RADNÓTI MIKLÓS - ÉJSZAKA
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon,
csönd van a házban, az éber egér sem kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen,
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
Baranyi Ferenc - Staccato
Baranyi Ferenc - Staccato
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád,
mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy
már messze vagy, mikor megérkezel.
Karomba kaplak s mégsem érlek el.
Klespitz Krisztina: Te kedves Vándor!
Klespitz Krisztina:
Te kedves Vándor!
Figyelj Te kedves vándor,
Ki a versemet olvassa,
Az élet nem csak sírás,
Mely a szépet elmossa!
Tudni kell becsülni a jót,
ha a legapróbbnak is tűnik,
Mert a legkisebb dolgok
A rosszat mind elűzik!
Lehet, csak évek múltán
köszönt rád a boldogság,
de vigasztaljon akkor az:
megérte minden fáradtság!
Mert ha most feladod,
Később nagyon megbánnád,
Mert hidd el elmúlik az,
amiért az életed feladnád!
Ha most azért vagy szomorú,
mert "te sosem leszel boldog",
Ez, higgy nekem, csak tévhit!
Lesznek még jó dolgok!
Ha nagyon szerelmes vagy,
de ő nem szeret Téged,
Ne add fel, mert ne feledd!
Lesz, ki csak érted ébred!
És még annyi dolog van,
De nem érnék a végére,
így befejezem versemet,
De emlékezz a lényegre!
Mindig legyen előtted,
mielőtt bármit is csinálnál:
Lehet, te már boldog leszel,
De másnak, hogy nem élsz,
ÖRÖKRE FÁJ.
Te kedves Vándor!
Figyelj Te kedves vándor,
Ki a versemet olvassa,
Az élet nem csak sírás,
Mely a szépet elmossa!
Tudni kell becsülni a jót,
ha a legapróbbnak is tűnik,
Mert a legkisebb dolgok
A rosszat mind elűzik!
Lehet, csak évek múltán
köszönt rád a boldogság,
de vigasztaljon akkor az:
megérte minden fáradtság!
Mert ha most feladod,
Később nagyon megbánnád,
Mert hidd el elmúlik az,
amiért az életed feladnád!
Ha most azért vagy szomorú,
mert "te sosem leszel boldog",
Ez, higgy nekem, csak tévhit!
Lesznek még jó dolgok!
Ha nagyon szerelmes vagy,
de ő nem szeret Téged,
Ne add fel, mert ne feledd!
Lesz, ki csak érted ébred!
És még annyi dolog van,
De nem érnék a végére,
így befejezem versemet,
De emlékezz a lényegre!
Mindig legyen előtted,
mielőtt bármit is csinálnál:
Lehet, te már boldog leszel,
De másnak, hogy nem élsz,
ÖRÖKRE FÁJ.
Ferencz Győző - Csomagolás nélkül
Ferencz Győző - Csomagolás nélkül
Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.
Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.
Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.
Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt
Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte,
Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod.
Semmit nem találsz, ami ne lenne rég
Saját tulajdonod. Amit elveszel,
Nem tőlem: a magadéra ismersz.
Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk.
Amit adhatnék, úgysem adhatom.
Ha valami megkülönbözteti
A tiédtől, ami az enyém,
Az a másféle tapasztalat.
Ami rátapadt. Az pedig át nem adható.
Használd hát, amit jónak látsz,
Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet.
Ami az enyém, ha adnám is,
Mondom, el nem veheted.
Pedig akkor lenne az enyém,
Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed.
Hogy az kettőnkben közös lesz? Az.
Látod, még te adsz, ha elveszel,
És tőled kapok, ha elfogadod.
Kosztolányi Dezső Az éj, az álom s a kínok
Kosztolányi Dezső
Az éj, az álom s a kínok
De éjidőn szörnyűket álmodunk.
Jönnek felénk piros, kis ördögök,
izzó vaspántba lüktet homlokunk,
sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.
Mint a fegyencek járunk szédelegve
cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,
tengert iszunk s szomjunknak nem elég,
éhségünket eteti az ebéd.
Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,
dús asztaloknál vagyunk éhesek,
és ránk vicsorog a sötét sarokban
egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.
Az éj, az álom s a kínok
De éjidőn szörnyűket álmodunk.
Jönnek felénk piros, kis ördögök,
izzó vaspántba lüktet homlokunk,
sárkányok űznek, krampusz ránk röhög.
Mint a fegyencek járunk szédelegve
cselédlépcsőkön mocskos éjjelekbe,
tengert iszunk s szomjunknak nem elég,
éhségünket eteti az ebéd.
Kincsek között, bársonyba, jóllakottan,
dús asztaloknál vagyunk éhesek,
és ránk vicsorog a sötét sarokban
egy tüzesszemű, ordas, éhes eb.
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin Túl a vízen furcsa tűz
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin
Túl a vízen furcsa tűz
Тúl а vízen furcsa tűz,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Fák tövén sír egy manó -
Hol van а tavalyi hó?
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Hol van а tavalyi hó?
Ám kapunknál áll а tánc,
Járja körbe könnyű lánc.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Járja körbe könnyű lánc.
Ennek bánat, annak baj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Túl a vízen furcsa tűz
Тúl а vízen furcsa tűz,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Ég mohos gally, csonka fűz.
Fák tövén sír egy manó -
Hol van а tavalyi hó?
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Hol van а tavalyi hó?
Ám kapunknál áll а tánc,
Járja körbe könnyű lánc.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Járja körbe könnyű lánc.
Ennek bánat, annak baj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Hajh Iván-éj, Szentiván-éj,
Nékünk jókedv, nékünk zaj.
Abakusz : Este
Abakusz : Este
Az este sejtelmes:
Setét és rejtelmes
Erős és kellemes,
Lehet benne nemes,
Kedves és szellemes…
Az este sejtelmes:
Setét és rejtelmes
Erős és kellemes,
Lehet benne nemes,
Kedves és szellemes…
Dugasz István MADÁR, MADÁR
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Jorge Luis Borges: A PILLANAT
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Hol vannak a századok, hol az álom - benne
a dicsőség, a kard, melyre vágyott hun, tatár?
Az erőd hol van, s hol, mit védeni kell: határ,
s hol van a fa, a tiltott és a faszent merre?
A jelen él csupán. Az időnek arca van:
ezer emlék szobra - mily hazug rend ez, csorba,
amit csak a naptár, az óra rendez sorba.
Év jön év után, így bármit mérni hasztalan.
Pirkadat és éj közt szakadék a végtelen.
Mélyén kín, halál és a vakító fény terem,
majd fáradtan megtörik, utána csend honol.
Ha a Nap lement a tükörből rám más tekint.
A ma, mint a Hold - úgy fogy el, majd egész megint -
mindig fent ragyog, ám nem jön új menny, más pokol.
(Fordította: Kónya Gábor)
Komáromi János(koma) : Suttogó éjszaka
koma : suttogó éjszaka (2007-01-18)
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
bánatos szavú most az éjszaka
emlékfoszlányok itatják át a levegőt
besüt az ablakon keserű-hold világa
halotti-kékbe vonja az ágyon heverőt
az égbolt mélységeibe süppedve
pitypang-csillagok dalolnak
feltámadt vándor-vágyaim sora
csavargó ábrándok magukkal vonszolnak
bármerre fordultam csak feléd néztem
bármerre jártam mindig kerestelek
szívet facsaró éjszakai fények
suttogják lelkemben: sohasem felejtelek
Bárhova mész
Bárhova mész,akármerre haladsz,
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
mindíg lessz hely,hol ellenségre akadsz.
Ezért vidd magaddal barátságomat,
mely nem nézi sem nemed,sem származásodat.
Tudd,hogy van egy pont,
hova bármikor visszatérhetsz.
Itt leszek,s Te tanácsot és segítséget kérhetsz.
nem nagy szó,de annál fontosabb.
Akárki leszel,a BARÁTOM vagy
Galkó Patrícia Csupa, csupa csoda...
Csupa, csupa csoda...
Van egy hely ahol csodák várnak,
és mindenki akit szeretsz ott van Veled.
Mit velük tölthetsz az a pár nap,
körülvéve azokkal, kik szeretnek.
Csodákról mesélek Neked,
én részese voltam nem egynek...!
Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.
Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát,
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
Minden szirmon ül valaki, akit vártál,
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.
Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,
tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod talán nem is létezik,
pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.
Galkó Patrícia
Van egy hely ahol csodák várnak,
és mindenki akit szeretsz ott van Veled.
Mit velük tölthetsz az a pár nap,
körülvéve azokkal, kik szeretnek.
Csodákról mesélek Neked,
én részese voltam nem egynek...!
Érezted már, hogy "bárcsak ez a pillanat örökké tartana"!
Ha igen, akkor Veled is történt már pillanatnyi csoda.
Amikor mosolyod kinyitja a szeretet virágát,
és ebben a virágban minden színt megláthatsz.
Minden szirmon ül valaki, akit vártál,
és most már ott marad Veled, megnyugodhatsz.
Az önzetlen szeretet csodaszámba megy a világon,
tudod az az érzés, mikor melegséggel teli bármi áron.
Azt gondolod talán nem is létezik,
pedig megtalálhatod, mert Benned is ott lakozik.
Galkó Patrícia
Cruz e Souza - Lelkek börtöne
Cruz e Souza - Lelkek börtöne
Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.
Jaj, minden lélek egy börtönben sorvad,
A sötétségben rács mögött zokog
S ablakán túl a mindenség lobog,
Tengerek, éjek, csillagok és holdak.
Mert semmi sem közömbös a fogolynak,
Mit el nem ér, az mind vonzó titok.
Ő rab, de álma felszáll s ott suhog,
Hol a tiszta Tér hullámai folynak.
Ó elnémított, foglyul ejtett árva
Lelkek, kiket a bánat tart bezárva
A magány súlyos lakatja alatt,
Ti nem tudjátok, hol az égi kulcsár,
Csak várjatok, csikorog-e a kulcs már,
Mely megnyitja a titkos kapukat.
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Szabó Lőrinc: Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.
ÁMOK
Álmok
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
Komáromi János(koma) : Álmok
Álmok
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
az álmok ébren elkísérnek
nappal is utolérnek
és finom rezdüléssel rád talál
amiről azt hitted nincsen
úgy érzed csak rád vár
miért élnél bilincsben
mint gyönyörű keret,
úgy fog körbe a képzelet
és minden tettünk, amit szeretetünk diktál
megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében
és lelkünk az égbe száll
egyetlen őszinte ölelésben
légből nőtt karok ölelnek
rád nevetnek távoli szép szemek
egy mosoly jelenti ...az életet
Komáromi János(koma) : Jó éjszakát!
koma : Jó éjszakát!
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
Az éj terítsen sátrat
reszkető álmod fölé
s fonjon meleg takarót
nyugtalan tested köré.
Szelíd csillagok
vigyázzanak rád,
suttogják helyettem
"Szebb és jobb éjszakát!"
Radnóti Miklós - Megbocsájtás
Radnóti Miklós - Megbocsájtás
Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.
Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem és most egyedül vagyok.
Mellemre hajtom csöndben a fejem
És szegény szivemet leejtem ilyenkor
Egy-egy koldus halálos tenyerébe.
Tejízű fehér gyermekek álmait
alszom s reggelre a szivem ragyog
mellem furcsa, csillogó táján.
Ma nyájat őriztem a jóság
dombjain éjjel, de hajnalra
elveszitettem és most egyedül vagyok.
Mellemre hajtom csöndben a fejem
És szegény szivemet leejtem ilyenkor
Egy-egy koldus halálos tenyerébe.
Netelka : Szótlan vers
Netelka : Szótlan vers
Gondolatokba feledkezve,
betűk gyöngyeit nyelvem alá
rejtve ízlelgetem a szavakat.
De mára minden szó bennakadt -
csók nélkül hagyva tűnődő
homlokom, csapodár múzsám
némaságra kárhoztat.
Szótlan versbe szövöm hát
az estét, amint bársony
testét elnyújtja a kertben,
érzem, hogy a pillanat
vezeti a papíron a kezem,
míg ablakomon át lesem a
felhők mögül kibukkanó
sápadt fényű holdat.
Valahol a közelben kutya
ugat, eldübörög egy ósdi
tehervonat, s az éjszaka lassan-
lassan elnyeli a zakatoló várost.
A gondolat is lecsöndesül,
s tompa morajlássá szelidül
egy meg nem született
elvetélt költemény.
Gondolatokba feledkezve,
betűk gyöngyeit nyelvem alá
rejtve ízlelgetem a szavakat.
De mára minden szó bennakadt -
csók nélkül hagyva tűnődő
homlokom, csapodár múzsám
némaságra kárhoztat.
Szótlan versbe szövöm hát
az estét, amint bársony
testét elnyújtja a kertben,
érzem, hogy a pillanat
vezeti a papíron a kezem,
míg ablakomon át lesem a
felhők mögül kibukkanó
sápadt fényű holdat.
Valahol a közelben kutya
ugat, eldübörög egy ósdi
tehervonat, s az éjszaka lassan-
lassan elnyeli a zakatoló várost.
A gondolat is lecsöndesül,
s tompa morajlássá szelidül
egy meg nem született
elvetélt költemény.
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Szabó T. Anna: Pitypang
Szabó T. Anna: Pitypang
Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.
Derengő ezüstport szitál
a holdvilág,
szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jószagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.
Versike
Futni nem futok csak lasan bandukolok
A szépet észre vegyem a jót el ne kerüljem
Szerelmet nem lelem, de barátot meg becsöljem
A bajokat csak észre vegyem,s elkerüljem
A szépet észre vegyem a jót el ne kerüljem
Szerelmet nem lelem, de barátot meg becsöljem
A bajokat csak észre vegyem,s elkerüljem
Netelka : A benned élő évszakok
Netelka : A benned élő évszakok
Egyik kezed nyár - tűzforró inda,
ha ölel, hevétől kilombosodom.
Másik a tél - mintha a szél sírna
a fák közt fagyos, ködszürke hajnalon.
Egyik szemed ősz - pupillád tükre
éjszín, csillagtalan bánatvégtelen.
Másik tavasz - a jövő reménye,
mi átkacsint kettőnket az életen.
Egyik kezed nyár - tűzforró inda,
ha ölel, hevétől kilombosodom.
Másik a tél - mintha a szél sírna
a fák közt fagyos, ködszürke hajnalon.
Egyik szemed ősz - pupillád tükre
éjszín, csillagtalan bánatvégtelen.
Másik tavasz - a jövő reménye,
mi átkacsint kettőnket az életen.
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Juhász Gyula - Úgy szeretem…
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Úgy szeretem én mind e verseket,
Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők,
Mind e nagy vágy ágyában született,
Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt.
Ó verseim, ti elfáradt, beteg,
Szép gyermekek, apátok fiai,
Lemondón járok én közöttetek,
Oly édes kín e sok bút hallani.
Az egyik szőke s álmodón remeg,
Mint valami tavaszi, lázas est,
Szegény szonettem, akkor született,
Mikor egy nagy szerelmem odalett.
A másik víg, boros, hangos gyerek,
De én tudom, a szíve mily beteg.
Felejteni akart akkor fejem
Valakit, akit sohse feledek...
Zengő szonettek, árva gyerekek!
Komáromi János(koma) : hallod?
koma : hallod? (2007-01-16)
hallod?
hogy dobban a léptem
mint mikor élni kísértem a szavakat
vezettem a sorokat
szőttem száz színes szövetté a vonalat
a képzelet hálójába rejtettem
a szépet és a rútat
a gonoszat és a jót
no nem a valót
csupán egy álmodott világot
ami igaz volt
és nem hazudott el semmit
nem takarta szemérmesen
amiről azt gondolta látni nem lehet
amikor azt akartam
hát lángolt a papír
vagy ázott arcokon pihent meg a tinta
és néha a fájdalom repesztett
hazudott közöny falakat
emeltem a mennybe
vagy tiportam a földi pokolba
éledő-pusztuló vágyakat
de lásd!
minden elmúlt
nem jön vissza semmi
tartanak még a színesre szőtt vers-hálók
a bilincs-szavak még nem eresztenek
de lassan belátom
a test nem számít
a lélek...
talán már nincs is itt
és molekula-börtönöm rácsai mögött
már nincs semmi
üres lett a lét
hallod?
visszhang kél még bennem
csak kiáltani kell...
hogy ismét élni kezdjen valami
kell valaki rajtam kívül is
hogy hangja
új lélekkel töltsön
nézz rám!
hallod?
hallod?
hogy dobban a léptem
mint mikor élni kísértem a szavakat
vezettem a sorokat
szőttem száz színes szövetté a vonalat
a képzelet hálójába rejtettem
a szépet és a rútat
a gonoszat és a jót
no nem a valót
csupán egy álmodott világot
ami igaz volt
és nem hazudott el semmit
nem takarta szemérmesen
amiről azt gondolta látni nem lehet
amikor azt akartam
hát lángolt a papír
vagy ázott arcokon pihent meg a tinta
és néha a fájdalom repesztett
hazudott közöny falakat
emeltem a mennybe
vagy tiportam a földi pokolba
éledő-pusztuló vágyakat
de lásd!
minden elmúlt
nem jön vissza semmi
tartanak még a színesre szőtt vers-hálók
a bilincs-szavak még nem eresztenek
de lassan belátom
a test nem számít
a lélek...
talán már nincs is itt
és molekula-börtönöm rácsai mögött
már nincs semmi
üres lett a lét
hallod?
visszhang kél még bennem
csak kiáltani kell...
hogy ismét élni kezdjen valami
kell valaki rajtam kívül is
hogy hangja
új lélekkel töltsön
nézz rám!
hallod?
