első percet,
s mit még megélni remélsz,
oly természetesen, miként benned is
örök törvény szerint lüktet a vér,
és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját...
Csak nyíltsággal birtokolsz bizalmat,
s bizalmad rá a tét - ha becsülöd
magad ennyire - a tisztelet a másiké...
Csak ülj le velem szemben
s beszélj, beszélj...
Hatos Márta
Csak ülj le velem szemben,
mintha ezer éve itthon lennél…
Csak ülj le - mint szokás -
olyan tudattal, mikor napra-nap
dolgod rendben tetted, mikor kell már
testnek, léleknek az érdemelt nyugvás.
Csak ülj le és hulljon le rólad
az udvarias pompa, úgy szólj hozzám,
mintha ezer éve velem élnél,
mert az enyhülést vágyó szavak
felengedik a test fáradt feszülését,
a lélek görcseit.
Mondd el az első percet,
s mit még megélni remélsz,
oly természetesen, miként benned is
örök törvény szerint lüktet a vér,
és ne feledd: színezni múltat,
jelent, vagy jövőt annyi, mint gyalázni
más megjárt, vagy készülő kálváriáját...
Csak nyíltsággal birtokolsz bizalmat,
s bizalmad rá a tét - ha becsülöd
magad ennyire - a tisztelet a másiké...
Csak ülj le velem szemben
s beszélj, beszélj...
Hatos Márta
Tolnai Viktória:Játszom
Tolnai Viktória:
Játszom
Játszom,
az életem egy szerep,
talán végig kell játszanom
egy egész életet.
Csak színész vagyok
az Élet című filmben,
pedig a forgatókönyvet
sem értem.
Pózolok,
mert megírták nekem,
Mosolygok,
mert így szól a szerepem.
Egy álarc mögé rejtem
igazi valómat,
Statisztaként játszom
önmagamat.
És a film tovább pereg,
játszanom kell, amíg lehet.
Amíg bírom...
Ócska szappanopera,
ez a végzetem,
pedig nem akarom,
hogy így legyen.
Hazudok...
mindenkinek, saját magamnak,
Üvöltve
zokogok az üres falaknak.
Talán a könnyek is hazugok,
hisz a szavaim is azok.
Az egész csak színjáték,
átverés,
Őszintétlen "ajándék",
tévedés.
A nézőtér megtelt,
rám figyel a világ,
én pedig csak játszom
tovább...
Játszom
Játszom,
az életem egy szerep,
talán végig kell játszanom
egy egész életet.
Csak színész vagyok
az Élet című filmben,
pedig a forgatókönyvet
sem értem.
Pózolok,
mert megírták nekem,
Mosolygok,
mert így szól a szerepem.
Egy álarc mögé rejtem
igazi valómat,
Statisztaként játszom
önmagamat.
És a film tovább pereg,
játszanom kell, amíg lehet.
Amíg bírom...
Ócska szappanopera,
ez a végzetem,
pedig nem akarom,
hogy így legyen.
Hazudok...
mindenkinek, saját magamnak,
Üvöltve
zokogok az üres falaknak.
Talán a könnyek is hazugok,
hisz a szavaim is azok.
Az egész csak színjáték,
átverés,
Őszintétlen "ajándék",
tévedés.
A nézőtér megtelt,
rám figyel a világ,
én pedig csak játszom
tovább...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Te tündöklő virradat!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert viruló ajakad
Mind hamissá csiszolja
A keserű szavakat!
S azt az édes arcodat,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Ha néha megbámulom!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert Rólad álmodom!
Nem kellesz!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert csodálom alakod!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak látványod akarom!
...S minden rezdülésedet,
Csak minden mozdulatod
S figyelni lágy testedet...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert úgy tűnik remegek...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert megszerettelek...
Te tündöklő virradat!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert viruló ajakad
Mind hamissá csiszolja
A keserű szavakat!
S azt az édes arcodat,
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Ha néha megbámulom!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert Rólad álmodom!
Nem kellesz!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert csodálom alakod!
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak látványod akarom!
...S minden rezdülésedet,
Csak minden mozdulatod
S figyelni lágy testedet...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Mert úgy tűnik remegek...