Radnóti Miklós - Hasonlatok
Radnóti Miklós - Hasonlatok
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst-
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború :
sötétarany,-
ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
Olyan vagy, mint egy suttogó faág,
ha rámhajolsz,
s rejtelmes ízű vagy,
olyan vagy, mint a mák,
s akár a folyton gyűrűző idő,
oly izgató vagy,
s olyan megnyugtató,
mint sír felett a kő,
olyan vagy mint egy vélem nőtt barát
s nem ismerem ma sem
egészen még nehéz
hajadnak illatát,
és kék vagy olykor s félek, el ne hagyj,
csavargó, nyurga füst-
és néha félek tőled én,
ha villámszínű vagy,
s mint napsütötte égiháború :
sötétarany,-
ha megharagszol, ép
olyan vagy mint az ú,
mélyhangú, hosszan zengő és sötét,
s ilyenkor én
mosolyból fényes hurkokat
rajzolgatok köréd.
Mágori Bea ...Ajtó...
...Ajtó...
Ki- és becsapkodnak,
több ezren fogdosnak,
dörömbölnek rajtam,
kopognak, ha baj van,
üvöltenek reám,
fohászkodnak némán.
Néha megtörölnek,
ékkel meggyötörnek,
lefestenek, díszítenek,
üveggel ékesítenek,
áttörik a testem,
letépik kilincsem,
kicserélik záram,
elvárják, hogy hagyjam,
sosem kérnek szépen,
pedig megérdemlem,
de én csak egy ajtó vagyok,
nekem nincsen lelkem...
Mágori Bea
Ki- és becsapkodnak,
több ezren fogdosnak,
dörömbölnek rajtam,
kopognak, ha baj van,
üvöltenek reám,
fohászkodnak némán.
Néha megtörölnek,
ékkel meggyötörnek,
lefestenek, díszítenek,
üveggel ékesítenek,
áttörik a testem,
letépik kilincsem,
kicserélik záram,
elvárják, hogy hagyjam,
sosem kérnek szépen,
pedig megérdemlem,
de én csak egy ajtó vagyok,
nekem nincsen lelkem...
Mágori Bea
Fésűs Éva - Csak ennyi
Fésűs Éva - Csak ennyi
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekbõl teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.
Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekbõl teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.
Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.
Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd.
Garai Gábor: Jókedvet adj
Garai Gábor: Jókedvet adj
ennyi kell, semmi más
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
ennyi kell, semmi más
Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.
Paluska Zsuzsanna Mi kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Vigyelek a hátamon?
Vagy mennél a lábadon?
Ez kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Sírhatok a válladon?
Vagy segítsek magamon?
Ez kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Öntözzem a virágod?
Vagy mentsem meg a világot?
Ez kellene barátom?
Hát mondd csak barátom,
kellene a boldogságod?
Vagy az áprilisi bolondságod?
Ez kellene barátom?
Hát mondd csak barátom,
kell az a csepp tudásom?
Hát mondjad barátom,
mert ki nem találom.
Mi kellene barátom?
Vigyelek a hátamon?
Vagy mennél a lábadon?
Ez kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Sírhatok a válladon?
Vagy segítsek magamon?
Ez kellene barátom?
Mi kellene barátom?
Öntözzem a virágod?
Vagy mentsem meg a világot?
Ez kellene barátom?
Hát mondd csak barátom,
kellene a boldogságod?
Vagy az áprilisi bolondságod?
Ez kellene barátom?
Hát mondd csak barátom,
kell az a csepp tudásom?
Hát mondjad barátom,
mert ki nem találom.
Létezik egy világ
Létezik egy világ ahol minden lehet,
ha engeded az éjji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!
ha engeded az éjji tündér odavezet.
engedd hogy kézenfogjon,s repítsen oda,
hol várni fog rád valami új csoda!
A képzelet szárnyán gyere tarts velem,
hagyd ,hogy a tündérvarázs
lágyan megérintsen.
Tárd ki hát a szíved ,vedd fel mosolyod,
akkor az egész világot másnak láthatod.
Úgy majd megérzed azt a szeretetet,
ami e világban körűlvesz tégedet.
Itt győz a jó és és igazak a szavak,
s a szétfoszlott álmok újra
szárnyalhatnak!
Tóth Árpád: Jó éjszakát
Tóth Árpád: Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek... bolondság... szép jó éjszakát!
Acélszív : Felemás érzelmek
Acélszív : Felemás érzelmek
Az égen csillag ragyog,
Messze szálnak a sasok,
Üvöltenek a farkasok,
Érezd, hogy veled vagyok!
Érezd, hogy miért létezel,
Hogy mindent, csak ezért teszel,
Ha nem, a ködben elveszel,
Hamis próféta nem leszel.
A víz csobog, a nap ragyog,
Felhőről lenézve szárnyalok,
Velem vannak az angyalok,
Végre érzem, szabad vagyok.
Mint hetyke szarvas úgy futok,
Tündérekkel táncolok,
Itt mindent megkaphatok,
Érzem már, hogy boldog vagyok.
Mi ez? Hirtelen felriadok,
Sötétben fekszem, az ágyon vagyok,
Agyam zúg, a fejem sajog,
Nem szólnak már égi dalok.
Itt nincsenek tündérek, angyalok,
Csak diktátorok és zsarnokok,
Az utcán csavargók, koldusok,
De én mégis érzem, itthon vagyok.
Az égen csillag ragyog,
Messze szálnak a sasok,
Üvöltenek a farkasok,
Érezd, hogy veled vagyok!
Érezd, hogy miért létezel,
Hogy mindent, csak ezért teszel,
Ha nem, a ködben elveszel,
Hamis próféta nem leszel.
A víz csobog, a nap ragyog,
Felhőről lenézve szárnyalok,
Velem vannak az angyalok,
Végre érzem, szabad vagyok.
Mint hetyke szarvas úgy futok,
Tündérekkel táncolok,
Itt mindent megkaphatok,
Érzem már, hogy boldog vagyok.
Mi ez? Hirtelen felriadok,
Sötétben fekszem, az ágyon vagyok,
Agyam zúg, a fejem sajog,
Nem szólnak már égi dalok.
Itt nincsenek tündérek, angyalok,
Csak diktátorok és zsarnokok,
Az utcán csavargók, koldusok,
De én mégis érzem, itthon vagyok.
Szép Ernő: Csiga
Szép Ernő: Csiga
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.
Ez itten a csigaház,
Melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
Csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
Víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
Végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
Ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház: repülő
Reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
Benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
Hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én:
Egyszerű légy és szerény,
Ellenséged sose lesz,
Életed szép mese lesz.
Áfonya : Egy leporolt oldalnyi szenvedély
Áfonya : Egy leporolt oldalnyi szenvedély
Egy szempár. Semmi több.
És mégis minden! Lényed összes rezzenése ott táncolt, ott örvénylett abban a fekete pupillában, s a szempillák fekete kerítésén át meg át törve ejtett rabul és vont magához.
Egy mogyoróbarna tekintet, mely ha akart, szelíd volt és simogató, lángjai melegséget sugároztak, de túl közel menvén megégettek.
Tapasztalt egy tekintet volt és mégis, mintha ismeretlen érzés félelme csillant volna, mikor én tükröződtem benne. Elgyengült és hűtlen lett.
Először mindketten menekültünk a másik hatalma elől, persze hiába. Elkapott, megfogott és elvarázsolt egy érzés. Szikrázott és vibrált, míg az idő cigarettaszünetet tartott. Tudtam, hogy vége lesz, de befogtam a fülem, becsuktam a szemem, hogy ne halljam a gondolatokat, ne lássam a Napot, mely biccentve köszönt be az ablakon, hogy aztán tovább haladva az égen ránk szabadítsa a hajnalt.
Mélylevegő...és néhány esetlen mondat egy forró lépcsőn ülve kéz a kézben. Kegyetlen észérvek és meglepő lélekjelenlét.
Kívül szomorú mosollyal búcsúztam, belül, elviselhetetlen csalódottság tombolt…éveket öregedtem egy délután alatt.
Aztán sokáig kísért egy tekintet mindenhol és mindenben és egyre csak hiányzott. Kitöltött valami fájdalmas semmi, amibe talán túlságosan is belefeledkeztem…
Aztán megértettem a miérteket és becsuktam egy kis ajtót a szívem pincéjében, lakatra. Néha ugyan lemegyek kicsit port törölni-mert szeretem azokat a régi emlékkacatokat-de sosem maradok túl sokáig.
Így tudtam csak megőrizni harag nélkül azt a szépséget és szenvedélyt, amivel gazdagítottál.
Mára egy szempár, semmi több. Ennyi maradt belőled.
Egy szempár. Semmi több.
És mégis minden! Lényed összes rezzenése ott táncolt, ott örvénylett abban a fekete pupillában, s a szempillák fekete kerítésén át meg át törve ejtett rabul és vont magához.
Egy mogyoróbarna tekintet, mely ha akart, szelíd volt és simogató, lángjai melegséget sugároztak, de túl közel menvén megégettek.
Tapasztalt egy tekintet volt és mégis, mintha ismeretlen érzés félelme csillant volna, mikor én tükröződtem benne. Elgyengült és hűtlen lett.
Először mindketten menekültünk a másik hatalma elől, persze hiába. Elkapott, megfogott és elvarázsolt egy érzés. Szikrázott és vibrált, míg az idő cigarettaszünetet tartott. Tudtam, hogy vége lesz, de befogtam a fülem, becsuktam a szemem, hogy ne halljam a gondolatokat, ne lássam a Napot, mely biccentve köszönt be az ablakon, hogy aztán tovább haladva az égen ránk szabadítsa a hajnalt.
Mélylevegő...és néhány esetlen mondat egy forró lépcsőn ülve kéz a kézben. Kegyetlen észérvek és meglepő lélekjelenlét.
Kívül szomorú mosollyal búcsúztam, belül, elviselhetetlen csalódottság tombolt…éveket öregedtem egy délután alatt.
Aztán sokáig kísért egy tekintet mindenhol és mindenben és egyre csak hiányzott. Kitöltött valami fájdalmas semmi, amibe talán túlságosan is belefeledkeztem…
Aztán megértettem a miérteket és becsuktam egy kis ajtót a szívem pincéjében, lakatra. Néha ugyan lemegyek kicsit port törölni-mert szeretem azokat a régi emlékkacatokat-de sosem maradok túl sokáig.
Így tudtam csak megőrizni harag nélkül azt a szépséget és szenvedélyt, amivel gazdagítottál.
Mára egy szempár, semmi több. Ennyi maradt belőled.
B. Radó Lili: Fogócska
B.Radó Lili: Fogócska
Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.
Egy pillanatra, Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem!
Minek e hajszás, szívszorító,
véres játékban benne lennem?
Elfáradtam e nagy fogócskán,
Uram, úgy únok felnőtt lenni,
engedj egy kicsit visszamenni
húsz év előttre, kisgyereknek,
sírni, amin a többi sírhat,
s nevetni, amin ők nevetnek.
Uram lásd, sohse voltam boldog,
nézz le egyszer ezer sebemre,
amit szivem helyében hordok.
Simogass engem síma kézzel
s mert hangom halk s az űrbe vész el,
Te szólj helyettem a fogóknak:
ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
hajszás Harc és ezernyi Verseny,
gyötrött Dalom, sok véres Versem,
Féltés, Gond, ájult Szerelem,
ne játsszatok többé velem,
nem ér a nevem.
Kiállok a sorból.
Jó reggelt bébi,
Jó reggelt bébi,
Szíved a kéj széttépi?
Most múlik pont?
Melyet elhajszoltunk, most kihunyt?
Jó reggelt bébi!
Nap az arcod nézi,
Aranyló fürtökkel,
Ujjával játszik meg a holtakkal?
Jó reggelt bébi,
Lelked még a tűz égeti?
Vagy még álmos vagy?
Hagyjalak?
Jó reggelt bébi,
Szám a csókod kéri!
Megsimítom szívedet,
Vagy vegyem le ingedet?
Jó reggelt bébi,
Pajkos vágy a testet szépíti,
Túl korai lenne?
Vagy nem kellene?
Jó reggelt bébi!
Fenn az ég is neked épít,
Várakat, Jó reggelt bébi!
Szívem csak tőled létezik!
Szíved a kéj széttépi?
Most múlik pont?
Melyet elhajszoltunk, most kihunyt?
Jó reggelt bébi!
Nap az arcod nézi,
Aranyló fürtökkel,
Ujjával játszik meg a holtakkal?
Jó reggelt bébi,
Lelked még a tűz égeti?
Vagy még álmos vagy?
Hagyjalak?
Jó reggelt bébi,
Szám a csókod kéri!
Megsimítom szívedet,
Vagy vegyem le ingedet?
Jó reggelt bébi,
Pajkos vágy a testet szépíti,
Túl korai lenne?
Vagy nem kellene?
Jó reggelt bébi!
Fenn az ég is neked épít,
Várakat, Jó reggelt bébi!
Szívem csak tőled létezik!
Szép Ernő : Meglátod
Szép Ernő : Meglátod
A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.
És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.
A csillagok fölé
repül már az ember,
s lemegy olyan mélyre,
amily mély a tenger.
És lenn a tengerben
már fotografálhat,
ismerős lesz minden
rejtett növény, állat.
Doom A csodaszép lány balladája
A csodaszép lány balladája
2008-07-23 09:30:49
Élt egyszer egy csodaszép lány,
Csodaszép lány, szomorú.
Sírva sétált héthatárra
Kezeiben koszorú.
Hullott rája ezüsteső,
Ezüsteső, szivárvány.
Merre menjen, hol keresse,
Kedvesét e csodalány?
Tavasz nyílott csalfa szóval,
Csalfa szóval, erre hát.
Elindult a messzeségbe
Hátrahagyva otthonát.
Eljött a nyár, fény szitálta,
Fény szitálta homlokát.
Madárdalban, csillagfényben,
Megtört szíve dalra várt.
Sárga levél rezzen körbe,
Rezzen körbe, merre lát.
Szürke homály fonja által,
Könnyes idő, lett - e táj.
Havas hegycsúcs, tör magasba,
Tör magasba, szüntelen.
Összeroskad gyönge lába.
- Szerelmemet nem lelem.
Elfeledett héthatárban,
Héthatárban, csend: halál.
Ott nyugszanak ketten párban,
Szívük egymásra talált.
2008-07-23 09:30:49
Élt egyszer egy csodaszép lány,
Csodaszép lány, szomorú.
Sírva sétált héthatárra
Kezeiben koszorú.
Hullott rája ezüsteső,
Ezüsteső, szivárvány.
Merre menjen, hol keresse,
Kedvesét e csodalány?
Tavasz nyílott csalfa szóval,
Csalfa szóval, erre hát.
Elindult a messzeségbe
Hátrahagyva otthonát.
Eljött a nyár, fény szitálta,
Fény szitálta homlokát.
Madárdalban, csillagfényben,
Megtört szíve dalra várt.
Sárga levél rezzen körbe,
Rezzen körbe, merre lát.
Szürke homály fonja által,
Könnyes idő, lett - e táj.
Havas hegycsúcs, tör magasba,
Tör magasba, szüntelen.
Összeroskad gyönge lába.
- Szerelmemet nem lelem.
Elfeledett héthatárban,
Héthatárban, csend: halál.
Ott nyugszanak ketten párban,
Szívük egymásra talált.
Litauszky Bence La Fonteine emlékére
La Fonteine emlékére
Fönt ült a holló a fán,
szájában egy kerek sajt,
alant a ravaszdi tán
egy órája vár, s sóhajt,
csak egy kis sajtot óhajt.
Hát csak beszél és beszél,
dicséri a madarat,
szavait viszi a szél,
várja, hogy dalra fakad
végre az irigy madár,
de hát arra hiába vár.
A holló másra figyel.
Figyelmét mi tereli el?
A róka már majd meggebed.
"Törődik a fene veled!
Lakjál jól a sajtodon,
hogy akadna a torkodon!"
Már-már majdnem elsompolyog,
De a madár, lám mosolyog,
Majd hangosan fel-felnevet,
A sajt szájából kiesett.
A sajt így hát hozzá került,
De nem érti, hogy sikerült
Másnak az, min ő szenvedett,
A holló min nevethetett.
A holló mit hallhatott,
Min ekkorát kacagott?