Nehogy azt hidd, hogy kellesz,
Csak mert megszerettelek...
Rabindranath Tagore
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Rabindranath Tagore
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Rabindranath Tagore
Egy gyönyörű szonett a mosolyod,
Egy gyönyörű szonett a mosolyod,
napnyugtában is szikrázó csoda,
Benned születik az idő,
és Tebenned nyugszik a vég.
napnyugtában is szikrázó csoda,
Benned születik az idő,
és Tebenned nyugszik a vég.
Te vagy
Te vagy
Te vagy nekem a minden,
Te vagy nekem a remény,
Több vagy mint amit
Kívánhatok én.
Te vagy nekem az élet,
Te vagy az ki éltet,
Csak Te vagy az,
aki bennem élhet.
Te vagy az én angyalkám,
Ki fehér szárnyakon az égben jár,
Te vagy az én Világom fénye,
Te vagy nekem a minden,
Te vagy nekem a remény,
Több vagy mint amit
Kívánhatok én.
Te vagy nekem az élet,
Te vagy az ki éltet,
Csak Te vagy az,
aki bennem élhet.
Te vagy az én angyalkám,
Ki fehér szárnyakon az égben jár,
Te vagy az én Világom fénye,
Csak hunyd le a szemed
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Csak hunyd le a szemed
Csend ül a házon, csend ül a réten,
A tücsökzene is elhallgatott éppen.
Állok a bús utca sarkán,
Várok, várok egy kis fényre az utcán.
Várom, hogy újra világos legyen,
Várom, hogy újra zaj legyen.
De a csend az úr mostan,
És én állok az utcán búsan.
Fekete leplét az éj kiterítette,
Fekete párnáján alszik az este.
Félek az utcára lépni,
Félek, hogy a sötétség el fog lepni.
Lehunyom szememet,
És azokra gondolok kik, szeretnek.
Elmosolyodok magamban,
Furcsa érzés, megnyugodtam.
Lassan kinyitom szememet,
És látom, hogy a nap kúszik fel az égbe.
Lassan rájövök arra,
Hogy miért is féltem a sötétben annyira.
És mily meglepően egyszerű a válasz,
Nem is sötétségtől féltem valójában.
Nem attól hogy el fog lepni,
Hanem attól, hogy nem tudok majd szeretni.
De most, hogy megnyugodtam,
És a szeretteimre gondoltam,
Most már tudom, hogy tudok szeretni,
Most már tudom, hogy tudok élni.
Weöres Sándor: Legyen álmod...
Weöres Sándor: Legyen álmod...
Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.
Takaród hadd igazítsam,
Puha párnád kisimítsam,
Legyen álmod kerek erdő,
Madaras rét, bokor-ernyő.
Ügyfélszolgálat
Ügyfélszolgálat: Igen, miben segíthetek?
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell elõször tennem?
Ügyfélszolgálat: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?
Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.
Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek elõször saját magát kell szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: Most másolja õket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengõs Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elõ.
Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyõmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív mûködését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat
Felhasználó: Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végigvezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat: Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó: Hát, nem vagyok egy mûszaki zseni, de azt hiszem készen állok. Mit kell elõször tennem?
Ügyfélszolgálat: Elsõ lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó: Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat: Milyen más programok futnak?
Felhasználó: Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat: Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg mûködõ rendszerébõl. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelõ installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó: Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni õket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat: Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást. Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlõdnek.
Felhasználó: Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Igen, de ne feledje önnek csak az alapprogram van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó: Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja:"Hiba - A program nem fut külsõ egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belsõ Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek elõször saját magát kell szeretnie, mielõtt másokat Szerethetne.
Felhasználó: Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat: Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó: Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat: Most másolja õket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengõs Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elõ.
Felhasználó: Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyõmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat: Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelõ idõben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív mûködését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó: De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat: Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielõtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Õk is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat
Férfias voltam,
Férfias voltam, vakmerő, szabad és hosszú hajam volt.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal
üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek
már12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg.
A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az
álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.
Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy
mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az
esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később
beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei
következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt
megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már
a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." napokkal, hetekkel, nem
hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és
hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a
fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,
vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem
igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén
megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad
és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket
tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni
mentem. És akkor mi van - gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul
éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a
kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,
hogy miért. "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a
férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
A feleség ismerkedett meg velem, és nem fordítva. A feleségem valósággal
üldözött a szerelmével. Mindegy, hogy hova mentem, ő már ott volt. Ennek
már12 éve. Akkoriban egy megrögzött motoros voltam, csak fekete pólót, kopott
farmert és motoros csizmát hordtam, és hosszú hajam volt.
Természetesen volt öltözékem a különleges alkalmakra is. Olyankor fekete
pólóban, kopott farmerban és fehér tornacipőben jelentem meg.
A házimunka csak gond volt, amit ha csak lehetett elkerültem.
De szerettem magam és az életem. Így ismerkedett meg velem. "Te vagy az
álompasim. Olyan férfias vagy, olyan vad és szabad."
Hamarosan véget ért a szabadság, mert úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk.
Miért is ne, férfiasan vakmerő voltam, majdnem szabad és hosszú hajam volt.
Mindenesetre csak az esküvőig. Nem sokkal előtte hallom, hogy
mondja: "Legalább fodrászhoz elmehetnél, végül is jönnek a szüleim az
esküvőre." Órákkal, - nem napokkal és végtelen könnyekkel később
beleegyeztem és egy rövid divatos frizurát vágattam magamnak, mert
mégiscsak szerettem őt, és akkor mi van, férfias voltam, vakmerő,
majdnem szabad és a fejemre nőtt. Olyan kedves voltam.
"Szívem, úgy szeretlek, ahogy vagy" susogta nekem.
Az élet rendben volt, bár a fejem kicsit fázott. Békés közöslétek hetei
következtek amíg a nejem egy nap egy nagy táskával a hóna alatt
megjelent előttem. Hozott egy inget, egy kötött mellényt/pulóvert (már
a szó hallatára is futkos a hideg a hátamon) és egy új nadrágot és azt
mondta: "Kérlek, próbáld fel ezeket." napokkal, hetekkel, nem
hónapokkal és végtelen papírzsebkendővel később engedtem, és
hordtam az inget, a kötött cuccot és a szövetnadrágot. Majd jött a
fekete cipő, zakó, nyakkendő és divatkabát. De én férfias voltam,
vakmerő, halál csinos és a fejemre nőtt.
Aztán következett a legnagyobb harc. A harc a motorért. Igazából nem
tartott sokáig, mert a fekete öltönyben, ami mindig csíp és szúr, nem
igazán lehet harcolni. És még a lakkcipő is nyomta a lábam, ami szintén
megpuhított. De nem baj, férfias voltam, nyárspolgár, majdnem szabad
és egy kombit vezettem, és a fejemre nőtt.
Az évek során jöttek a harcok, amiket a könnyek tengerében mind
elveszítettem. Mosogattam, vasaltam, bevásároltam, slágereket
tanultam meg kívülről, vörösbort ittam és vasárnaponként sétálni
mentem. És akkor mi van - gondoltam én, papucs lettem, rab, szarul
éreztem magam és a fejemre nőtt.
Egy szép napon a feleségem elém állt becsomagolt bőröndökkel a
kezében és azt mondta: " Elhagylak." Teljesen meglepődve kérdeztem,
hogy miért. "Már nem szeretlek, mert úgy megváltoztál. Már nem az a
férfi vagy, akit valaha megismertem."
Nemrég összefutottam vele. Az "új" pasija egy hosszú hajú motoros
szakadt farmerban, tetoválásokkal, aki lesajnálóan nézett rám.
Azt hiszem, hogy küldök neki egy sapkát.