Már elmondta mindenkinek,
Csak rókákkal nem osztja meg.
Mikor a róka vadászott,
És nem sajtot kunyerászott,
Hallotta ezt az esetet:
Míg a hangya gyűjtögetett,
Töltötte a téli raktárt,
A tücsök hegedülgetett,
És ontotta a muzsikát.
Ám mikor eljött a tél,
Lehullott a sok falevél,
A tücsköt hívták ebédre,
A muzsikáért cserébe,
A hangya, pedig magányában,
Üldögélt nagy raktárában.
Az étele megromlott,
S ő hangyász elé ugrott.
Litauszky Bence
Fönt ült a holló a fán,
szájában egy kerek sajt,
alant a ravaszdi tán
egy órája vár, s sóhajt,
csak egy kis sajtot óhajt.
Hát csak beszél és beszél,
dicséri a madarat,
szavait viszi a szél,
várja, hogy dalra fakad
végre az irigy madár,
de hát arra hiába vár.
A holló másra figyel.
Figyelmét mi tereli el?
A róka már majd meggebed.
"Törődik a fene veled!
Lakjál jól a sajtodon,
hogy akadna a torkodon!"
Már-már majdnem elsompolyog,
De a madár, lám mosolyog,
Majd hangosan fel-felnevet,
A sajt szájából kiesett.
A sajt így hát hozzá került,
De nem érti, hogy sikerült
Másnak az, min ő szenvedett,
A holló min nevethetett.
A holló mit hallhatott,
Min ekkorát kacagott?
Már elmondta mindenkinek,
Csak rókákkal nem osztja meg.
Mikor a róka vadászott,
És nem sajtot kunyerászott,
Hallotta ezt az esetet:
Míg a hangya gyűjtögetett,
Töltötte a téli raktárt,
A tücsök hegedülgetett,
És ontotta a muzsikát.
Ám mikor eljött a tél,
Lehullott a sok falevél,
A tücsköt hívták ebédre,
A muzsikáért cserébe,
A hangya, pedig magányában,
Üldögélt nagy raktárában.
Az étele megromlott,
S ő hangyász elé ugrott.
Litauszky Bence
Szeretnék egy meseerdőt
Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket,
Szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok,
S nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.
Dugasz István MADÁR, MADÁR
MADÁR, MADÁR
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
Madár, madár kedves madár
A te hangod messzire száll
Olyan messze, mint a lelkem
Kérlek, vidd el az én versem.
Vidd el egy édes leánynak
Adjál neki egy kis vágyat,
Szállj ablaka közelébe,
Öntsél vágyat a szívébe,
Ha felébred a dalodra
Versemet mondd el dalolva,
Mondd el neki, hogy szeretem
Talán ő az egyetlenem.
Úgy szeretem, mint senkit még
Szívem, mint Nap érte úgy ég.
Hajnalban mondd, Nappal küldöm
Látni őt már az is öröm.
Hajnalpírját lelkem bírja,
Benne mond meg versem írja.
Neki adom a harmatot.
Napot, Holdat és a csillagot.
Harmatot a rózsa szirmán,
De őt százszor jobban bírnám,
Ha mosolya enyém volna,
Hátha még az édes csókja.
Versemet úgy daloljad el,
Könnyes szemmel ébredjen fel.
Örömében hulljon könnye,
Hogy szeressen mindörökre.
Minden egyes könnycseppjében
Majd a lelkét benne érzem.
Ha éneked ilyen szép lesz
Amit érzek, te is érezd.
Dugasz István
Sango Villagren: Költészet egy dalban
Sango Villagren:
Költészet egy dalban
A húrok pengetése nem való annak,
kinek műveltségben hiányai vannak.
Minden hang a dalban egyaránt fontos,
hogy tiszta legyen, szép, töretlenül pontos.
Ne mocskold be a modernkor kamasz stílusával!
Művedet, mint tiszta leplet kened össze sárral.
Minden apró mozzanat, csöppnyi részlet számít,
ezekből elméd árja csodás művet állít.
Érzéseid add e dalba, ne csak azt, mi körülvesz,
ha így teszel, a végeredmény mindenkor öröm lesz.
Ha képtelen vagy engedni a teljesség hatalmának,
hagyd hát meg a pengetés örömeit másnak.
Tedd hát le a lantot, vagy gyakorolj szorgosan,
s ha nem érzed teljesnek, annak oka van.
Hajtsd a fejed mindenkor a bátor intő szóra!
Arra, ki hallgatja dalod kezdetektől fogva.
Mert ő látja át hibádat, hallja Azt a hangot.
Játszd hát újra, finomítgasd, vagy engedd el a lantot.
Költészet egy dalban
A húrok pengetése nem való annak,
kinek műveltségben hiányai vannak.
Minden hang a dalban egyaránt fontos,
hogy tiszta legyen, szép, töretlenül pontos.
Ne mocskold be a modernkor kamasz stílusával!
Művedet, mint tiszta leplet kened össze sárral.
Minden apró mozzanat, csöppnyi részlet számít,
ezekből elméd árja csodás művet állít.
Érzéseid add e dalba, ne csak azt, mi körülvesz,
ha így teszel, a végeredmény mindenkor öröm lesz.
Ha képtelen vagy engedni a teljesség hatalmának,
hagyd hát meg a pengetés örömeit másnak.
Tedd hát le a lantot, vagy gyakorolj szorgosan,
s ha nem érzed teljesnek, annak oka van.
Hajtsd a fejed mindenkor a bátor intő szóra!
Arra, ki hallgatja dalod kezdetektől fogva.
Mert ő látja át hibádat, hallja Azt a hangot.
Játszd hát újra, finomítgasd, vagy engedd el a lantot.
Szoby Zsolt Elkésett vallomás
Elkésett vallomás
Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
amiért mindeddig hiába küzdöttem,
és mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.
Láttam szőke fürtök árnyalta arcod,
finom ívelésű ajkad, dús szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
elbűvölő pillantása ragyogott rám.
Eszménnyé vált e tünemény látomás,
mint megkésett őszinte, igaz vallomás,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak - örökké szeretni...
Szoby Zsolt
Álmodtam arról, mi egykor vágyam volt,
amiért mindeddig hiába küzdöttem,
és mi oly szép, még ha csak álmodom is:
egy csók s egy ölelés tőled, kit szerettem.
Láttam szőke fürtök árnyalta arcod,
finom ívelésű ajkad, dús szempillád,
melyek alól mosolygós szemeidnek
elbűvölő pillantása ragyogott rám.
Eszménnyé vált e tünemény látomás,
mint megkésett őszinte, igaz vallomás,
s érzem, soha többé nem tudlak feledni,
szeretni foglak - örökké szeretni...
Szoby Zsolt
Nyakó Imre Dalos madár
Dalos madár
Dalos madár fenn az égen,
oly vidáman énekel,
a szabadság tengerében,
zengő dallal útra kel.
Dalos madár szárnya lebben,
a szabadság dala száll,
szállj az égen, élj vidáman,
dalos szívű kismadár.
A kismadár tovareppen,
de az ének itt marad,
a kismadár megtanulta,
hogy őrizze álmodat.
Dalos madár vagyok én is,
ébren őrzöm álmodat,
tovareppenhetek egyszer,
de a dalom itt marad.
Dalos madár szárnya szegve,
ül az ágon szomorún,
nem repülhet csicseregve,
szívét elönti a bú.
Az én szívem is szomorú,
hogyha nem dalolhatok,
de csak akkor énekelek,
hogyha szabadon vagyok.
Nyakó Imre
Dalos madár fenn az égen,
oly vidáman énekel,
a szabadság tengerében,
zengő dallal útra kel.
Dalos madár szárnya lebben,
a szabadság dala száll,
szállj az égen, élj vidáman,
dalos szívű kismadár.
A kismadár tovareppen,
de az ének itt marad,
a kismadár megtanulta,
hogy őrizze álmodat.
Dalos madár vagyok én is,
ébren őrzöm álmodat,
tovareppenhetek egyszer,
de a dalom itt marad.
Dalos madár szárnya szegve,
ül az ágon szomorún,
nem repülhet csicseregve,
szívét elönti a bú.
Az én szívem is szomorú,
hogyha nem dalolhatok,
de csak akkor énekelek,
hogyha szabadon vagyok.
Nyakó Imre
Móra Ferenc A szív a legfurcsább csavargó
Móra Ferenc
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad
A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.
A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.
A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.
A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.
A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad
Szabó Gitta Tűzről pattant
Tűzről pattant
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!
(Szabó Gitta: 2007-05-09)
Pörgelábú
Táncot járó
Szikralány.
Izzó szoknya
Vörös uszály
Lángnyelvű a napsugár.
Aranyszínű napkelte
Ragyogó zenit
Köszöntelek ifjú hajnal
Jó, hogy láthatlak megint!
(Szabó Gitta: 2007-05-09)
Birtalan Ferenc: Kertünkben
Birtalan Ferenc: Kertünkben
Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.
Ébred az estike este.
Ámul a tátika lesve.
Elalszik, nyitva a szája.
Estike-illat az álma.
Thomas D. Angelo Csillagos éjszaka
Csillagos éjszaka
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.
Jól érzem magam, barátok közt vagyok,
Barátok közt, kiknek hálát adok,
Hogy élnek és vannak nekem,
S napjaikat töltik velem.
Nélkülük üres lenne kis világom,
Hamar megölne hatalmas magányom.
De itt ülnek mellettem és nézik a csillagokat,
Nézem én is, nevetünk nagyokat.
Van egy csillag, mi fényesebb, mint a többi,
S én csak egy dologhoz tudom kötni,
Ez a mi barátságunk csillaga,
Mely ki nem alszik, soha de soha.
Thomas D. Angelo
Gyönyörű, tiszta éjszakán,
Ülünk hárman a verandán,
Nézzük a fényes csillagokat,
Kergetjük a kusza gondolatokat.
Jól érzem magam, barátok közt vagyok,
Barátok közt, kiknek hálát adok,
Hogy élnek és vannak nekem,
S napjaikat töltik velem.
Nélkülük üres lenne kis világom,
Hamar megölne hatalmas magányom.
De itt ülnek mellettem és nézik a csillagokat,
Nézem én is, nevetünk nagyokat.
Van egy csillag, mi fényesebb, mint a többi,
S én csak egy dologhoz tudom kötni,
Ez a mi barátságunk csillaga,
Mely ki nem alszik, soha de soha.
Thomas D. Angelo
Kormányos Sándor Hold sarlóján
Hold sarlóján
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor
Takarót simít a sűrű csend
lebbenő álmok bársonya,
hold sarlóján ringatózik
a csillagfényű éjszaka.
Árnyak suhannak túl a fákon
a bokrok alatt tücsök zenél,
altatót hegedül az éjszakának
s vele dúdol a kósza szél.
Álom kering a hold körül
ruháján ezüstös fény ragyog
rádőlnek mind, s mint égi párnán
alszanak rajta a csillagok.
Kormányos Sándor
Lilla eset
Lilla eset
Nem szól, én is csak hallgatok
Nem figyel, én még csak suttogok
Értetlen állok remegve nélküle
Nélküle állok, ő érte remegve
Nem értem miért teszi
Nem értem hogyan hiszi
Nem tudom mit miért szeretne
De tudom mi hogyan lehetne
Karjaiban elszáll a félelem
Két szemében elveszve létezem
Próbáltam nem bírom egyedül
A magánytól mindenki menekül
Magyar Komondor
Nem szól, én is csak hallgatok
Nem figyel, én még csak suttogok
Értetlen állok remegve nélküle
Nélküle állok, ő érte remegve
Nem értem miért teszi
Nem értem hogyan hiszi
Nem tudom mit miért szeretne
De tudom mi hogyan lehetne
Karjaiban elszáll a félelem
Két szemében elveszve létezem
Próbáltam nem bírom egyedül
A magánytól mindenki menekül
Magyar Komondor
AMALINA ÁMULOK
Amalina:
Ámulok
A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.
A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.
Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.
Hűségesen, feltétel nélkül.
Ámulok
A verssorok
csak úgy grasszálnak.
Meg akarják fogni
hangulatát a mának.
A napfelkelte elragad,
bizalmat ébreszt,
s nem marad
helye a kétkedésnek.
Minden nap újra
rendületlenül
a Nap felkel, felhevül,
s adja szeretetét nekünk.
Hűségesen, feltétel nélkül.
Bogár Lilla Remény
Remény
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Bogár Lilla
Nem kereslek,
Majd te megtalálsz,
Nem kutatlak,
Utat hozzám mindig látsz!
Nem nézek rád,
Elég, ha érzed,
Szívem rád vár,
Vedd már észre, kérlek!
Nem sírok utánad,
Hisz te sem tennéd,
Hiába siratlak,
Észre sem vennéd!
Nézem gyönyörű szemed,
S a szememben egy könny lepereg.
Nem nézem csodás ajkad,
Csak rád gondolok s velem vagy.
Csak rád gondolok,
De te nem érsz rám,
Rólad álmodom,
Ó kérlek, bújj hozzám
Szívem vár ezt ne felejtsd,
Lelkem miattad egy üres sejt,
Megcsókolsz és életre kel,
Csak csókolj meg még egyszer!
Csókod íze oly csodás,
Vele szép a napsugár,
Kezed melege csordultig betölt,
Arcod szememre mosolyt ölt.
Most már nézem gyönyörű szemed,
S többé nem félek tőled,
Ajkad hozzám ér,
S a szívembe újra van remény!
Bogár Lilla
Helen Bereg : Jóéjszakát puszi
Helen Bereg : Jóéjszakát puszi (2006-11-26)
Lehunyt szemed fölött a lehelet.
Lágyan, cirógatón lengedez.
Találgatod: Elsuhan? Marad?
Elég a feltámadó vágy, az akarat,
Hogy csókként szemhéjadon
Piheként ott maradjon?
Álomba röpít a pihe suhanása.
Finom. Némán vágysz utána.
Csók volt, vagy csak egy pihe?
Reggelre nem tudod te se.
Lehunyt szemed fölött a lehelet.
Lágyan, cirógatón lengedez.
Találgatod: Elsuhan? Marad?
Elég a feltámadó vágy, az akarat,
Hogy csókként szemhéjadon
Piheként ott maradjon?
Álomba röpít a pihe suhanása.
Finom. Némán vágysz utána.
Csók volt, vagy csak egy pihe?
Reggelre nem tudod te se.
Thalis Silvenier Álmodj szépeket
Álmodj szépeket
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
(Thalis Silvenier
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egeszen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat szákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
(Thalis Silvenier
Petőfi Sándor Anyám tyúkja
Anyám tyúkja
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor
Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’...
Anyám egyetlen jószága.
Petőfi Sándor
Sárhelyi Erika: A világ vége
Sárhelyi Erika: A világ vége
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.
Egyszer elmennék a világ végére.
Csak hogy tudjam végre, le tudok-e
ülni a szélére. Megnézném, milyen
onnan a kilátás, s elvész-e a kiáltás,
vagy egy másik világból megjön
rá a felelet. Elvégre meglehet,
a világ vége csak egy másik kezdet.
Talán egy híd is vezet oda át.
Már látom, ahogy sok óriásplakát
hirdeti: ,,Last minute ajánlat, vissza
nem térő alkalom, megnézheti
- most akciós áron - mi van odaát,
a másik oldalon!" Ha a hídon túl
nagy lenne a forgalom, fizetnék egy
révészt, aki átvisz. S ha sokat nem is,
de maradnék néhány röpke órára,
kipróbálnám, milyen egy másik
világból fütyülni erre a világra.
Van két ember, akik szeretik egymást.
Van két ember, akik szeretik egymást.
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok
Nem szerelem, mert az elmúlik.
Ez soha!
Barátság? Ez annál sokkal több!
Egy földöntúli viszony,
Amelyet az angyalok támogatnak.
Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelkitársi kapcsolat.
Összeköt két embert egy láthatalan szál,
Melyet senki nem szakíthat szét.
Nincs magyarázkodás, nincs felelősségrevonás, csak a hit.
Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,
És bármit megtennének a másik boldogságáért.
Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,
És boldog lehet az, aki ezt megélheti.
Én boldog vagyok
József Attila REMÉNYTELENÜL
REMÉNYTELENÜL
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
József Attila
Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.
József Attila
Hrabina Dávid Vers egy lánynak
Hrabina Dávid
Vers egy lánynak
Ismerek egy lány, aki szebb, mint akárki,
A neve is szép Rena,
Róla írok eme imában.
Gyönyörű, vagy mint a tündöklő nap,
Vagy mint mikor a nap a felhővel összecsap
Nem sokat tudok rólad
Mégis úgy érzem, mintha csak téged ismernélek egymagad.
A mosolyod szép,
Mint a Mona Lisa arckép,
Mikor az ég és a föld összecsap,
Te akkor is gyönyörű maradsz.
Tündökölsz a fényben,
És fény leszel a sötétségben,
Szembeszállsz minden bajjal,
Mert te vagy egy földre szállt angyal.
Nélküled talán nem is léteznék,
És a földön sem élhetnék,
Mindent és mindenkit a szeretet tart életben,
Mivel te látsz el engem egy életre!
Igen ez vagy te,
Egy gyönyörű varázslat,
S nem ismerek, még egy ilyen lányt,
OKOSAT, SZÉPET ÉS BÁTRAT!
Vers egy lánynak
Ismerek egy lány, aki szebb, mint akárki,
A neve is szép Rena,
Róla írok eme imában.
Gyönyörű, vagy mint a tündöklő nap,
Vagy mint mikor a nap a felhővel összecsap
Nem sokat tudok rólad
Mégis úgy érzem, mintha csak téged ismernélek egymagad.
A mosolyod szép,
Mint a Mona Lisa arckép,
Mikor az ég és a föld összecsap,
Te akkor is gyönyörű maradsz.
Tündökölsz a fényben,
És fény leszel a sötétségben,
Szembeszállsz minden bajjal,
Mert te vagy egy földre szállt angyal.
Nélküled talán nem is léteznék,
És a földön sem élhetnék,
Mindent és mindenkit a szeretet tart életben,
Mivel te látsz el engem egy életre!
Igen ez vagy te,
Egy gyönyörű varázslat,
S nem ismerek, még egy ilyen lányt,
OKOSAT, SZÉPET ÉS BÁTRAT!
Juhász Gyula - Egy régi nyárból
Juhász Gyula - Egy régi nyárból
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A Tisza nyári éjjel kanyarog
Ily unalmasan, nagy esők után
Füzek közt, ha a hold nézi csupán.
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A boldogságos esték olyanok,
Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,
Mint jó emberek szelíd álmai.
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
Ilyenkor félénken kopogtatok
A holnapok homályos ablakán,
Ott benn milyen sors árnya les ma rám?
Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,
Én nagyon fázós és fáradt vagyok.
S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,
Mint rémlátók, ha messze szél kopog.
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A Tisza nyári éjjel kanyarog
Ily unalmasan, nagy esők után
Füzek közt, ha a hold nézi csupán.
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
A boldogságos esték olyanok,
Mint elnyújtózó nyárfák árnyai,
Mint jó emberek szelíd álmai.
Ezek szép, csöndes, egyszerű napok,
Ilyenkor félénken kopogtatok
A holnapok homályos ablakán,
Ott benn milyen sors árnya les ma rám?
Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok,
Én nagyon fázós és fáradt vagyok.
S szívem kiállt kínoktól úgy dobog,
Mint rémlátók, ha messze szél kopog.
Shakespeare Az vagy nekem
Shakespeare
Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(fordította: Szabó Lõrinc)
Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(fordította: Szabó Lõrinc)
Babits Mihály - Csak egy kis méhe...
Babits Mihály - Csak egy kis méhe...
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem már ma költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.
Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.
Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.
De jó ébredni fehér falak közt
madárszóra,
ahogyan engem már ma költött
a hajnalóra.
Nap néni oly szelíden mosolygott
az ablakra
éji viharnak könnyes emlékét
szárogatva.
De mint egy morcan kedélyes bátya
vastag hangja,
mordult be kintről az öregtemplom
morc harangja.
Egy kicsi méh meg beszorult valahogy
a szobába
s az egész szoba most zeng, mint egy zsongó
zeneláda.
Szeretnék sírni: olyan szép minden!
Korholj, bátya:
mért veszett bangó figyelmem annyi
csúnyaságra?
Mosolyogj, néne! Csak egy kis méhe
szállt lelkembe
s újra zeng lelkem - zsong, mintha örök
hangszer lenne.
Amalina Ima Lélekért
Ima Lélekért
Nehéz megszólalni,
ha nincs, aki figyel,
nehéz dalt formálni,
ha üres a szíved.
Kongó üresség lelked,
s talán ha Te figyeled,
ha szinte eggyé válsz vele,
megszólal titkos éneke.
Nem tudom még, milyen lesz,
de várom a Lelket:
történjen meg belül a változás,
s jöjjön a Megújulás!
Amalina
Nehéz megszólalni,
ha nincs, aki figyel,
nehéz dalt formálni,
ha üres a szíved.
Kongó üresség lelked,
s talán ha Te figyeled,
ha szinte eggyé válsz vele,
megszólal titkos éneke.
Nem tudom még, milyen lesz,
de várom a Lelket:
történjen meg belül a változás,
s jöjjön a Megújulás!
Amalina
Kassák Lajos: Mindenkihez
Kassák Lajos: Mindenkihez
Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar eloletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyu játékait
önmagával önmagának.
Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar eloletek.
És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyu játékait
önmagával önmagának.
Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.
Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Hegyi Gabriella Neked...
Neked...
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked.
Hiába, remegek ha mosolyog rám szemed.
Kabátom összehúzva próbálom rejteni szívem,
S teszek úgy, mintha nem lenne semmi sem.
Nem érti senki sem, nem értem én sem,
miért van, hogy reményeddel élem életem.
Nem tettél semmit, csak csendben rám néztél,
nem mondtam semmit, mert nem is kérdeztél.
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
mégis lehet, hogy a valót is ismered?
Üzen-e valamit szemem, mikor belenézel?
Tudsz-e valaha szárnyalni üzenetével?
Érezted-e már te is néhány pillanatra,
hogy a tétova álmok olykor elragadnak?
Miért érzem mégis, hogy simogat szemed melege?
Mikor nem beszélünk se te, se én... senki se!
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
de hazudni is fáj, ha az álmodat kergeted.
Legbelül, hol bánatból vers fakad,
a szívemben vállalom önmagam.
Hiába küzd ellene rideg józan ész,
győz a szív, de még mindig magányról zenél.
A zene mégis neked szól,
egyszer tán meghallod valahol.
Hazudjam hát hogy nem szeretlek?
Hazudjam magamnak, és neked?
Nem teszem többet, csak nyújtsad a kezed!
Hegyi Gabriella
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked.
Hiába, remegek ha mosolyog rám szemed.
Kabátom összehúzva próbálom rejteni szívem,
S teszek úgy, mintha nem lenne semmi sem.
Nem érti senki sem, nem értem én sem,
miért van, hogy reményeddel élem életem.
Nem tettél semmit, csak csendben rám néztél,
nem mondtam semmit, mert nem is kérdeztél.
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
mégis lehet, hogy a valót is ismered?
Üzen-e valamit szemem, mikor belenézel?
Tudsz-e valaha szárnyalni üzenetével?
Érezted-e már te is néhány pillanatra,
hogy a tétova álmok olykor elragadnak?
Miért érzem mégis, hogy simogat szemed melege?
Mikor nem beszélünk se te, se én... senki se!
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
de hazudni is fáj, ha az álmodat kergeted.
Legbelül, hol bánatból vers fakad,
a szívemben vállalom önmagam.
Hiába küzd ellene rideg józan ész,
győz a szív, de még mindig magányról zenél.
A zene mégis neked szól,
egyszer tán meghallod valahol.
Hazudjam hát hogy nem szeretlek?
Hazudjam magamnak, és neked?
Nem teszem többet, csak nyújtsad a kezed!
Hegyi Gabriella
Kormányos Sándor Furcsa ember
Furcsa ember
Ki verset farag, furcsa ember,
folyton keresi szárnyait
de nem találja, hát bánatában
versbe faragja álmait.
Ki verset farag, furcsa ember
csak pengeti lelke húrjait,
s ha nevetnek rajta körbenéz,
és nem érti ő sem, mért van itt.
Ki verset farag, furcsa ember
folyton mondandója van
szívét, lelkét eléd önti,
mégis mindig szótalan.
Ki verset farag, furcsa ember
néha verset írni sem mer.
Kormányos Sándor
Tóth Beáta Mária Távolból érzem
Távolból érzem
Mert a távolságban rájövünk arra
Hogy mit is jelent nekünk a másik
Mert még mindennap látva
Nem érezhetjük mennyire hiányzik
Hiszen velünk van
S aki itt van, nem hiányozhat
De midőn megnőnek a kilométerek
Megtudhatjuk, hogy igazán mit jelentett
S ha hetek, hónapok telnek el
Hogy nem találkozhatunk
Csak levelek cserélődhetnek
De egymást nem láthatjuk
Mert sok az az út...
De néha egymáshoz indulunk
S ilyenkor még kedvesebb a találkozás...
Már én is tudom, mi az igaz barátság!
Tóth Beáta Mária
Mert a távolságban rájövünk arra
Hogy mit is jelent nekünk a másik
Mert még mindennap látva
Nem érezhetjük mennyire hiányzik
Hiszen velünk van
S aki itt van, nem hiányozhat
De midőn megnőnek a kilométerek
Megtudhatjuk, hogy igazán mit jelentett
S ha hetek, hónapok telnek el
Hogy nem találkozhatunk
Csak levelek cserélődhetnek
De egymást nem láthatjuk
Mert sok az az út...
De néha egymáshoz indulunk
S ilyenkor még kedvesebb a találkozás...
Már én is tudom, mi az igaz barátság!
Tóth Beáta Mária
Nessa: Egy éjjelen
Nessa:
Egy éjjelen
Eljött az éj s most megint gondolkozom.
Nem tudom ki vagyok és hogy ki akarok lenni.
Madár az égen hogy szabadon száljak?
Vihar a szélben hogy bármerre járjak?
Nem.
Legyek csillag!
Csillag az égen mely éjszaka
fényesen ragyog.
Egy fény, szabad, szép,
érzéseket kifejező jelenség,
ez legyek én.
Ez kit mindenki szeret,
ki mindenkit lát.
És ne csak legyek, hanem hiszem
hogy egy szép éjszakán
mikor felnézek az égre
és egy csillag visszakacsint rám,
én is azzá válok.
Egy éjjelen
Eljött az éj s most megint gondolkozom.
Nem tudom ki vagyok és hogy ki akarok lenni.
Madár az égen hogy szabadon száljak?
Vihar a szélben hogy bármerre járjak?
Nem.
Legyek csillag!
Csillag az égen mely éjszaka
fényesen ragyog.
Egy fény, szabad, szép,
érzéseket kifejező jelenség,
ez legyek én.
Ez kit mindenki szeret,
ki mindenkit lát.
És ne csak legyek, hanem hiszem
hogy egy szép éjszakán
mikor felnézek az égre
és egy csillag visszakacsint rám,
én is azzá válok.
Varga Kálmán Hozzád Barátom
Hozzád Barátom
Reménytől megfosztva, sötét magányba zártan,
Bilincselt lélekkel, s bedugva két fülem.
Agyamban lázasan, egyre lejjebb ástam,
Hová nem ért valóság, csak páni félelem.
Félelmemben attól, mindent elveszítek,
Egyetlen társam, s jó barátaim,
S legfőképp hitemet, hogy csak jól érdemes élnem.
Elégtem, s láttam saját hamvaim.
Nehéz, nehéz idők voltak.
Emlékét mindmáig magamban hordom.
De hitem, s bizalmam lassan visszatérnek
S már tudom mi az, mi átsegít minden gondomon.
A szép dolgok, percek, s veled töltött órák,
Nagy beszélgetések, szép emlékeim.
A tűz fénye, melynél sokszor melegedtünk,
Mi mellett merengtünk világ dolgain.
Könnyező szemekkel mikor szemembe néztél,
Gyógyulj meg, mondtad, mert ez fáj nekem.
Akkor, ott még nem érezhettem,
Mart még a kétség, s köd lepte el szemem.
Adtál időt, s volt türelmed várni,
Tisztul a látás és az értelem.
Lesz idő, amikor nem tud már fájni.
Tudtad, hogy utam hozzád még meglelem.
Sokszor éreztem, nem csinálom végig,
Elég, mert küzdelmem sehová nem vezet.
De most már tudom, mit nem tudtam eddig,
Barátom! Hidd el, Te érted érdemes.
Varga Kálmán
Erdős Pál Attila: Házibuli az erdőben...
Erdős Pál Attila:
Házibuli az erdőben...
Egy erdei állat gondolata merész
házibulit szeretne, de nincsen zenész.
Medve, kinek hallása jó, lesz gitáros
Ám zenélés közben vedel, mert iszákos.
Lehetőségét észleli egy sértett nyúl
Sokat csúfolják, ezért lelkében harc dúl.
Gyávaságát legyőzve medvét elveri
aki a jó hírét azonnal elveszti.
Másnap reggel az oroszlán a medvéhez
fordul és kérdé, mi történt? Kedvéhez
méltó a válasz: a francba, "mittudomén",
ily szörnyű baleset mindenkit utolér.
Derengeni kezd a medvének, s eszébe jut
az elkövető fején két hegyes és rút
valami volt. A nyúl mindent kihallgatott,
majd vigyorogva a csigához ballagott:
- Menekülj édes komám, szorul a hurok! -
Házibuli az erdőben...
Egy erdei állat gondolata merész
házibulit szeretne, de nincsen zenész.
Medve, kinek hallása jó, lesz gitáros
Ám zenélés közben vedel, mert iszákos.
Lehetőségét észleli egy sértett nyúl
Sokat csúfolják, ezért lelkében harc dúl.
Gyávaságát legyőzve medvét elveri
aki a jó hírét azonnal elveszti.
Másnap reggel az oroszlán a medvéhez
fordul és kérdé, mi történt? Kedvéhez
méltó a válasz: a francba, "mittudomén",
ily szörnyű baleset mindenkit utolér.
Derengeni kezd a medvének, s eszébe jut
az elkövető fején két hegyes és rút
valami volt. A nyúl mindent kihallgatott,
majd vigyorogva a csigához ballagott:
- Menekülj édes komám, szorul a hurok! -
Misela Tomčala Igaz barát
Igaz barát
Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e.
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette.
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán,
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
Mert egy igaz barát az élethez kell,
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs.
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret.
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos,
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!
Misela Tomčala
Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e.
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette.
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán,
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
Mert egy igaz barát az élethez kell,
Az veled lesz akkor is, mikor más már régen nincs.
Ő akkor jön, mikor mindenki más elmegy,
És tudod, hogy minden hibáddal együtt szeret.
Hiszen ő figyelmeztet arra, hogy az arcod maszatos,
Egyszóval egy igaz barát az életben kimondhatatlanul fontos!
Misela Tomčala
F. Bozó Éva: Elég egy kicsi RÉS!
F. Bozó Éva:
Elég egy kicsi RÉS!
PÖTYI
a szeleburdi újonc,
ragaszkodásból
bemutatót
tartott!
Beszökött.
A jószívű Gazda,
aki minap
befogadta,
ámulva nézte!
A kis állat
csak ügetett.
Minden sarokba
belesett -
Gazdaasszonyát
kereste.
Mikor végre
meglelte,
nyüszítve a boldogságtól,
ágaskodva,
rugkapálva,
kutya-módra
szerette!
Így
mutatott példát
egy Apró Állat,
az önzetlen
szeretetre
Gavallér János Ott itat az élet
Ott itat az élet
Szárít a szík, s virít a vasvirág,
kopog a talpam alatt a Hortobágy.
Megyek. S nem tudom hol ér a naphalál.
Hol roskad a fáradtságtól rám a megállj!
Hallottam madarak vész zsivaját,
s már nem csapódik arcomba a bikanyál.
Más szelek fújnak a pusztán,
s a levegőben nem úszik a délibáb.
Megmozdult a föld, vagy a világ fejre állt?
Izzadt hűs párát a suba sem ád’.
Elkopott a talpam alól a táj jellege,
s árnyéktalan az égbe törő jegenye.
Más szív dobban, ha szól a karikás,
és másfelé megy a nyáj, más a csordajárás,
gépek bőgnek nóták helyett nótaszót,
mégis láperdőbe vágyik vissza a disznó
és laponyagon megpihenni, lenne újra jó.
Azt mondják a Tiszának mentek a fecskék,
a hullámsírba vezényelte őket a megérzés.
A szélirány sem tudja, merre jár,
s mikor honnan hoz esőt a napsugár.
Örökké végeztem csak a dolgom,
s balga eszmék hitték, irányítják sorsom,
pedig csak a nyáj vitt és az életösztön,
a bús korokon át sok korcs-esztendőt.
Lassan lejárom a lábam, s elkopik az út,
csak azt mondom, hol a nyáj, ott a gémeskút.
2007. 10. 09.
Szerzõ: Gavallér János
Szárít a szík, s virít a vasvirág,
kopog a talpam alatt a Hortobágy.
Megyek. S nem tudom hol ér a naphalál.
Hol roskad a fáradtságtól rám a megállj!
Hallottam madarak vész zsivaját,
s már nem csapódik arcomba a bikanyál.
Más szelek fújnak a pusztán,
s a levegőben nem úszik a délibáb.
Megmozdult a föld, vagy a világ fejre állt?
Izzadt hűs párát a suba sem ád’.
Elkopott a talpam alól a táj jellege,
s árnyéktalan az égbe törő jegenye.
Más szív dobban, ha szól a karikás,
és másfelé megy a nyáj, más a csordajárás,
gépek bőgnek nóták helyett nótaszót,
mégis láperdőbe vágyik vissza a disznó
és laponyagon megpihenni, lenne újra jó.