Szerettél-e így
Szerettél-e így? (Adagio)
Mert tényleg, Őt szeretni
Ahogy senki
Ahhoz kell, hogy értsd meg Őt
Álmát is lásd
Néma szavát
Az eget add, ha szállni vágy
Karja, ha átölel nem kell semmi
Soha már
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Úgy ölelni
Csak azt érezze, vágyik rád
Csak élvezd ízét
Kérdezd szívét
Vére végleg véred már
És majd, ha gyermeked szemét szemében
Égni látod
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyengéden úgy öleld át
Álmot lát
És tudja, Ő kell már
Soha nem jön más
Ott lesz, ahol te jársz
Léptedre Ő vigyáz
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, hát mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Ahogy senki
Ahhoz kell, hogy értsd meg Őt
Álmát is lásd
Néma szavát
Az eget add, ha szállni vágy
Karja, ha átölel nem kell semmi
Soha már
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mert tényleg, Őt szeretni
Úgy ölelni
Csak azt érezze, vágyik rád
Csak élvezd ízét
Kérdezd szívét
Vére végleg véred már
És majd, ha gyermeked szemét szemében
Égni látod
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyengéden úgy öleld át
Álmot lát
És tudja, Ő kell már
Soha nem jön más
Ott lesz, ahol te jársz
Léptedre Ő vigyáz
Csak így szerethetsz jól egy asszonyt!
Ha ő lett a végzet, mond el,
Hogy rá vágytál mindig!
Ha Ő lett a végzet, mondd el,
Hogy Ő, csak Ő kell!
Hogy higgye el végleg, hát mondd el,
Hogy így marad már örökké!
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Mondd, szerettél-e így már tényleg?
Érzed végleg ez a nő a végzet?
Gyere közelebb!
Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Csodát láttam
Csodát láttam
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.
Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.
Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.
Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.
Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.
Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője
Egyik éjjel csodát láttam,
De lehet hogy álmot?
Kisszobámnak magányában
Égi angyal szállott.
Hófehér volt a ruhája
Ragyogott az éjben,
Kedves hangján megszólított:
Segítek, ha kéred.
Segítség, az jól jönne most
Kedvesem oly távol
Messze tőlem, nem óvhatom
A kegyetlen világtól.
Kérlek angyal, repülj hozzá
Őrizni az álmát,
Hisz énnekem fontosabb ő
Az egész világnál.
Ezt az egyet - szólt az angyal
- nem kérheted tőlem,
Ősi törvény, ami tartja
Béklyóban a lelkem.
Egy nagy könyvbe beleírták
Réges-rég az égbe:
Hogy egy angyal sosem lehet,
Másiknak őrzője
Jó reggelt kívánok!
Jó reggelt kívánok! ébredni kéne már!
Óóó érj hozzám nem várok holnapig, nem várok fél 6ig
Óóó vártam már eleget
Ne vacakolj annyit! elmulik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Ápoltam a kertem hogy nőjjön a sok virág
Óóó szerressük egymást
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás
Óóó jó éjszakát
Ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó óó ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Nevacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg
Óóó érj hozzám nem várok holnapig, nem várok fél 6ig
Óóó vártam már eleget
Ne vacakolj annyit! elmulik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Ápoltam a kertem hogy nőjjön a sok virág
Óóó szerressük egymást
Olyan rövid az élet és nagyon hosszú a folytatás
Óóó jó éjszakát
Ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Ne vacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Óóó óó ne vacakolj annyit! elmúlik az életem
Nevacakolj annyit! mindegyik kell nekem
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg rázd meg rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd rázd rázd rázd rázd
Ha piros az alma rázd meg jól a fát
Rázd meg rázd meg rázd meg
Nyiraty Gábor Vedd észre
Vedd észre!
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
Nyiraty Gábor
Ha nem lehet tied az, amit szeretnél,
Szeresd azt, ami a tied még!
Csak bolyongunk a Föld kerekén,
Tekerjük, míg bírjuk, az élet kerekét,
S közben elsiklunk sok apró dolog felett,
mely mindvégig a lábunk előtt hevert,
az egyszerű szépség, mely boldoggá is tehet,
de szemünk előtt csak a nagyzó cél lebeg.
Nem kell a rohanás, hisz rövid az élet,
Kár siettetni, ugyanaz lesz a vége.
Álljunk meg néha, s vegyük észre a csodát,
Vigyük magunkkal nehéz utunk során,
mert egy mosoly, egy ölelés, egy szál virág,
mind-mind maga lehet a boldogság.
Nyiraty Gábor
Nyiraty Gábor A falevél
A falevél
Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt
kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.
Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.
Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.
Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.
Nyiraty Gábor
Zöld falevél ül az ág tetején,
Hűs szellő ringatja őt
kebelén,
Nyári napsugár szórja rá melegét,
Szivárványt fest felette az ég.
Mennek a napok és mennek a hetek,
A természet lassan ébreszti a szelet,
A napsugárnak is egyre fogytán az ereje,
Megjelennek az égen a szürke fellegek.
Egy sárga falevél, ott az ág tetején,
Reszketve kapaszkodik, néz szerteszét,
Hirtelen megragadja őt a megvadult szél,
Küzdene, de ereje már nincs elég.
Utoljára felnéz, talán látja még,
Ahogy a szivárvány int felé,
Majd lassan lehajtja fejét,
S örökre lehunyja szemét.
Nyiraty Gábor
Rózsahegyi Anita
Létezem
Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmisem.
Eltévedt érzelem.
Létezem.
Eljön a nap mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem.
Rózsahegyi Anita
Vágyaim labirintusában
olykor valóságnak
tűnő álmaim között
élem az életem.
Létezem.
Lelkemben dúló néma
háború szüntelen
békéért kiált.
Hang nélkül, valahonnan
mélyről kitörni készül.
Süketnéma érzelem.
Létezem.
Bent félelem
a felszínen nincs semmisem.
Eltévedt érzelem.
Létezem.
Eljön a nap mikor
egy ölelésben hazaérkezem.
Békében élek ott, ahol
még nem járt senki sem,
ahol csak az számít:
Létezem.
Rózsahegyi Anita
Bajó Sándor: Tökéletesvirág
Tökéletes Virág
Üresnek érzem szomorú lelkem,
Gyógyszerem erre miért nem lelem!?
Azt hittem, lesz majd egy tökéletes virág,
Éltem végéig majd érzem az illatát.
Boldog családban szeretnék élni,
Békésen, csendesen, semmitől sem félni.
Nézek körül szerte a világban,
Mindenféle népek színes táborában.
Sárga, barna, fehér, vagy átmenet,
Színétől független emberben a szeretet.
Szeretet fáját, a gyökeréből kihajtva,
A gyűlölet a Földből, tövestül kimarja.
Minden ember, ki e világon még él,
Mindenki folyton valamitől fél.
Ha nem élne mindig rémes félelembe,
Fegyvert se venne soha két kezébe.
De többet áldozunk gyilkos gépezetre,
Mint egymás iránt táplált, forró szeretetre.
De kitől fél az ember, ha nem magától?
Pedofil gyilkos ferde hajlamától.
Rabló, garázda, kéjsóvár embertől,
Hatalommániás üzleti érdektől.
Ilyenek vagyunk mi, érzelgő lények,
Bizonyítják ezt a történelmi tények.
Szeretni valakit tán még mámorító,
De ebben a világban nem gazdagító.
Ölünk, ha kell vagyonokért cserébe,
Gyógyulást hozunk a bérünknek fejébe.
Adunk-veszünk mindent, mi mozdítható,
Élőt, tárgyat, s mit adott a mindenható.
De miért gyarapszunk, s ki ellen harcolunk!?
Boldogabb jövőt miért nem álmodunk!?
Hol emberek milliói nem halnak éhen,
Nem gyalázhat felnőtt, gyermeket kevélyen.
Hol nem vághat ember húsába kés,
Szeretet pajzsán nem támad rés.
Nem hiszem már, hogy lesz majd egy világ,
Mint a régen álmodott tökéletes virág.
Melynek illata öleli a sajgó szíveket,
Tisztára mossa a sáros lelkeket.
Elsöpör mindent, mi rossz és ártó,
Szeplőtlen lepedőt mocsárba mártó.
Te voltál nékem a gyönyörű virágom,
Ki színessé tette fekete világom.
Elmúlt már bennem a forró szeretet,
Kifáradt az alkotó, szárnyaló képzelet.
Olyanná váltam, mint e sötét világ,
Összetört bennem a tökéletes virág.
Bajó Sándor
Üresnek érzem szomorú lelkem,
Gyógyszerem erre miért nem lelem!?