Azt mondják a Tiszának mentek a fecskék,
a hullámsírba vezényelte őket a megérzés.
A szélirány sem tudja, merre jár,
s mikor honnan hoz esőt a napsugár.
Örökké végeztem csak a dolgom,
s balga eszmék hitték, irányítják sorsom,
pedig csak a nyáj vitt és az életösztön,
a bús korokon át sok korcs-esztendőt.
Lassan lejárom a lábam, s elkopik az út,
csak azt mondom, hol a nyáj, ott a gémeskút.
2007. 10. 09.
Szerzõ: Gavallér János
Gulyás Gábor: Baba
Gulyás Gábor: Baba
Győztél, megnyerted a legnagyobb harcot,
Kifejlődött tested, csudaszép lett arcod.
Kilenc hónap várakozás, mindennek van ára,
Mutasd meg magad, gyere a világra.
Elindulsz egy alagúton, vakító fény hívogat,
Magad körül nem látsz mást, csak hatalmas arcokat.
Mosolyognak, Téged vártak hosszú idő óta,
Sírásod számukra isteni nóta.
Hideg van, megszoktad a burkolt világot,
nem ismerted máig az igazi valóságot.
Megszakad hirtelen az összetartó kötél,
nem visz vissza senki, ide születtél.
Újra vizet érzel, megdörzsöl egy néni,
Furcsán érzed magad, elkezdesz félni.
Lefektetnek valakire, ez most már tabu.
Mi történik velem? Tudom már, ez Anyu!
Hermann Lucia Hinni kell!
A nagybetűs élet, Hinni kell!
A nagybetűs élet
Megtanít arra az élet,
hogy van jó és rossz véglet.
Kipróbál a könny és mosoly,
a nagybetűs élet a békével nem rokon.
Még minden szépnek tűnik,
a jó végül úgyis eltűnik.
Szavak, tettek, emlékek...
pillanatok, mik szívedben élnek.
Majd valahogy rájössz,
hogy a nagybetűs élet
nem az ,mit vártál a szép ígéret.
Talán te vagy, kit tenyerén hordoz a sors,
vigyázz, hogy ezt soha el ne rontsd!
Hinni kell!
Hinni kell,hinni kell
abban, hogyha egyszer menni kell,
nem a Pokol az utolsó hely.
hinni kell, hinni kell,
hogy reggel a nap is
nekünk jön fel.
Lehet, hogy másmilyen az énünk,
de ne adjuk fel,amíg lehet éljük.
Semmitől se féljünk, mert egyszer
a gonosszal majd szembenézünk.
Lehet, hogy véleményed mindig véka
alá tetted,
lehet, hogy másoknak kellett
megfelelned.
De lehullik rólad az álarc,
s végre jobb emberré válhatsz!
Szerzõ: Hermann Lucia
A nagybetűs élet
Megtanít arra az élet,
hogy van jó és rossz véglet.
Kipróbál a könny és mosoly,
a nagybetűs élet a békével nem rokon.
Még minden szépnek tűnik,
a jó végül úgyis eltűnik.
Szavak, tettek, emlékek...
pillanatok, mik szívedben élnek.
Majd valahogy rájössz,
hogy a nagybetűs élet
nem az ,mit vártál a szép ígéret.
Talán te vagy, kit tenyerén hordoz a sors,
vigyázz, hogy ezt soha el ne rontsd!
Hinni kell!
Hinni kell,hinni kell
abban, hogyha egyszer menni kell,
nem a Pokol az utolsó hely.
hinni kell, hinni kell,
hogy reggel a nap is
nekünk jön fel.
Lehet, hogy másmilyen az énünk,
de ne adjuk fel,amíg lehet éljük.
Semmitől se féljünk, mert egyszer
a gonosszal majd szembenézünk.
Lehet, hogy véleményed mindig véka
alá tetted,
lehet, hogy másoknak kellett
megfelelned.
De lehullik rólad az álarc,
s végre jobb emberré válhatsz!
Szerzõ: Hermann Lucia
Vészi Endre :EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Vészi Endre
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.
Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.
Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.
Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.
Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.
S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
EGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ
Ez is vagyok, az is vagyok,
bánat, derű meg nevetés,
felhő, de közben napsütés,
beszélek is, meg hallgatok.
Mint szervezetem, komplikált,
ellentétekből épített,
része a múló réginek,
s az is, ki véle harcba szállt.
Ez is vagyok, az is vagyok,
saját képletű ötvözet,
amelyben megolvadt hegyek
érce-salakja bugyborog.
Ne követelje senki hát,
hogy kék legyek csak, mint az ég,
mint sós a só, - egyféleség,
egyhangú rossz egyformaság.
Bennem is tél, nyár változik,
lelkesség, fáradt fájdalom,
s akarom bár, nem akarom,
nevet a szív, kiáltozik.
S együtt e sok: élő, ható,
együtt e sok: a szenvedély,
a szirti csúcs, a bányamély:
egész és meg nem bontható.
Johann Wolfgang Goethe :Rád gondolok
Johann Wolfgang Goethe
Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc)
Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
(fordította: Szabó Lőrinc)
Jó éjt vers
Jó éjt vers
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Ha most elalszol, repülj egy világba
az álom szárnyát szélesre kitárva
suhanj a széllel az éjszakai égen,
s a csillagokat kerülgesd ki szépen.
Suhanj úgy mint még soha, repülj
boldogan, s mindennek örülj,
mi szemed elé tárul az éjszakai tájban,
de pihenj egy kicsit a hold karjában.
Az ezüstös fénybe öltözött fák
boldogan intenek, s ki éjszaka lát
mindenki örömmel köszönt téged,
s csodálják reptedet, s már érzed
a boldog röpködés minden örömét,
mert ez az álom egy csoda lét,
s most én is repülni megyek,
az éj minden szépsége legyen veled!
Varga Kálmán: A Varázslat
Varga Kálmán:
A Varázslat
Megtalált éjjel a varázslat,
Álmomban tikon meglepett,
Szép gyermekkorom hozta vissza nékem,
Hová csak ritkán téved emlékezet.
Kis erdőnk mélyén csatangoltam,
Oldalamon pogácsás szütyő,
Megszökni vágytam világ elöl éppen,
Köröttem méhek, zümmögőn.
Ezernyi virág illatával,
Mutatta nékem a tavaszt,
Fákon madárkák énekükkel
Varázsoltak gyermekből kamaszt.
Rám talált, s visszavitt s én nem bántam,
Jól esett minden pillanat.
Emléke szép gyermekkoromnak,
Lehetnék bár még ugyanaz.
Kergetnék sárkányt kis fakarddal
Csatákat vívnék győzedelmesen,
S nyugodnék este jó anyám ölében,
Fülemben búgó altató éneken.
De megvirrad csendben, észrevétlen,
S a varázslat megszűnik, tovaszállt.
Emlékét őrzöm még tompa kábulatban,
S őrzi az ablakban éneklő madár.
A Varázslat
Megtalált éjjel a varázslat,
Álmomban tikon meglepett,
Szép gyermekkorom hozta vissza nékem,
Hová csak ritkán téved emlékezet.
Kis erdőnk mélyén csatangoltam,
Oldalamon pogácsás szütyő,
Megszökni vágytam világ elöl éppen,
Köröttem méhek, zümmögőn.
Ezernyi virág illatával,
Mutatta nékem a tavaszt,
Fákon madárkák énekükkel
Varázsoltak gyermekből kamaszt.
Rám talált, s visszavitt s én nem bántam,
Jól esett minden pillanat.
Emléke szép gyermekkoromnak,
Lehetnék bár még ugyanaz.
Kergetnék sárkányt kis fakarddal
Csatákat vívnék győzedelmesen,
S nyugodnék este jó anyám ölében,
Fülemben búgó altató éneken.
De megvirrad csendben, észrevétlen,
S a varázslat megszűnik, tovaszállt.
Emlékét őrzöm még tompa kábulatban,
S őrzi az ablakban éneklő madár.
Kiss Nóra Kedves Barátom!
Kedves Barátom!
Tudod, Barátom
A két szemed mindent elárul.
Elmondja, ha szeretsz,
S ha belül könnyezel,
ő nem nevet.
Ha naplódba néznék
Sem látnám tisztán lelked képét.
Csak a két szemed kell
És elmondja, amit el kell, és el lehet.
Tudom, Barátom
Kicsit meglepőnek találod,
S nem hiszel nekem,
Hogy bármit lát, ki téged oly rég ismer.
Van az úgy
Hogy ott lángol a féltett múlt
Minden fájdalma,
Mit az égbolt nagy sátra sem takarna.
Adok egy tanácsot
Hogy lásd, amit látnod kell, Barátom
Nézz bele e tükörbe,
E zöld örvénybe, s olvasd ki, amit érdemes belőle.
Kiss Nóra
Tudod, Barátom
A két szemed mindent elárul.
Elmondja, ha szeretsz,
S ha belül könnyezel,
ő nem nevet.
Ha naplódba néznék
Sem látnám tisztán lelked képét.
Csak a két szemed kell
És elmondja, amit el kell, és el lehet.
Tudom, Barátom
Kicsit meglepőnek találod,
S nem hiszel nekem,
Hogy bármit lát, ki téged oly rég ismer.
Van az úgy
Hogy ott lángol a féltett múlt
Minden fájdalma,
Mit az égbolt nagy sátra sem takarna.
Adok egy tanácsot
Hogy lásd, amit látnod kell, Barátom
Nézz bele e tükörbe,
E zöld örvénybe, s olvasd ki, amit érdemes belőle.
Kiss Nóra
Mosolyok
Mosolyok
Ó, mosoly!
Ó, mosoly,
Te arcok éke!
Te boldog béke!
Légy örök!
Hány alakban létezel?
Hányféle forma
és mennyi tartalom,
mi egy-egy mosolyban megbújik
szemekben és ajkakon?
Felsorolni
nincs elég idő.
Pedig volna
rá okom.
Tudom.
Csak futólag néhány
mi eszembe jut
hírtelen.
Csak néhány mosoly,
mi ezért vagy azért
nyomot hagyott
a szívemen.
Ó, Te bájos, gyermeki!
A mennyország hírnöke.
Több vagy mint angyali.
Ártatlan vagy.
Ó, Te huncut, vidám!
Halk nevetést kísérő.
Csak sejteted rám mi vár..
S én reszketek.
Ó, Te derűs, nevető!
Csillogó szemek társa.
A szív felhőit tüntető.
Fülembe csengj!
Ó, Te csábos, lázító!
Egész testem átjárja varázsod.
Mint édes illat, bódító.
Élednek az ösztönök.
Ó, Te rejtélyes, titkokat ígérő!
Minden kérdés és megoldás Te vagy.
Te misztikus kísérő.
Választ Te adj!
Ó, Te csalódott, lelkek könnye!
Öntöz szemeknek harmata,
ha előcsal szívek közönye.
Helyet a reménynek adj!
Ó, Te Fájdalmas, szívet tépő!
Benned a lemondás kísértete lakik.
Belőled a kétségbeesés tör elő.
Arcokra ne ülj soha!
Ó, Te ördögi, gonosz, ravasz!
Álarcok mögé bújhatnak a szavak,
Te mégis mindent megmutatsz.
Leleplezed a lelkeket.
Ó, Te bíztató, reménykedő!
Mikor már minden veszni látszik,
azt üzened más lehet a jövő.
Erőt Te adsz!
Ó, Te szerelmes!
Szívnek, testnek vágyát ébresztő,
szelíd és szenvedélyes.
Enyém maradsz.
Ó, Te végtelen szeretet mosolya!
Átölelsz, átfonsz, lelkekbe hatolsz,
simogatsz és gyógyítasz.
Menedék vagy.
Ó, Te ...!
De meddig folytassam a sort?
Hiszen abbahagyni nem lehet.
A mosolyok átszövik az életet.
Hány féle mosoly lakik még
szemekben és ajkakon?
Hány féle mosoly?
Felsorolni nem tudom.
Kiszabott sorsunk bármerre vet,
végtelen világunkban bárhol utazol,
legyen mindig kísérőd,
legyen mindig társad egy-egy mosoly.
A mosoly, teszi emberivé arcod.
S nem is ember már, ki mosolytalan.
Minden mosolyom feláldozom.
Minden mosolyom oda adom.
Ó, mosoly!
Ó, mosoly,
Te arcok éke!
Te boldog béke!
Légy örök!
Hány alakban létezel?
Hányféle forma
és mennyi tartalom,
mi egy-egy mosolyban megbújik
szemekben és ajkakon?
Felsorolni
nincs elég idő.
Pedig volna
rá okom.
Tudom.
Csak futólag néhány
mi eszembe jut
hírtelen.
Csak néhány mosoly,
mi ezért vagy azért
nyomot hagyott
a szívemen.
Ó, Te bájos, gyermeki!
A mennyország hírnöke.
Több vagy mint angyali.
Ártatlan vagy.
Ó, Te huncut, vidám!
Halk nevetést kísérő.
Csak sejteted rám mi vár..
S én reszketek.
Ó, Te derűs, nevető!
Csillogó szemek társa.
A szív felhőit tüntető.
Fülembe csengj!
Ó, Te csábos, lázító!
Egész testem átjárja varázsod.
Mint édes illat, bódító.
Élednek az ösztönök.
Ó, Te rejtélyes, titkokat ígérő!
Minden kérdés és megoldás Te vagy.
Te misztikus kísérő.
Választ Te adj!
Ó, Te csalódott, lelkek könnye!
Öntöz szemeknek harmata,
ha előcsal szívek közönye.
Helyet a reménynek adj!
Ó, Te Fájdalmas, szívet tépő!
Benned a lemondás kísértete lakik.
Belőled a kétségbeesés tör elő.
Arcokra ne ülj soha!
Ó, Te ördögi, gonosz, ravasz!
Álarcok mögé bújhatnak a szavak,
Te mégis mindent megmutatsz.
Leleplezed a lelkeket.
Ó, Te bíztató, reménykedő!
Mikor már minden veszni látszik,
azt üzened más lehet a jövő.
Erőt Te adsz!
Ó, Te szerelmes!
Szívnek, testnek vágyát ébresztő,
szelíd és szenvedélyes.
Enyém maradsz.
Ó, Te végtelen szeretet mosolya!
Átölelsz, átfonsz, lelkekbe hatolsz,
simogatsz és gyógyítasz.
Menedék vagy.
Ó, Te ...!
De meddig folytassam a sort?
Hiszen abbahagyni nem lehet.
A mosolyok átszövik az életet.
Hány féle mosoly lakik még
szemekben és ajkakon?
Hány féle mosoly?
Felsorolni nem tudom.
Kiszabott sorsunk bármerre vet,
végtelen világunkban bárhol utazol,
legyen mindig kísérőd,
legyen mindig társad egy-egy mosoly.
A mosoly, teszi emberivé arcod.
S nem is ember már, ki mosolytalan.
Minden mosolyom feláldozom.
Minden mosolyom oda adom.
Silvy:
Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...
Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...
Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...
Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...
Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......
(Silvy)
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...
Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...
Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...
Életet kaptál, egy nagy lehetőséget mára,
hogy dédelgesd, vigyázz az egész világra,
egyedül Rajtad múlik, mit kezdesz vele,
s az életnek szép nyara lesz-e, vagy hideg tele...
Tárd ki szíved, nagyra tárd, adj sok-sok fényt,
szereteteddel nyújts vigaszt, nyújts bíztató reményt,
s talán egyszer, ha Te is, ha mindenki ezt teszi......
az ablak mögötti gyermek bánatát végleg elviszi......
(Silvy)
Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Egy kisvirág is okozhat nagy zavart
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.
Néhány ostoba szó, szörnyű bajt
Valami elszorúl legbelül
És úgy szorít, hogy az ember menekül
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
Távol tart egy félénk mozdulat
S a vallomáshoz nincsenek szavak
Valahogy mindig rosszkor érkezünk
S néha magunk elöl is menekülünk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan jó
Ahogy az örömmel elfogadható
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul
A közeledés is félreérthető
A hazugság is lehet megnyerő
Néha túl érzékenyek vagyunk
Máskor meg a büszkeség a bajunk
Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell
Amit a másik örömmel elvisel
Nehéz szeretni okosan, józanul
Szeretni sajnos senki nem tanul.
Berzsenyi Dániel : Az élet dele
Berzsenyi Dániel
Az élet dele
Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,
Ragyogva omlik rám fényed hév sugára.
S ah, tudom! valamint felért szép delére,
Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére
Hanyatló pályád!
Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,
De hamar felderűlt rövid elhunyásod.
Csak azért rejtezél néha fellegekben,
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben
Mosolygjon orcád.
Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,
Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:
De adtál víg elmét, erőt, barátságot,
Angyali érzéssel tölt édes órákot
Cypris ölében.
Mit várjak ezután, nem látom előre.
Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:
Annak örömeit sírva emlegetem,
Ennek komor képét előre rettegem
Setét ködében.
Az élet dele
Felhágsz, éltem napja, eged délpontjára,
Ragyogva omlik rám fényed hév sugára.
S ah, tudom! valamint felért szép delére,
Szintolly gyorsan leszáll nyugovóhelyére
Hanyatló pályád!
Nem volt ekkorig is felhőtlen futásod,
De hamar felderűlt rövid elhunyásod.
Csak azért rejtezél néha fellegekben,
Hogy fátyolod alól annál kedvesebben
Mosolygjon orcád.
Nem adtál szüntelen tüskétlen rózsákat,
Nem lengettél mindég lágy Etéziákat:
De adtál víg elmét, erőt, barátságot,
Angyali érzéssel tölt édes órákot
Cypris ölében.
Mit várjak ezután, nem látom előre.
Könnyes szemmel nézek a multra s jövőre:
Annak örömeit sírva emlegetem,
Ennek komor képét előre rettegem
Setét ködében.
Tóth Krisztina: Altató
Tóth Krisztina: Altató
Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt
Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő
Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz
Ezüst cipőben jár a Hold
Kigyúl a légi lámpabolt
Ott fönn lakik mind aki volt
Kék függönyön sok égi folt
Aki volt annak ott van ágya
Ágya fejénél ég a lámpa
Feje alatt a párna felhő
Mikor fény gyúl az árnya megnő
Itt lenn is árnyékok a fák
Aki elalszik messze lát
Aki ott fönn van messze néz
Csurog le ránk a lámpaméz
Laczkó Krisztina :Nagymama
Laczkó Krisztina :Nagymama
Az igazi nagymama, megőszült már a haja.
Lehet rövid, lehet kontyos, egy biztos, hogy nem bozontos.
Keresed? De nem találod?
Konyhába ha bekiáltod,
- nagyi hol vagy?!
Így felel,
- Itt vagyok én édesem.
Sose félj, hogy nem beszél,
hogy ódákat ő nem regél,
mindig tanít, karjába vesz,
arcod csókokkal halmozza el.
Rád mosolyog, szeme huncut, arca ráncos,
de ez mind-mind olyan bájos.
Unokáját mindig várja,
konyhája egy kincses bánya.
Van ott mindig fogra való,
vele lenni mámorító.
Olyan mint egy Holle-anyó,
mikor este párnám húzza,
lepedőmet lesimítja.
Égve hagyja lámpácskámat,
ne féljek az éjszakában.
Reggel meleg kakaó gőze fogad,
honnan tudjuk ki főzte azt?!
Nagymamás az illata, olyan meleg,
oly barátságos, bögréje is
mulatságos.
Ódivatú, de megszoktuk, pöttyös bögrék,
virágos edénykék, tányérok a falon lógnak,
szőnyegek sorakoznak.
Mindennek megvan a helye,
rendezett az élete.
Nyugodt is a lelke,
tesz-vesz reggel, este.
Stoppolja a zoknikat,
köténykébe járogat,
kicsit lassan öregesen,
mégis, mégis oly kedvesen.
Kedvenc helye hát a konyha,
hol a pogácsát szaggatja.
Csinál finom leveskét,
illatára belesnék.
Rám mosolyog, invitál,
s krumplit pucolunk már.
Aztán asztalt terítünk,
tudjuk hol van a helyünk.
Olyan finomat eszünk,
ebéd után ledőlünk.
Nagyi, egyből mosogat.
Hogy ereje honnan van?!
Lehet ő is mellénk fekszik,
megosztjuk a párnát,
odabújunk egymáshoz,
átölel mint védelmező,
betakar, mint óvó-féltő.
Azt hinnénk egy angyal éppen,
ki az álmunkat őrzi ébren,
ő a mi drága nagymamánk,
egy igazi angyal, ki leszállt az égből,
hogy szeressen, szeressen,
mindig míg élünk,
s tanítson, tanítson,
tanácsot ő adjon,
bánatos szívre gyógykenőcsöt rakjon,
velünk kacagjon,
velünk nevessen,
szeméből a könny is kiperegjen.
Mindig fájdalmas a búcsú,
de drága nagymamánk,
legközelebb is tiszta szívvel vár.
Úgy szeret, mint ki sosem szeretett,
ő is bánatos mikor nincs velem.
De tudjuk, eljő az az idő,
mikor viszontlátjuk,
addig is elköszönünk,
utunkra pogácsát viszünk,
ez a nagyi pogácsája,
egyedül és csak kizárva,
készítette tiszta szívvel,
fáradtságot ő nem színlel,
örül nekünk,
mindig-mindig,
várja azt a pillanatot,
mikor az unokája az ajtó kopog.
Minden tiszteletem övék,
ők a földre szállt angyalok,
kiknek a hajuk,
már ezüstben ragyog.
Laczkó Krisztina
Az igazi nagymama, megőszült már a haja.
Lehet rövid, lehet kontyos, egy biztos, hogy nem bozontos.
Keresed? De nem találod?
Konyhába ha bekiáltod,
- nagyi hol vagy?!
Így felel,
- Itt vagyok én édesem.
Sose félj, hogy nem beszél,
hogy ódákat ő nem regél,
mindig tanít, karjába vesz,
arcod csókokkal halmozza el.
Rád mosolyog, szeme huncut, arca ráncos,
de ez mind-mind olyan bájos.
Unokáját mindig várja,
konyhája egy kincses bánya.
Van ott mindig fogra való,
vele lenni mámorító.
Olyan mint egy Holle-anyó,
mikor este párnám húzza,
lepedőmet lesimítja.
Égve hagyja lámpácskámat,
ne féljek az éjszakában.
Reggel meleg kakaó gőze fogad,
honnan tudjuk ki főzte azt?!
Nagymamás az illata, olyan meleg,
oly barátságos, bögréje is
mulatságos.
Ódivatú, de megszoktuk, pöttyös bögrék,
virágos edénykék, tányérok a falon lógnak,
szőnyegek sorakoznak.
Mindennek megvan a helye,
rendezett az élete.
Nyugodt is a lelke,
tesz-vesz reggel, este.
Stoppolja a zoknikat,
köténykébe járogat,
kicsit lassan öregesen,
mégis, mégis oly kedvesen.
Kedvenc helye hát a konyha,
hol a pogácsát szaggatja.
Csinál finom leveskét,
illatára belesnék.
Rám mosolyog, invitál,
s krumplit pucolunk már.
Aztán asztalt terítünk,
tudjuk hol van a helyünk.
Olyan finomat eszünk,
ebéd után ledőlünk.
Nagyi, egyből mosogat.
Hogy ereje honnan van?!
Lehet ő is mellénk fekszik,
megosztjuk a párnát,
odabújunk egymáshoz,
átölel mint védelmező,
betakar, mint óvó-féltő.
Azt hinnénk egy angyal éppen,
ki az álmunkat őrzi ébren,
ő a mi drága nagymamánk,
egy igazi angyal, ki leszállt az égből,
hogy szeressen, szeressen,
mindig míg élünk,
s tanítson, tanítson,
tanácsot ő adjon,
bánatos szívre gyógykenőcsöt rakjon,
velünk kacagjon,
velünk nevessen,
szeméből a könny is kiperegjen.
Mindig fájdalmas a búcsú,
de drága nagymamánk,
legközelebb is tiszta szívvel vár.
Úgy szeret, mint ki sosem szeretett,
ő is bánatos mikor nincs velem.
De tudjuk, eljő az az idő,
mikor viszontlátjuk,
addig is elköszönünk,
utunkra pogácsát viszünk,
ez a nagyi pogácsája,
egyedül és csak kizárva,
készítette tiszta szívvel,
fáradtságot ő nem színlel,
örül nekünk,
mindig-mindig,
várja azt a pillanatot,
mikor az unokája az ajtó kopog.
Minden tiszteletem övék,
ők a földre szállt angyalok,
kiknek a hajuk,
már ezüstben ragyog.
Laczkó Krisztina
A bizalom nem csak egy szó
A bizalom nem csak egy szó,
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk,
S e szeretben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk
Mit kimondani is nehéz.
A bizalom egy törékeny kincs,
Mi nagyon könnyen odavész.
A bizalom egy hosszú út,
Melyen mi is végig megyünk
S hogy nehéz lesz-e járni rajta
Attól is függ, mi mit teszünk.
A bizalom a legnagyobb díj,
Mit másoktól kaphatunk
S bizony e ritka kincsért sokszor
Nagy árat adunk.
A bizalom az egyetlen út
Egy másik ember szívébe,
S csak akkor tudjuk mennyit ér,
Ha már mindennek vége.
A bizalom egy fájdalmas érzés,
Mert bízni csak szeretve tudunk,
S e szeretben a legszebb az,
Ha a másiktól bizalmat kapunk
Szalay Noémi
Szalay Noémi
Mégsem Te...
Lehet, hogy mégsem te lennél az, akire vártam?
Én nem tudhatom, milyenek az érzéseid irántam.
Ha kérdezem, tereled a szót másfele
Sajnálom, hogy ennek így kell lennie.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Annyira, de annyira sajnálom! De tényleg
Fáj mindenem, szomorú a lelkem.
Elvettél belőle mégis egy kis darabot,
Remélem a szíved mellett őrzöd.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Én is elvettem belőled egy kis darabot,
Amit örökre magamba zárva tartok
És nem fogom odaadni senkinek, hidd el nekem
Csakis neked, ha egyszer visszakéred tőlem!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
No de nem baj, megpróbáltuk mindketten
De látod, ez így nem megy. Messze vagyok tőled
Messze vagy tőlem, az idő meg nagy úr.
Nem akarod, hogy szeresselek, miért nem akarod?
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Mégsem Te...
Lehet, hogy mégsem te lennél az, akire vártam?
Én nem tudhatom, milyenek az érzéseid irántam.
Ha kérdezem, tereled a szót másfele
Sajnálom, hogy ennek így kell lennie.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Annyira, de annyira sajnálom! De tényleg
Fáj mindenem, szomorú a lelkem.
Elvettél belőle mégis egy kis darabot,
Remélem a szíved mellett őrzöd.
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Én is elvettem belőled egy kis darabot,
Amit örökre magamba zárva tartok
És nem fogom odaadni senkinek, hidd el nekem
Csakis neked, ha egyszer visszakéred tőlem!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
No de nem baj, megpróbáltuk mindketten
De látod, ez így nem megy. Messze vagyok tőled
Messze vagy tőlem, az idő meg nagy úr.
Nem akarod, hogy szeresselek, miért nem akarod?
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Azt hittem te leszel, de mégsem Te!
Kányádi Sándor
Kányádi Sándor
Erdei virradat
A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.
Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.
Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.
A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.
Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek
Erdei virradat
A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.
Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.
Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.
A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.
Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek
Juhász Magda :A rigó és a veréb
Juhász Magda
A rigó és a veréb
A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
Egy kis veréb rácsicsereg,
hali-hó, hali-hó,
verébnek is jó a dolga,
te rigó, te rigó.
Vitatkoznak, veszekszenek,
ravasz macska felfigyel:
- Azt, hogy kinek van jobb dolga
én döntöm itt rögtön el.
De a rigó, és a veréb
döntőbírót nem kértek,
elrepültek, és vége lett
a nagy dicsekedésnek.
A rigó és a veréb
A rigónak jó a dolga
hali-hó, hali-hó
a faágon így énekel
a rigó, a rigó.
Egy kis veréb rácsicsereg,
hali-hó, hali-hó,
verébnek is jó a dolga,
te rigó, te rigó.
Vitatkoznak, veszekszenek,
ravasz macska felfigyel:
- Azt, hogy kinek van jobb dolga
én döntöm itt rögtön el.
De a rigó, és a veréb
döntőbírót nem kértek,
elrepültek, és vége lett
a nagy dicsekedésnek.
Juhász Magda :Verses ABC
Juhász Magda
Verses ABC
Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.
Verses ABC
Alma érik az Ágon.
Béka brekeg a gáton.
Cica szalad, riadó!
Csiga háza eladó.
Dundi darázs vígan él.
Egérke csak éldegél.
Fülemüle énekel.
Gólyamadár kelepel.
Gyepesedik az udvar.
Hajladozik a muhar.
Illatozik a határ.
Jóról dalol a madár.
Kovács patkol serényen.
Lúd legel a vetésben.
Lyukba bújik az ürge.
Macskabagoly de fürge.
Nevelődik a búza.
Nyúl után fut a róka.
Ordas jár a kert alatt.
Őz a réten átszalad.
Pörge kalap legényes.
Ravasz ember veszélyes.
Sarlósfecske cikázik.
Szamár nagyot iázik.
Tavirózsán béka ül.
Tyúknak tücsök hegedül.
Útnak indult a fecske.
Ünnepel egy legyecske.
Vígan teker a hernyó.
Xilofon szól, élni jó.
Zümmögve száll a dongó.
Zsúrt tart a sok pillangó.
Sover Renáta:A versírás
Sover Renáta:
A versírás
Verset írni nem szégyen,
Emiatt ne nézzenek le, kérem.
E művészet nem gazdagság,
Hanem csak játékos furfangosság.
Ehhez aztán nem kell tudás,
Csak egy hirtelen fölindulás:
Egy röpke pillanat, gondolat,
S elő is állt a rímes szófordulat.
S lám gondolkoznom sem kellett,
Az első szó újabb szavakat ellett,
Észre sem veszi az ember, s már
Rögtön a harmadik versszaknál jár.
Ez a művészet spontán és szép,
Amit leír a szerző: lelki tükörkép.
S az első sor lehet kicsi vagy nyers,
De a vége már kikerekített vers.
A versírás
Verset írni nem szégyen,
Emiatt ne nézzenek le, kérem.
E művészet nem gazdagság,
Hanem csak játékos furfangosság.
Ehhez aztán nem kell tudás,
Csak egy hirtelen fölindulás:
Egy röpke pillanat, gondolat,
S elő is állt a rímes szófordulat.
S lám gondolkoznom sem kellett,
Az első szó újabb szavakat ellett,
Észre sem veszi az ember, s már
Rögtön a harmadik versszaknál jár.
Ez a művészet spontán és szép,
Amit leír a szerző: lelki tükörkép.
S az első sor lehet kicsi vagy nyers,
De a vége már kikerekített vers.
Erdős Pál Attila :Kossuth és a monokini
Kossuth és a monokini
"Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje."
Tettre készen, irány Monok,
Petőfit is viszi, ki konok.
A határban az emberek
félmeztelenül hevernek.
Férfiak és nők kevernek
kártyát, játszanak, s nevetnek
nagyokat. Egyik hölgy feláll,
költő lélegzete eláll.
Kossuth vidám, szónoki, ki
int Sándornak: monoki ni!
Erdős Pál Attila
"Kossuth Lajos azt üzente,
Elfogyott a regimentje."
Tettre készen, irány Monok,
Petőfit is viszi, ki konok.
A határban az emberek
félmeztelenül hevernek.
Férfiak és nők kevernek
kártyát, játszanak, s nevetnek
nagyokat. Egyik hölgy feláll,
költő lélegzete eláll.
Kossuth vidám, szónoki, ki
int Sándornak: monoki ni!
Erdős Pál Attila
Varga Z. Lajos
A forró nyár
A forró nyár eper ajka éget,
Mint pokol-szép asszony végzet
Csókja, ragadós cifra bélyeg,
Arcodra szárad.
Kerget a múltad, szellőben szállva
Vibráló légörvény halál-máglya,
Pattogó tüze ropogva várja,
Reszkető vágyad.
Fröccsenő vérben fullad a lélek,
Könyörgő kezekkel Istent féled,
Ajándékozzon arany szemérmet,
Süppedő ágyad.
Tüzes keselyűk röptei kevély
Alvó tavaszod, mámoros ledér
Álma, most paripák tajték-fehér
Égboltján vágtat.
Varga Z. Lajos
A forró nyár eper ajka éget,
Mint pokol-szép asszony végzet
Csókja, ragadós cifra bélyeg,
Arcodra szárad.
Kerget a múltad, szellőben szállva
Vibráló légörvény halál-máglya,
Pattogó tüze ropogva várja,
Reszkető vágyad.
Fröccsenő vérben fullad a lélek,
Könyörgő kezekkel Istent féled,
Ajándékozzon arany szemérmet,
Süppedő ágyad.
Tüzes keselyűk röptei kevély
Alvó tavaszod, mámoros ledér
Álma, most paripák tajték-fehér
Égboltján vágtat.
Varga Z. Lajos
Müller Péter idézet
Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem.
Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat.
Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna,
s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember.
Müller Péter
Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat.
Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna,
s ezért a barátom számomra világon a legismerősebb ember.
Müller Péter
Dugasz István : MOSOLY
MOSOLY
Mosoly az élet rózsája
Az nem gondol csak magára.
Kinek mosolya varázs ma,
Élvezet nézni magába.
A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem.
Minden mosolyban érzelem,
Ha nézem szívem kénytelen,
Mint a Nap hol a fény terem
Lángra gyúlni az ég felett.
Mosoly az élet varázsa
Nézni is jó azt magába.