Azt hittem, lesz majd egy tökéletes virág,
Éltem végéig majd érzem az illatát.
Boldog családban szeretnék élni,
Békésen, csendesen, semmitől sem félni.
Nézek körül szerte a világban,
Mindenféle népek színes táborában.
Sárga, barna, fehér, vagy átmenet,
Színétől független emberben a szeretet.
Szeretet fáját, a gyökeréből kihajtva,
A gyűlölet a Földből, tövestül kimarja.
Minden ember, ki e világon még él,
Mindenki folyton valamitől fél.
Ha nem élne mindig rémes félelembe,
Fegyvert se venne soha két kezébe.
De többet áldozunk gyilkos gépezetre,
Mint egymás iránt táplált, forró szeretetre.
De kitől fél az ember, ha nem magától?
Pedofil gyilkos ferde hajlamától.
Rabló, garázda, kéjsóvár embertől,
Hatalommániás üzleti érdektől.
Ilyenek vagyunk mi, érzelgő lények,
Bizonyítják ezt a történelmi tények.
Szeretni valakit tán még mámorító,
De ebben a világban nem gazdagító.
Ölünk, ha kell vagyonokért cserébe,
Gyógyulást hozunk a bérünknek fejébe.
Adunk-veszünk mindent, mi mozdítható,
Élőt, tárgyat, s mit adott a mindenható.
De miért gyarapszunk, s ki ellen harcolunk!?
Boldogabb jövőt miért nem álmodunk!?
Hol emberek milliói nem halnak éhen,
Nem gyalázhat felnőtt, gyermeket kevélyen.
Hol nem vághat ember húsába kés,
Szeretet pajzsán nem támad rés.
Nem hiszem már, hogy lesz majd egy világ,
Mint a régen álmodott tökéletes virág.
Melynek illata öleli a sajgó szíveket,
Tisztára mossa a sáros lelkeket.
Elsöpör mindent, mi rossz és ártó,
Szeplőtlen lepedőt mocsárba mártó.
Te voltál nékem a gyönyörű virágom,
Ki színessé tette fekete világom.
Elmúlt már bennem a forró szeretet,
Kifáradt az alkotó, szárnyaló képzelet.
Olyanná váltam, mint e sötét világ,
Összetört bennem a tökéletes virág.
Bajó Sándor
Fülöp Róbert:Édes otthon
Édes otthon
Új otthonba kezdenék,
Új reggelen ébrednék,
Új kedvesem szeretném,
Új életem kezdeném.
Berendezném, befészkelném,
Mint madár a fészkét,
Szépítgetném, egyengetném,
Mint kedvesem fészkét.
Repülnék a boldogságban,
Édes otthon mámorában,
Jó barátok táborában,
Szerelmesek sátorában.
Minden utam odaszállna,
Édes otthon hatalmába,
Téves utam tovaszállna,
Rémes, kies rónaságba.
Fülöp Róbert
Új otthonba kezdenék,
Új reggelen ébrednék,
Új kedvesem szeretném,
Új életem kezdeném.
Berendezném, befészkelném,
Mint madár a fészkét,
Szépítgetném, egyengetném,
Mint kedvesem fészkét.
Repülnék a boldogságban,
Édes otthon mámorában,
Jó barátok táborában,
Szerelmesek sátorában.
Minden utam odaszállna,
Édes otthon hatalmába,
Téves utam tovaszállna,
Rémes, kies rónaságba.
Fülöp Róbert
Mihai Eminescu: Jó éjszakát
Mihai Eminescu:
Jó éjszakát gyönyörködtet
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
Jó éjszakát gyönyörködtet
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!
Dsida Jenő fordítása
Gulyás Gábor A gyermek
A gyermek
Rendkívüli elme, becsülendő s igaz,
néhol zavaros, időnként pimasz.
Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele,
zakatol eszének fogaskereke.
Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza,
Őszintén felel, szeme tükre tiszta.
Nem befolyásolja a politika állása,
Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára.
Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő,
az oviban ettől még lehet nagymenő.
Igényli a családi idillben töltött percet,
Hazudni Neki nem lehet.
Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson,
Játszik és örömmel kacag a világon.
Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye,
Egy napon majd hálával tekint fel az égre.
Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre,
Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe.
Felelősséggel tartozunk életüket nézve,
Szeresd gyermeked, Ő létednek bére!
Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét,
Figyelj rá s Óvd törékeny testét!
Teljes értékű emberré válhat,
Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!
Gulyás Gábor
Rendkívüli elme, becsülendő s igaz,
néhol zavaros, időnként pimasz.
Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele,
zakatol eszének fogaskereke.
Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza,
Őszintén felel, szeme tükre tiszta.
Nem befolyásolja a politika állása,
Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára.
Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő,
az oviban ettől még lehet nagymenő.
Igényli a családi idillben töltött percet,
Hazudni Neki nem lehet.
Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson,
Játszik és örömmel kacag a világon.
Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye,
Egy napon majd hálával tekint fel az égre.
Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre,
Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe.
Felelősséggel tartozunk életüket nézve,
Szeresd gyermeked, Ő létednek bére!
Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét,
Figyelj rá s Óvd törékeny testét!
Teljes értékű emberré válhat,
Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!
Gulyás Gábor
Ellentétek viharában
Ellentétek viharában
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Gyere közelebb!
Gyere közelebb!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Szeretnék suttogni néked,
Mit száj már annyiszor kimondott,
Egy szót, egy gyönyörű szépet
Mi használt talán, ám nem kopott...
Tudom, léteznek szebb szavak
Mit szónokok százai szórnak
Égbe, mitől erős falak
Kártyavárként földre omolnak...
Szó, mi szívem fáján termett,
Rajta harmat..., boldogság könnye,
Leszakítom, vidd, megérett,
Idegen vihar le ne lökje.
Egy egyszerű, kedves kis szó,
Benne van hálám és örömöm,
Mit adni és kapni is jó,
Hogy vagy nekem: Köszönöm!
Budai Zolka:Minden rendben
Budai Zolka
Minden rendben
Rám mosolyogsz az utcán...
S én visszamosolygom rád,
Miként, ha én sem tudnám, -
Ezért te is titkolnád.
Megkérdezed, hogy vagyok,
S én azt válaszolom, jól.
Pedig sosem volt... semmi...
Soha nem is lesz... sehol.
Majd én teszem, - ismerős:
Nálad, mondd, minden rendben?
Sietve felelsz: persze!
Hogy még szemed se rebben.
Így búcsúzol tőlem...- ott
A sötét utcasarkon,
Hol állok még egy percet...
Hazaballagok, s alszom.
Minden rendben
Rám mosolyogsz az utcán...
S én visszamosolygom rád,
Miként, ha én sem tudnám, -
Ezért te is titkolnád.
Megkérdezed, hogy vagyok,
S én azt válaszolom, jól.
Pedig sosem volt... semmi...
Soha nem is lesz... sehol.
Majd én teszem, - ismerős:
Nálad, mondd, minden rendben?
Sietve felelsz: persze!
Hogy még szemed se rebben.
Így búcsúzol tőlem...- ott
A sötét utcasarkon,
Hol állok még egy percet...
Hazaballagok, s alszom.
Deli Enikő: Miért jó?
Miért jó?
Nem tudok semmit tenni.
Sorokat olvasok, s jönnek a gondolatok.
Mi az, mi mögötte van?
Miért jó, hogy jelen van?
Kell nekem szívembe tőr?
Kell, hogy ne felejtsem ki is volt ő?
Szükség miért is lenne erre?
Minek élni a múlton merengve?
Talán van értelme mégis!
Álmok világába lépni,
szabaddá válni így is, mint a tenger,
kinek partot szab a sors,
De moraja mindig saját dala marad.
Deli Enikő
Nem tudok semmit tenni.
Sorokat olvasok, s jönnek a gondolatok.
Mi az, mi mögötte van?
Miért jó, hogy jelen van?
Kell nekem szívembe tőr?
Kell, hogy ne felejtsem ki is volt ő?
Szükség miért is lenne erre?
Minek élni a múlton merengve?
Talán van értelme mégis!
Álmok világába lépni,
szabaddá válni így is, mint a tenger,
kinek partot szab a sors,
De moraja mindig saját dala marad.
Deli Enikő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