Kinek mosolya varázs ma
Annak szép lehet az álma.
Minden mosoly egy üzenet
Talán tőle egy dal szület`
Mi vidítja a szívünket,
Repíti mennybe lelkünket.
Mosolynyugtató pici tó
Amiben születhet a jó.
A mosoly ki nem mondott szó,
Érezni mindig olyan jó.
Dugasz István
Mosoly az élet rózsája
Az nem gondol csak magára.
Kinek mosolya varázs ma,
Élvezet nézni magába.
A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem.
Minden mosolyban érzelem,
Ha nézem szívem kénytelen,
Mint a Nap hol a fény terem
Lángra gyúlni az ég felett.
Mosoly az élet varázsa
Nézni is jó azt magába.
Kinek mosolya varázs ma
Annak szép lehet az álma.
Minden mosoly egy üzenet
Talán tőle egy dal szület`
Mi vidítja a szívünket,
Repíti mennybe lelkünket.
Mosolynyugtató pici tó
Amiben születhet a jó.
A mosoly ki nem mondott szó,
Érezni mindig olyan jó.
Dugasz István
Hangyoca : Kezdődött egy verssel
Kezdődött egy verssel,
mi azóta is
némán őrzi gondolataid
Viharos, fájdalmas álmok
mik végül felszínre hozták
rejtőző kincseid
Majd jött a Sors
ki átírta az életet
Más forgatókönyv készült
melynek lapjait
nem érinthette már két kezem
Vad folyamként repült minden
gyorsan múló homokóra
lecsendesülő rideg percek
S mikor a fájdalom
már az eget ostromolta
Jött a varázslatos Remény
ki gyógyírt hozott
a fáradt utazóra
Maradt a Szeretet,
ki várat még magára
Hiszem, eljön majd egy szép napon
s fény gyújt a Remény
tündöklő oltárán
mi azóta is
némán őrzi gondolataid
Viharos, fájdalmas álmok
mik végül felszínre hozták
rejtőző kincseid
Majd jött a Sors
ki átírta az életet
Más forgatókönyv készült
melynek lapjait
nem érinthette már két kezem
Vad folyamként repült minden
gyorsan múló homokóra
lecsendesülő rideg percek
S mikor a fájdalom
már az eget ostromolta
Jött a varázslatos Remény
ki gyógyírt hozott
a fáradt utazóra
Maradt a Szeretet,
ki várat még magára
Hiszem, eljön majd egy szép napon
s fény gyújt a Remény
tündöklő oltárán
Amalina: Internet-szerelem
Amalina:
Internet-szerelem
Lett végre egy internetem:
betölti most az életem.
Szórakozni vágytam:
ő lett legjobb társam.
Amióta megvan:
mindenestül felfal.
Beköltözött az életembe,
nem hagy nyugodni éjjelente.
Nincs tévé a házban:
most a net hoz lázba.
Ki-be kattogtatom.
Van még gondolatom?
Máris függő lennék?
S legfőképp: a poet!
A versolvasás rabja lettem.
Segítség! Ki ment meg engem?
Ez az internet-szerelem,
kitölti minden percem.
Hogy talál így rám az Igazi?
Nem érek rá randizni!
Gép-szerelmem, agyő!
Fontosabb a nagy Ő.
Internet-szerelem
Lett végre egy internetem:
betölti most az életem.
Szórakozni vágytam:
ő lett legjobb társam.
Amióta megvan:
mindenestül felfal.
Beköltözött az életembe,
nem hagy nyugodni éjjelente.
Nincs tévé a házban:
most a net hoz lázba.
Ki-be kattogtatom.
Van még gondolatom?
Máris függő lennék?
S legfőképp: a poet!
A versolvasás rabja lettem.
Segítség! Ki ment meg engem?
Ez az internet-szerelem,
kitölti minden percem.
Hogy talál így rám az Igazi?
Nem érek rá randizni!
Gép-szerelmem, agyő!
Fontosabb a nagy Ő.
Koroknai Péter : Ellentétek viharában
Koroknai Péter : Ellentétek viharában
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Nem tudom,
E világot járom?
Mivel nyitott szemmel úgy érzem,
nem azt látom.
Mi talán igaz,
Lehet, hogy mégse.
Vagy mégis az?
Látok csúnyát , szépet látok jót,
rosszat kicsit, nagyot s még
sok egymást taszítót.
Vagy vonzót?
Létünk úgy ég ki mint csillag az égen
de nem tudjuk meddig tart az élet.
Ellentétek viharában élünk.
Utat választva melyikre lépjünk?
Egyik sötét másik világos.
Te döntesz melyiket járod.
De tudjuk sokan a sötétbe sok rossz bújhat.
Választás a tiéd.
Ellentétek vihara-e világon
Megmérettetést kér.
Lesznai Anna: A kis pillangó utazása
Lesznai Anna: A kis pillangó utazása
"...Édes jó Istenem, embernek állatnak,
Munkába töröttnek, játékba fáradtnak,
Virágozó fűnek, fának, pillangónak
Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.
Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,
S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,
S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,
Áldd meg áldásoddal a fiólepkéket.
Legyenek különbek, mint milyenek lettünk-
Mi mai pillangók - kik tegnap születtünk.
És elaludt minden.
Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete...."
"...Édes jó Istenem, embernek állatnak,
Munkába töröttnek, játékba fáradtnak,
Virágozó fűnek, fának, pillangónak
Adj nyugalmas éjjelt s jó ébredést holnap.
Köszönjük a mézet, melyet ittunk, ettünk,
S rövid utazásunk, melyet szállva tettünk,
S kik majd holnap jönnek, ha barnák, ha kékek,
Áldd meg áldásoddal a fiólepkéket.
Legyenek különbek, mint milyenek lettünk-
Mi mai pillangók - kik tegnap születtünk.
És elaludt minden.
Ez pedig egy mese vége és sok mese kezdete...."
Állathatározó
Állathatározó
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik.
1O. A majom
A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem. És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az elefánt sem szimmetrikus oldalról.
1. A tehén
A tehénnek négy lába van, viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, még aránylag szimmetrikusak is. A tehén szemből és hátulról szimmetrikus a leginkább, jobbról illetve balról nem nagyon. Felülről és alulról nehéz a tehenet vizsgálni, mert fentről ráeshetünk, alulról meg ránk léphet.
2. A malac
A malac testének szimmetrikus vizsgálatakor hasonló eredményeket kapunk, mint a tehén esetében. A malacot azonban magasabb emberek felülről is megnézhetik, mert a malac egy alacsony állat, és így könnyebb a rálátás. A malac nem szokott tehénre támadni.
3. A sündisznó
A sündisznó nem áll másból, mint valószínűleg négy lábból és szúrótüskékből. Az oroszlánra és a mérges kígyóra csak akkor támad, amikor azok nem támadnak rá. Rendkívül éles fogai a szájüregétől a vastagbeléig tartanak.
4. A gólya
A gólya csőre nagyon hosszú, és elbír legalább 3 kilógrammot. Ezenkívül piros színe van. A kisbabák ezért szeretik annyira a piros színt. Ha a kisbaba több mint 3,5 kg akkor a gólya vagy lezuhan, vagy lassan repül. Az öreg gólyák lezuhannak.
5. A bálna
A bálna süket állat, mert nem hal. Szereti a nála nagyobb testű vízi lényeket. A bálna ezért nem szeret senkit. Egyébként igen békés állat. Ha volna keze és lába, könnyebben tudna úszni.
6. A zöld szemes ostoros
Az egyik zöld szemes ostoros a Mars bolygóról esett le a Földre. A Marson pusztákon élt, kedvenc időtöltése a lovaglás volt. Ehhez kellett neki az ostor. A zöld szem meg adott volt.
7. A bogár
A bogár nem egy állat, hanem sok kis apró repkedő állat összefoglaló neve. De mindegyik ugyanazt csinálja. Nyáron belerepülnek a fagyinkba, télen meg megfagynak.
8. A mérges kígyó
A mérges kígyó nem is mérges, csak valaki kitalálta. Valójában szégyenlős amiért keze helyett lába nőtt ki. A lábai nagyon csúnyák, ezért inkább nappal visszahúzva tartja azokat. Így futva nem tudja utolérni áldozatát, inkább beleharap egy jó nagyot.
9. A sárkány
A sárkány közeli rokona a halnak. Ezt testfelépítésük is bizonyítja, hiszen vannak olyan sárkányok, amelyek testét pikkely borítja. Mivel a sárkány majdnem hal, a bálna pedig egyáltalán nem, így biztosan állíthatjuk, hogy a sárkány és a bálna nem egy őstől származik.
1O. A majom
A majom és az ember között sokak szerint nagyon sok közös vonás van. Ilyen például, mindkettőnek földig ér a lába, nem tudja a saját fülét megharapni, stb. A majom azonban különbözik is az embertől, hiszen az emberrel ellentétben nem csinál fölöslegesen hülye dolgokat. Ez egyébként minden állatra vonatkozik.
11. A kolbász
Nem tévedés. A kolbász is egy állat. A fizikai törvényeket figyelembe véve nem is lehet más. Az anyag nem vész el csak átalakul. A kolbász alakjából nem lehet egyértelműen megállapítani, milyen állatról van szó, hiszen ilyen formában az állat nem mozog.
12. A galamb
A galamb nagyon értékes állat. Ellentétben a többi kétéltű énekesmadárral, a galamb nem kétéltű és nem énekel. Viszont van fehér színű is, és hangosan tud búgni.
13. A kétpúpos teve
A kétpúpos teve sokáig nem is vette észre, hogy két púpja van, mert az első eltakarta a hátsót.
14. A zsiráf
A zsiráf abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tudja lehányni magát, mert a félig megemésztett étel a gravitációs erő miatt nem tud a hasából a fejéig eljutni a hosszú nyaka miatt. Sok részeg ember ezért szokta nyújtogatni a nyakát (mármint a sajátját).
15. A róka
A róka ravasz állatnak van kikiáltva, de valójában egy rendes vadász 5OO méterről távcsöves puskával simán agyonlövi. Ilyenkor cseszheti a ravaszságát.
16. Az elefánt
Az elefántok, ha arra kerülne sor, hogy dolgozniuk kellene, biztosan kihalnának. Egyébként meg nem. És nem azért kicsi a farkuk, hogy meg tudjanak fordulni a telefonfülkében, hanem mert nagyon magasan van és kicsinek látjuk. Az elefánt sem szimmetrikus oldalról.
Any :Aki Van
Aki Van
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Létezésből létezés,
élőből lett az élet,
Ami a van, valakitől lett.
Ami a van, valakitől lett,
életadó szeretet,
Létezés a közelben,
létezés a kezedben,
Ő Egyetlen,
három személyben.
Három személyben,
a megváltást hozó szeretet,
gyermeke mutat rá,
ilyen a mi Atyánk.
A létezés, az élő élet,
Az egyedül jó.
Az egyedül jó.
Ami a van valakitől lett.
A világban a szenvedést,
hozza mindaz csak, ami nem Ő.
Ő élet, erős szeretet.
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Szeretetből szeretet,
élőből lett az élet,
örök élet.
Ami a van az örökből lett.
Any
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Létezésből létezés,
élőből lett az élet,
Ami a van, valakitől lett.
Ami a van, valakitől lett,
életadó szeretet,
Létezés a közelben,
létezés a kezedben,
Ő Egyetlen,
három személyben.
Három személyben,
a megváltást hozó szeretet,
gyermeke mutat rá,
ilyen a mi Atyánk.
A létezés, az élő élet,
Az egyedül jó.
Az egyedül jó.
Ami a van valakitől lett.
A világban a szenvedést,
hozza mindaz csak, ami nem Ő.
Ő élet, erős szeretet.
Erős szeretet,
Te alkottad az eget,
földet, a vizeket.
Szeretetből szeretet,
élőből lett az élet,
örök élet.
Ami a van az örökből lett.
Any
Szabó Balázs :A veréb is madár
A veréb is madár
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Szabó Balázs
- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak, menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?
- Ember fia miket mondasz,
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok, megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?
Szeretnék én rigó lenni,
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne,
Télnek szele nem ismerne.
Volnék gólya, kedves madár,
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet,
Házhoz vinném gyermekedet.
Akárhova raknám fészkem,
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni,
Szeretnék már boldog lenni!
Számomra még mindig talány,
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz?
Szabó Balázs
Gary Hun : Naplemente
Naplemente
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.
alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,
agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.
beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.
Vers - Gary Hun - 2007. március 23.
alkonypír fátyla borul a tájra
fáradt lajhárként moccan az idő,
köpönyeget bontva, áttetsző ruhában
borzas falombokra ráterül a köd,
agytekervényeid labirintusában
lelassul, megpihen a gondolat,
visszatükröződik szemhéj vetítővásznában,
s a véreddé válik, mint tapasztalat.
beborít az alkony, s a maradék mába
cápafog másodpercek beleharapnak,
sűrűsödő csendben, ablakon át látva,
bíborvörös színű vére folyt a Napnak.
Alexandrosz : Szél dala
Alexandrosz Szél dala
Este a szél dala
dúdol a tájon
zöld levelek közt
zizzen az ágon.
Átsuhan lágyan
az alkonyi réten
ködszerű fátylat
ringat az égen.
Messzire lebben
az esteli dallam
köd-puha szárnyon
száll a magasban.
De elpihen lassan
az esti szél
ha csillagok gyúlnak
a fák hegyén.
Este a szél dala
dúdol a tájon
zöld levelek közt
zizzen az ágon.
Átsuhan lágyan
az alkonyi réten
ködszerű fátylat
ringat az égen.
Messzire lebben
az esteli dallam
köd-puha szárnyon
száll a magasban.
De elpihen lassan
az esti szél
ha csillagok gyúlnak
a fák hegyén.
Hangyoca : Legyen meg a Te akaratod…
Hangyoca : Legyen meg a Te akaratod…
Ezernyi apró betű,
mit útjára indítottam
Szavakból mondatok,
mik óceánná hatalmasodtak
Rengeteg idő,
nappal s éjszaka
Sokezer könnycsepp,
mi nem talált vigaszra
Csillagok az égen,
s a Hold igazi fénye
A magányból a kiút,
vajh merre is van elrejtve?
Képek, utak, vagy
csak egy elhaló dallam
Nem rejtem többé,
rádbízom magam
Őszinte érzések,
régóta égő láng
Ez, amit Neked adhatok
a lelkem, rég tiéd már…
Legyen úgy,
ahogy neked a legjobb…
De egyet ne felejts soha el:
Szeretni, úgy ahogy én téged
soha senki nem fog
Hidd el kedvesem!
Talán elémhoz
a Sors mégegyszer
S viszontlátom
gyönyörű két szemed
Édes mosolyod,
mely a világon mindennél,
többet jelent nekem
Foghatom még kezed,
ölelhetlek bárhol
S én lehetek,
ki majd ajkadra
édes álmot csókol
Vártalak régóta,
tudtad ezt jól te is
Hisz mindig,
ugyanazt éreztük,
mégha néha
titkoltuk is…
Többé nem hazudok
magamnak,
vállalom az érzést
A kő csak guruljon,
nem bánt már a kétség
Tudom már jól,
hogy Te vagy az élet
Nincs álmodozás,
a lélek sohasem téved
Szerelembe estem,
oh ez az én nagy vétkem?!
Legyen meg a Te akaratod!
Ez az amit kérek…
Ezernyi apró betű,
mit útjára indítottam
Szavakból mondatok,
mik óceánná hatalmasodtak
Rengeteg idő,
nappal s éjszaka
Sokezer könnycsepp,
mi nem talált vigaszra
Csillagok az égen,
s a Hold igazi fénye
A magányból a kiút,
vajh merre is van elrejtve?
Képek, utak, vagy
csak egy elhaló dallam
Nem rejtem többé,
rádbízom magam
Őszinte érzések,
régóta égő láng
Ez, amit Neked adhatok
a lelkem, rég tiéd már…
Legyen úgy,
ahogy neked a legjobb…
De egyet ne felejts soha el:
Szeretni, úgy ahogy én téged
soha senki nem fog
Hidd el kedvesem!
Talán elémhoz
a Sors mégegyszer
S viszontlátom
gyönyörű két szemed
Édes mosolyod,
mely a világon mindennél,
többet jelent nekem
Foghatom még kezed,
ölelhetlek bárhol
S én lehetek,
ki majd ajkadra
édes álmot csókol
Vártalak régóta,
tudtad ezt jól te is
Hisz mindig,
ugyanazt éreztük,
mégha néha
titkoltuk is…
Többé nem hazudok
magamnak,
vállalom az érzést
A kő csak guruljon,
nem bánt már a kétség
Tudom már jól,
hogy Te vagy az élet
Nincs álmodozás,
a lélek sohasem téved
Szerelembe estem,
oh ez az én nagy vétkem?!
Legyen meg a Te akaratod!
Ez az amit kérek…
Sárhelyi Erika Netelka:Ég és föld között
Ég és föld között
Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
szerelmes varjak táncparkettje legyen.
Netelka
Nem szoktam én a sors kegyét,
sosem hordott még kék tenyerén az ég,
nem kaptam semmit sem ingyen,
a pofonért is fizettem a ringben.
Vagyok csak, akár az átlag,
hátamon nekem se feszülnek szárnyak,
nem tanultam, milyen ott fönn,
ha az a jó egy szép napon beköszön.
Így most napra nap figyelem,
mikor zuhanok a mélybe hirtelen,
hogy öklömnyi porhüvelyem
szerelmes varjak táncparkettje legyen.
Netelka
Gary Hun: Zajtalan az éj
Zajtalan az éj
Vers - Gary Hun - 2008. március 9.
zajtalan az éj, semmi nem zavar,
nem zörgeti szél, csendes az avar,
lábujjhegyen jár minden gondolat,
nem cipel semmilyen súlyos gondokat,
szellő sem rezzen, hallgatnak a fák.
odújukba zárnak egy melódiát,
fabörtönben várja most már ez a dallam,
hogy kiszabaduljon egy kicsike dalban,
magamban dúdolok éjszaka csendjébe’,
halkan száll az ének be a fák rendjébe,
s akkor az odúkban elindul a zsongás,
hozzá súg az erdő a dalhoz egy kottát,
kezem billentyűzik, tisztulnak a hangok,
formálódnak a betűk, új szavakat hallok,
ízlelgetem őket, nézem, odaillik-e,
közben ablakomon benéz egy őzike,
míg a verset és a dallamot költöm,
gondolatban a tested magamra öltöm,
összeforr a lelkünk, lényink eggyé válnak,
összetekeredve DNS-spirálban.
s elindul a nyüzsgés, ott belül az agyban,
a szívünk is most már egy ritmusra dobban,
egy készülő a szöveg szól a szerelemről,
csókokról, hűtlenül elhagyott szívekről.
mert, ha egyedül vagy, bizony akkor látod,
hogy fájhat a magány, ha nincs barátod,
ha nincs, kinek mellére fejed lehajtod,
ha nincs, aki megsimogassa az arcod,
nincs, aki ápolja a szomorú lelked,
vagy aki füledbe suttogna szerelmet,
hogy mennyire hiányozhat egy bók,
akkor is, ha szépet hazudva szólt.
mert szeretni is lehet határtalanul,
és bántani is lehet, akaratlanul,
el lehet tévedni, az életnek ködében,
de visszaútra lelhetsz az igaz ösvényen.
higgy a szerelemben, akkor boldog lehetsz,
s mindig találj vissza ahhoz, akit szeretsz,
bántson bár az élet, de nem tudhat ártani,
ha képes vagy a másiknak megbocsátani!
elröppen pár óra, rám virrad a hajnal,
ülök a szobámban szöveggel és dallal,
s pirkadatkor, amikor elhagyom a tested,
már dallam simogatja körbe ezt a verset.
Vers - Gary Hun - 2008. március 9.
zajtalan az éj, semmi nem zavar,
nem zörgeti szél, csendes az avar,
lábujjhegyen jár minden gondolat,
nem cipel semmilyen súlyos gondokat,
szellő sem rezzen, hallgatnak a fák.
odújukba zárnak egy melódiát,
fabörtönben várja most már ez a dallam,
hogy kiszabaduljon egy kicsike dalban,
magamban dúdolok éjszaka csendjébe’,
halkan száll az ének be a fák rendjébe,
s akkor az odúkban elindul a zsongás,
hozzá súg az erdő a dalhoz egy kottát,
kezem billentyűzik, tisztulnak a hangok,
formálódnak a betűk, új szavakat hallok,
ízlelgetem őket, nézem, odaillik-e,
közben ablakomon benéz egy őzike,
míg a verset és a dallamot költöm,
gondolatban a tested magamra öltöm,
összeforr a lelkünk, lényink eggyé válnak,
összetekeredve DNS-spirálban.
s elindul a nyüzsgés, ott belül az agyban,
a szívünk is most már egy ritmusra dobban,
egy készülő a szöveg szól a szerelemről,
csókokról, hűtlenül elhagyott szívekről.
mert, ha egyedül vagy, bizony akkor látod,
hogy fájhat a magány, ha nincs barátod,
ha nincs, kinek mellére fejed lehajtod,
ha nincs, aki megsimogassa az arcod,
nincs, aki ápolja a szomorú lelked,
vagy aki füledbe suttogna szerelmet,
hogy mennyire hiányozhat egy bók,
akkor is, ha szépet hazudva szólt.
mert szeretni is lehet határtalanul,
és bántani is lehet, akaratlanul,
el lehet tévedni, az életnek ködében,
de visszaútra lelhetsz az igaz ösvényen.
higgy a szerelemben, akkor boldog lehetsz,
s mindig találj vissza ahhoz, akit szeretsz,
bántson bár az élet, de nem tudhat ártani,
ha képes vagy a másiknak megbocsátani!
elröppen pár óra, rám virrad a hajnal,
ülök a szobámban szöveggel és dallal,
s pirkadatkor, amikor elhagyom a tested,
már dallam simogatja körbe ezt a verset.
a Tökéletes Feleség
a Tökéletes Feleség
"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."
"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."
"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."
"Mar megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni."
"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"
"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"
"Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."
"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"
"Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellem bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!"
"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott meg édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."
"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni."
"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"
"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"
"Most menj lángosért! Ott áll a büfé elõtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbrõl."
"Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a video távirányítójában!"
"Úgy szeretm nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."
"Frappáns ötlet volt drágám, hogy a koszos zoknidat az asztalon tárolod. Így mindig szem előtt van, és biztosan nem felejtem el kimosni."
"Milyen kedves Tőled, hogy felhajtva hagyod a WC ülőket, így megspórolsz nekem egy mozdulatot, amikor ki akarom sikálni."
"Milyen figyelmes Tőled, hogy nem emlékeztetsz állandóan a koromra! Bezzeg a bunkó kollegáim egy rakás virágot adtak szülinapomra. Alig bírtam hazacipelni. Nincs is ennyi vázánk. Meg jó, hogy minden este legurítasz egy pár sört, így az üres üvegeket vázának használhatom."
"Mar megint színjózan vagy, hányszor mondjam még, hogy sokkal aranyosabb vagy egy kis szalonspiccel? Sipirc a kocsmába, és 4 féldeci előtt haza ne gyere nekem, mert nem foglak beengedni."
"Légy szíves hangosítsd fel a tevét, hogy a konyhában is halljam a meccset!"
"Már megint frissen borotválkozva bújsz hozzam? Hányszor mondjam még, hogy nincs férfiasabb a két napos borostánál?"
"Teszed le rögtön azt a porszívót? Romba döntöd az illúzióimat. Ilyet csak homokosok tesznek, ráadásul megmelegszik a söröd, amit most töltöttem ki...."
"Kérlek, meséld el újra, hogy fogtad el tegnap a Lajos betlijét azzal a zseniális trükkel!"
"Imádom, ahogy szellentesz, mikor mellem bújsz, mert érzem, hogy mellettem igazán tudsz lazítani egy feszültségekkel teli, nehéz nap után!"
"Mindenképp tudd meg kérlek, hogy mit rakott meg édesanyád a borsos tokányba, amitől olyan finom lett, mert legközelebb nem akarom ezzel az anyámtól eltanult amatőr kotyvasztással terhelni a gyomrodat."
"Inkább turkálok valamit a sarki bálásnál, mert utánaszámoltam: ennek a szoknyának az árából pont két rekesz sört lehet venni."
"Nagyon rendes tőled az a törődés, ahogy olykor az egész éjszakát rászánod arra, hogy a Vén Diófában szegény Jenő lelkét ápold, hisz mióta otthagyta a neje, valóban senkije sincsen, akitől egy jó szóra számíthatna. Ha úgy látod, hogy rosszul esik neki, hogy te már hajnali háromkor hazajössz, inkább maradj még vele, ne maradjon tüske szerencsétlenben!"
"Persze, sétáljunk vissza, magam is szívesen körbejárnám még néhányszor azt a gyönyörű Porschét!"
"Most menj lángosért! Ott áll a büfé elõtt az a tangás lány, akit a parton mutattam neked. Most megnézheted közelebbrõl."
"Itt van egy-két pornólap, lapozgasd ezeket, amíg gyorsan elemet cserélek a video távirányítójában!"
"Úgy szeretm nézni az arcodon azt a feszült figyelmet, amint a számítógépeden játszol."
Szuhanics Albert
Virágoskert
Egy rózsaszál, egy vallomás,
ezt adom neked.
Vörös rózsa, tűzpiros,
szerelmet jelent.
Kék ibolya, a szerénység,
szende, hamvas lány.
De rejteki lelke tüzes,
kínozza magány.
Margaréta, nap virága,
elmondja nekem.
Milyen édes nyár derekán,
minden szerelem.
A nárcisz a büszkeségé,
ne légy szolgalélek!
Emeld fel büszkén fejedet,
mert szeretlek téged.
A babér a koszorúé,
mit elnyerhet egy költő.
Kit szeretve olvasgat majd
sok-sok emberöltő.
A nefelejcs, emlékeztet,
mindenre, mi szép volt.
Hajad selyme, s a két szemed,
mint a kéklő égbolt.
Őszirózsa és krizantém,
érett kor virága.
Idő múlhat, de megmarad
szerelmünknek lángja.
A hóvirág reménységé,
minden télnek vége.
Készülünk nagy szerelemre,
s fénylő napsütésre.
Aranyeső, aranykapu,
évszakról-évszakra.
Átlépő sóvárgó télből,
szerelmes tavaszba.
Napraforgó, sárga arany,
tüköre a napnak.
Szerelemünk kiteljesedik,
amikor aratnak.
Az orgona csodás illat
május éji vágyban.
Andalogva sétálgatunk,
csodás éjszakában.
A liliom veszélyes, szép
illata halálos.
Olyan, mint a szívszerelem,
ha nem jut viszonzáshoz.
Ápolgassad lelked kertjét,
ezt a mesés teret.
Hogy megőrizd illatozó,
csodás szerelmedet.
Virágoskertje szívednek,
világnak csodája.
S te vagy a lelkem kertjének
legszebbik virága.
Szuhanics Albert
Egy rózsaszál, egy vallomás,
ezt adom neked.
Vörös rózsa, tűzpiros,
szerelmet jelent.
Kék ibolya, a szerénység,
szende, hamvas lány.
De rejteki lelke tüzes,
kínozza magány.
Margaréta, nap virága,
elmondja nekem.
Milyen édes nyár derekán,
minden szerelem.
A nárcisz a büszkeségé,
ne légy szolgalélek!
Emeld fel büszkén fejedet,
mert szeretlek téged.
A babér a koszorúé,
mit elnyerhet egy költő.
Kit szeretve olvasgat majd
sok-sok emberöltő.
A nefelejcs, emlékeztet,
mindenre, mi szép volt.
Hajad selyme, s a két szemed,
mint a kéklő égbolt.
Őszirózsa és krizantém,
érett kor virága.
Idő múlhat, de megmarad
szerelmünknek lángja.
A hóvirág reménységé,
minden télnek vége.
Készülünk nagy szerelemre,
s fénylő napsütésre.
Aranyeső, aranykapu,
évszakról-évszakra.
Átlépő sóvárgó télből,
szerelmes tavaszba.
Napraforgó, sárga arany,
tüköre a napnak.
Szerelemünk kiteljesedik,
amikor aratnak.
Az orgona csodás illat
május éji vágyban.
Andalogva sétálgatunk,
csodás éjszakában.
A liliom veszélyes, szép
illata halálos.
Olyan, mint a szívszerelem,
ha nem jut viszonzáshoz.
Ápolgassad lelked kertjét,
ezt a mesés teret.
Hogy megőrizd illatozó,
csodás szerelmedet.
Virágoskertje szívednek,
világnak csodája.
S te vagy a lelkem kertjének
legszebbik virága.
Szuhanics Albert
Gyóni Géza : Valami...
Valami...
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.
Gyóni Géza
Szia!Szépestét neked
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Ugy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Ugy, ugy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad -
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy te is épen
Arra gondoltál.
Gyóni Géza
Szia!Szépestét neked
T. Fiser Ildikó: Álomtündér
T. Fiser Ildikó: Álomtündér
Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündér lánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.
Leszáll a köd lassan szemedre,
a szobádba az álom lebeg be.
Lopakodva, mint a tolvaj,
tolakodva érkezik,
épp, hogy érint, bíztatóan,
majd a csöndben távozik.
A szép álom tündér lánya
táncát vidám színekben járja,
csengő hangján szívedbe hatol
a dallam könnyed, lüktető varázsa.
Újraélednek a múlt csodái,
zengnek belé az álom falak,
kinyílnak a réten az emlékek virágai,
hogy többé el ne hervadjanak.
Simon Roland: Napraforgó
Simon Roland: Napraforgó
sárga tányér rémülten forog
lassan eltűnik a vörös korong
leszáll az este, s leteríti köpenyét
de a nap még elküldi üzenetét
tányérodba rejtsd el a fényt
a sötétben ez adjon neked reményt
fényesen ragyogok, s kék az ég
éjjel is benned éljen ez a kép
ijesztő az est bábjátéka
a főszereplő a fa árnyéka
erdők, rejtélyes lápok
képzelet szülte álmok
napraforgó lehajtja a fejét
suttogva ejti ki a hajnal nevét
néhány óra, s eljön a virradat
a sötétből semmi sem marad
sárga tányér rémülten forog
lassan eltűnik a vörös korong
leszáll az este, s leteríti köpenyét
de a nap még elküldi üzenetét
tányérodba rejtsd el a fényt
a sötétben ez adjon neked reményt
fényesen ragyogok, s kék az ég
éjjel is benned éljen ez a kép
ijesztő az est bábjátéka
a főszereplő a fa árnyéka
erdők, rejtélyes lápok
képzelet szülte álmok
napraforgó lehajtja a fejét
suttogva ejti ki a hajnal nevét
néhány óra, s eljön a virradat
a sötétből semmi sem marad
Hatos Márta: Tiszavirág
Tiszavirág
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.
Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok,
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.
Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.
Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így - általad - lesz örök.
Hatos Márta
Olyan piciny vagyok, a tenyeredbe férek,
Tartsál itt magadnál, így, most már nem félek.
Báb voltam iszapban, a fény hív megszületni,
Szivárványszín szárnyam napfényben fürdetni.
Szárnyaim kibontva repülnék az égig,
Hullámzó víz tükrén a pillanatnyi létig.
Mesélnék én neked szebbnél szebb képeket,
De kérész életem te meg nem értheted.
Itt hagyom hát neked levetett ruhámat,
Ne tedd el emlékbe, élj te csak a mának.
Ti emberek oly gyarlóak vagytok,
A pillanatnyi létről ódákat daloltok.
Nem tudjátok mégsem, milyen szép az élet:
Egyetlen percig élni..., élni szenvedélynek.
Ne zárd be tenyered, mert rabom leszel,
Szívedből egy darabot már így is elviszek.
Nyújtsd ki a karodat, engedj el szabadon,
Nászom után életem a víznek adom.
Könnyet se hullajts, majd jövök...
Életem a létben így - általad - lesz örök.
Hatos Márta
Juhász Magda : Csak hallgasd
Csak hallgasd
Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket,
a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget.
Nem pénzt akar ő, nem is aranyat,
szeretetet koldul, a csillagok alatt.
És zenél, zenél, zeng tőle már a határ,
míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár.
Juhász Magda
Hallgasd az éj zenéjét, hallgasd az éneket,
a tücsköt amint zenélve, fájón kéreget.
Nem pénzt akar ő, nem is aranyat,
szeretetet koldul, a csillagok alatt.
És zenél, zenél, zeng tőle már a határ,
míg csőrébe nem kapja, egy fekete, zord madár.
Juhász Magda
Amalina:A pillanatban élni
A pillanatban élni
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit,
és mindent odaadni.
A pillanatban feloldódni.
Eltűnni, s újraformálódni.
Élni.
Most!
A pillanatban mozdulni
a pillanatban érezni
a pillanatban tenni
a pillanatban lenni:
nem ígérni semmit,
és mindent odaadni.
A pillanatban feloldódni.
Eltűnni, s újraformálódni.
Élni.
Most!
Juhász Gyula: Szemek beszéde
Juhász Gyula: Szemek beszéde
Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettől gyötörten és ijedten,
A másik szűzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!
És érzik, hogy zúg a végtelenség
Sokáig némán, némán nézik egymást,
Mint tenger és ég, mint bús messzeségek
És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!
És mond a másik: Ó most újra élek!
Az egyik mélyén vak reménytelenség,
A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,
Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,
A másik mond: Bennem ring drága múltad.
Az egyik, mint az áldozati bárány,
Szelíden, gyáván és riadva rebben,
Az élettől gyötörten és ijedten,
A másik szűzi bátran, büszke árván
Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!
És érzik, hogy zúg a végtelenség
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
